Grand Canyon

És igen ellátogattunk a Grand Canyon -hoz is. Los Angeles -i útunk során pár napra átmentünk Las Vegas -ba, és mivel adott volt a lehetősége, hogy innen buszos túrával eljussunk a Grand Canyon -hoz így nem hagytuk ki ezt a lehetőséget sem.

Las Vegas főutcáján sétálgatva többször odaléptek hozzánk különböző utazásokat kínálva. Ezzel nem nagyon akartunk foglalkozni, de aztán az egyiket mégis megnéztük. Kiderült, hogy nagyjából mindegyik a Grand Canyon -hoz szervez utakat. Mivel kedvező volt az ára is, és a paraméterek is, úgy döntöttünk megnézzük, ha már itt vagyunk, hiszen várhatóan soha többet nem leszünk ennyire közel hozzá. Le is foglaltuk az utat.

Másnap reggel 8-kor indultunk a hotel elöl. Ez már alapból tetszett, hogy felvettek bennünket, nem kellett sehova menni. Az étkezés biztosított volt az út folyamán, így nem nagyon vittunk magunkkal semmit, csak a létfontosságú dolgokat, pár doboz sört, meg töményet. 🙂

Az utazás érdekesen kezdödött, mentünk úgy 15km -t amikor egy elosztó szerű állomáshoz értünk, ahol be kellett csekkolni az utazásra, és át kellett szállni egy másik buszra. Ezzel alapvetően nem volt semmi gond, viszont én fent hagytam a buszon az egyik szatyrunkat, mert nem gondoltuk, hogy másikkal megyünk tovább. Ez egy kis kavarodást okozott, de aztán meglett minden, így folytathattuk az utat.

Az oda út nem volt annyira érdekes, hegyek völgyek sivatag ja és persze hideg, mert tél volt. Néhol hó is volt az utak mellett. A buszsofőr majdnem az egész utat végig beszélte, mindenféle információt tolt az utasokba éppen arról a helyről ahol voltunk.

Megérkezés

Nem volt fagy, de hideg volt rendesen, talán 3-5 fok körül letetett. Foltokban hó is volt a földön. Valahol a Grand Canyon nyugati részénél tett le bennünket a busz. Kaptunk egy kis térképet, hogy merre kell menni. Mindenkinek el lett mondva, hogy a busz itt vesz fel bennünket ahol kirakott délután 4 órakor. Remek, indulás.

A busztársaink hamar szanaszét szóródtak, voltak akik előre siettek, voltak akik lemeradoztak, de nagyon senki nem verődött társaságba, inkább csak azokkal mentek akikkel eleve oda is jöttek.

Sajnos rengeteg ember volt, így a kilátók folyton tömve voltak. Nagyon nehezen találtunk olyan helyeket ahol fotózni tudtunk volna, akár a tájat akár magunkat. Sorba kellett állni minden pontért. Voltak olyanok akik kimásztak a szakadékok szélére. Amúgy ezt kb semmi sem tiltotta, oda mész ahova akarsz, kis túlzással le is ugorhatsz, se korlát se semmilyen biztonsági megoldás. Ez bennünket különösképpen nem zavart, egészen addig amíg én meg nem közelítettem a széleket. Ez miatt feleségem nagyon mérges lett, onnantól folyamatosan azt hallottam: “Nehogy kimenj a szélére!!!!” – Persze azért csak csak, hiszen a fotókat meg kellett valakinek csinálni, ugye. 🙂

Ami tetszett a Grand Canyon -ban

  • A látvány és az érzés, hogy itt vagyunk.
  • A fotózási lehetőségek, témák.
  • A szabadság, hogy oda mehettünk ahova akartunk, kb semmilyen korlátozás, vagy lezárt terület nem volt.

Ami nem tetszett a Grand Canyon -ban

  • A hideg, rossz évszakban voltunk itt.
  • Sajnos a látvány csak elsőre üt nagyot, mert aztán hamar kiderül, hogy az egész Grand Canyon akkora, hogy ide kellene költözni ahhoz, hogy valóban lásson belőle az ember annyit amennyit kell. Ide 1 nap nem elég.