Los Angeles -ről szerintem nem lehet röviden írni, úgy érzem ez nekem sem fog sikerülni. 🙂

Gyerek koromban nagyon sokat álmodoztam arról, hogy egyszer majd eljutok Los Angeles -be. Akkor rengeteg film (ahogy talán még ma is) játszódott itt, vagy kapcsolódott a városhoz. Los Angeles tipikusan az a város amiről a világon szinte mindenki tudja, hogy létezik és valamilyen formában vágyik arra, hogy láthassa. Így volt ez velünk is.

Előzmények

Valójában ide is egy munka vitt bennünket. Feleségem egy konferencián tartott előadást és egy versenyen volt bíró, én pedig a rendezvényeket fotóztam. Alapvetően ez a felállás szinte minden esetben. Még jó, hogy nem fordítva. 🙂

Los Angeles -i utazást nagy tervezés előzte meg, ugyanis az ide utazáshoz vízum vagy mint később kiderült esta szükséges. Ennek az elintézése ugyan relatív egyszerű, de nem akartunk úgy járni mint Vietnam -al kapcsolatban, így ezt sokkal körültekintőbben intéztük.

Mivel február volt, így tudtuk, hogy a télből elutaztunk a nyárba vagy legalább is egy késő tavaszba.

Az utazás rettentően hosszú volt. Először Bécs -ből el kellett jutni London -ba, majd ott egy átszállással tudtunk csak eljutni Los Angeles -be. Az út java része ez volt, kb 12 óra folyamatos repülés. A repülő mondhatni kényelmes volt, 10 szék volt 1 sorban, 3 4 3 felosztásban közöttük 1-1 folyosóval. Mi a jobb oldalon ültünk egy 3-asban, de sajnos ült melletünk valaki, így az odaút nem volt épp a leg fényesebb, főleg amikor fel kellett álljunk. Hosszú repüléseknél azért ki lehet fogni, hogy pl egy 3-asban ne üljön ott a 3. ember. Velünk ez már számtalanszor elő is fordult. Sajnos most nem. 🙂

A leszállásról elég nehéz beszélni. Éjszaka volt, így a város fényei káprázatosan világították be a légteret. Ekkora város mint Los Angeles nem tudom van-e még (biztosan), de ekkor nekünk ez volt a legnagyobb ami létezhetett. Olyan látványt adott a gigantikus mérete, hogy azt szinte leírni sem lehet. Azért ilyenkor az ember akarva akaratlanul átnéz a másik oldalra, és ott is csak azt lehetett látni az ablakból, hogy valóban emeddig a szem ellát ez a város addig tart. Talán nincs is vége sehol körbe is éri a földet. 🙂 Hatalmas, és valóban leírhatatlan.

Ami egyből szembe tűnt, hogy nem igazán vannak magas épületek, sőt konkrétan amit a repülőről láttunk nem is volt. Persze ez később kiderült, hogy nem egészen így van. A városban valóban csak egy területen találhatóak felhőkarcolók, de erről majd később.

A leszálás zökkenőmentesen ment, viszont a kiszállás már igen csak akadozott. Közel 40 percet vártunk még a leszállást követően mire kiengedtek bennünket a gépből. Éjszaka volt és esett az eső. Ez amolyan Terminator 1 feeling volt, mint amikor Kyle Reese megérkezik az éjszakai Los Angeles -be. 🙂 Na pont így. A kiszállást követően nagy tortúra következett, a kilépés nem volt éppen sétagalopp. Amerikában már vannak ilyen automatikus rendszerek amikbe csak bele kell tenni az útlevelet, majd mindent megmond rólad, és ezt ki is nyomtatja neked szépen egy kis cetlire, ami kb akkora mint a repülőgépre a jegy. Na ezt az embernek magával kell vinnie, egy következő ellenőrző pontra, ahol vesznek újjlenyomatot, lefotóznak, és mindenfélét kérdeznek, pl, hogy meddig maradunk Amerikában, hol szállunk meg, egyáltalán van-e szállásunk, van-e nálunk alkohol, cigaretta, miegymás. Ez a része relatíve haladósabb, de azért amikor leszáll 10 gép egyszerre és az utasok mind ezen az ellenőrző kapus rendszeren keresztül akarnak kijutni azért fel-fel gyülemlik úgy 50-80 ember előtted és azt sajnos ki kell várni. A teljes reptéri kijutás kb 1 – 1.5 óra volt mindennel együtt.

A csomag felvételét követően hamar fogtunk is egy taxit, akinek megadtuk a címet, kb 30 percre voltunk a szállástól és 60 dollárért el is juttatott bennünket a címre. Nem volt éppen olcsó, sőt meg is csinált bennünket 2 dollárral. Na mind1 a lényeg, hogy végre a szállás előtt voltunk.

Az egész komplexum egy hosszú tipikusan Amerikai épület volt, mint amiket a filmekben is látni, kis apartmanok vannak egymás mellett 2 szinten. Na ebből volt az egyik a miénk. A tulaj elmondása szerint az ajtón lógni fog egy számzáras lakat, aminke a kombinációja 0101. Hát ez szenzációs, ennyi erővel lehetne akár 0000 is. Meg is lett a lakat. A számot betekertük, de az istenért nem akart kinyílani. Felhívtuk a tulajt, majd annyit mondott, hogy rázzam a lakatot. Hát én ráztam téptem mindent csináltam de az istenért sem akart kinyílni sehogy. Megbeszéltük, hogy akkor fél óra és ide tud jönni (először nem akart). Nagy nehezen de kivártuk a fél órát, majd megérkezett. Öröm és boldogság, hatalmas vigyor minden, odalép a lakathoz, és a kibas..tt számázár egy kis parányi ajtó, amit ki lehetett nyitni a lakaton, mögötte pedig az ajtó kulcsa. Szenzációs. A lényeg, hogy most már ki tudtuk nyitni az ajtót. Mindenki boldog volt, mindenki örült. Aztán mi nem annyira. A szoba, hááát, monhatni igen csak Amerikás. Hallani minden félét otthon amerikáról, hogy ilyen retkes olyan retkes, és hogy az nem igazán Európai minőséget és színvonalat kell várni. Hát itt tényleg nem volt az. Feleségemmel először egymásra néztünk és azt mondtuk, hogy mi itt tuti nem alszunk egy percet sem, de amikor számításba vettük a lehetőségeket, akkor rájöttünk, hogy nem igazán van más választásunk. Annyira nem volt ultra gáz a helyzet, de olyan volt az egész, hogy látszott hol takarítottak és hol nem, meddig ért el a törlőrongy és meddig ne. A konyha tiszta volt az oké, a fürdő olyan amilyen, de az ágyon a takaró olyan gyűrött és összevissza volt, hogy öröm volt nézni. Mondtam is feleségemnek, hogy örüljünk mert csótányt nem láttam még egyet sem. 🙂 – Örültünk, majd aztán belaktuk a kuckót nem volt semmi probléma. Lefeküdtünk, aludtunk.

Az első nap Los Angeles -ben.

Azért az a 8 óra időeltolódás nem egyszerű. Tegnap éjjel helyi idő szerint 21 óra körül értünk, kb 22-23 óra körül aludhattunk el, majd reggel 7 kor már kukorékoltunk kifele az ablakon, mert szó szerint kidobott bennünket az ágy. Otthon eddigre már délután 15:00 volt. A kommunikáció a családdal így elég nehézkesre sikerül, mert mire mi ebédeltünk otthon már készültek a fekvéshez. Ez a 8 óra annyira problémás volt, hogy többször megesett, hogy helyi idő szeint hajnali 2 kor csörgött a telefonunk, mert ugye otthon akkor még csak 10:00 volt. Az időeltolódás mindenhogyan szívás, főleg, ha ekkora.

Felkeltünk és egyből indultunk is neki a városnak. Igen ám, de reggel 7-kor itt még semmi sincs nyitva, az utcák üresek, minden nyugodt csendes, sehol egy lélek. Elhatároztunk, hogy elindulunk az egyik utcán és legalább megnézzük, hogy mi merre.

Tipikus Amerika, az utcák pont olyanok mint a filmekben. Mi direkt Hollywood -ban kerestünk lakást, és így konkrétan Hollywood szívében voltunk. Innen Santa Monica 15km, a Hollywood tábla pedig 20km szóval kb minden oké. Az épületek alacsonyak, maximum 2 szintesek 1-1 3 szintest láttunk összesen. Persze voltak iskolák, hivatalok amik nagyobbak, de azok sem nagy monstrumok.

Az első hely ami nyitva volt az Astro Burger nevű csoda. 🙂 – Később konkrétan ez a hely lett a bázisunk, minden reggel itt kezdtük a napot. Ez egy tipikus Amerikai hamburgerező, ahol mindent helyben csinálnak, hatalmas bögre KV-t hoznak, beülős boxokkal, régi rádióval az asztalon ami kell. Az Astro Burger volt az otthoni címnek megadott hely, bárhol jártunk a városban meg tudtuk nézni melyik irányban és milyen messze van, hogy vissza találjunk. 🙂 Astro Burger powa.

A városban 9 körül már azért volt mozgolódás. 

Navigáció fontossága

Gyerkek a navigáció óriási segítség, ugye itt se internet se semmi. Az van ami a telódban van aztán kalap. Nincs google, nincs facebook, nincsenek haverok, hogy megkérdezd őket. Los Angeles -ben a navi alap, akkor is ha gyalog vagy. Mi először IGO -val aprítottuk a várost, de aztán a telefonomon egyik este volt valami szoftver frissítés és az IGO konkrétan megállt, letörölte saját magát. A szállásunkkon volt wifi így neten utána tudtam nézni egyéb lehetőségeknek, mert sajnos az IGO nem ment sehogy sem. Az appstore-ban kutakodtam és akkor akadtam rá a Sygic nevű navira, amit pont leakcióztak és az egész világegyetemet plusz a galaxisokat meg mindent meg lehetett venni nem egészen 7.000 Ft-ért, amit gyorsan meg is tettem. Ezzel aztán olyan lehetőségek nyílottak meg, hogy konkrétan tudtuk hol vannak éttermek, bevásárló központok, boltok, minden amire szükségünk volt. Szuper segítség lett, eskü jobb volt mint az IGO. Hozzá kell tennem, eszem ágában sincs reklámozni egyiket sem, csupán ezeket tapasztaltuk és használtuk.

Hollywood

Eszméletlen. Nem nagyon tudok mást mondani róla minthogy valóban eszméletlen. Nincsenek magas épületek, a legmagasabb amit láttunk az 2 szintes volt. Az utcák tágasak és egész Hollywood olyan mintha egy üdülő negyed lenne. Nincsenek kerítések a házak körül, illetve csak nagyon ritkán, vagy némi sövény választja el az épületeket az utcától, ahogy azt a filmekben láthattuk. Az egész környék abszolút biztonságos, családok, gyerekek minden merre. Ennek ellenére az utcákon a forgalom nagyon gyér, inkább a főútvonalak amik zsúfoltabbak de ott se nagyon jellemző a hatalmas forgalom.

Az első nap olvastuk, hogy pár utcával a lakásunktól van egy piac, amit feltétlenül meg akartunk nézni. Az egész piac egy általános iskola udvarán volt, ami hatalmas területet jelentett. Abban nagyon különbözött minden ilyen építmény, hogy sokkal sokkal nagyobb volt mint otthon bármelyik hasonló. Gondolom első sorban a gyerekek létszámából adódóan. A piac így akkora területen terült el, hogy az egész délelőtt ráment csak arra, hogy tartós ütemben végigmenjünk rajta.

Ne rohanjunk ennyire előre. 🙂 A piacra való bejutásért fizetni kellett, nem sokat 5 dollár / fő. A befolyt összeget egy az egyben az iskolának adták, ezt amúgy mi nagyon jónak találtuk, hiszen így minden piaci nappal az iskola egy kisebb összeghez juthat amit aztán gondolom szabadon használhat bármire. Az itteni piac semmivel sem volt másabb mint az otthoniak, vagy ahol eddig életünkben piacon voltunk. A földi árusoktól kezdve szinte minden megtalálható volt. Nem volt semmi konkrét jellemző amivel csak itt találkoztunk utazásaink során. Egész Hollywood -ra jellemző volt a nyugalom és a biztonság érzése, ez a piacon sem volt másképp. Nem volt ezer ember, inkább csak olyan lézengés volt egész délelőtt. A tömeg arányosan eloszlott, így minden sort megfelelően relatíve gyorsan végig lehetett járni. Nagyon sok volt a régiség kereskedő, és a régi holmi. Vettünk is pár kincset fillérekért. 🙂 Lett volna még mit elhozni, de sajnos a repülőúttal számolni kellett, így pár fincsiség ott maradt. 🙂

Downtown

Eddig mindenhol azt hallottuk, hogy Los Angeles Downtown városrésze néhol elég kritikus mert itt nagyon sok az utcán élő ember, akik mint később kiderült ilyen kis maguktól épített sátrakban és kis bungallókban élnek konkrétan a járdákon faltól a járda széléig. Semmi de tényleg semmi gond nem volt, nem próbáltak meg se kéregetni se bántani bennünket, simán lehetett sétálni ezek mellett a kis építmények mellett-között. Erre a részre akkor keveredtünk amikor a Kínai negyedet kerestük. Nem tudom feleségem miért szerette volna látni, de hát ha látni akarja had lássa. 🙂

Valójában ez a Kínai negyed méretre akkora mint egy Magyar átlagos kisvárosi pláza, csak a boltok szabad ég alatt vannak és 1 szinten. Volt talán 15 üzlet összesen, persze mindenhol kínai cuccokat árultak mint pl.: teás készlet, különböző csecsbecsék, dekorációk, karkötők, mindenféle. Ezekre pont szükségünk volt… ja nem. 🙂 – Azért egy fémből készült teáskészletet vettünk, hogy biztosan növelni tudjuk a bőrönt tartalmát úgy 2 kilóval a haza útra. (Ebből azt hiszem még egyszer sem ittunk teát, meg amúgy semmit, de a lényeg, hogy ha akarunk akkor van.)

Nem tudom van-e másik Kínai negyed Los Angeles -ben, de ezért nem érdemes ide zarándokolni.

Downtown városrész nagyon sok látványosságot tartogat azoknak akik szeretik a hatalmas épületeket, felhőkarcolókat. Én pont ilyen vagyok szóval nekem ez maga volt a kánaán. 🙂 A város alapvetően síkság, de a Downtown városrész tartogat meglepetéseket a lejtők és dombok terén. Volt, hogy visszanéztem és nem láttam a tetejét, hogy honnan is indultunk. 🙂

Az első igazi látványosság a Disnewy Stúdió egyik épülete volt, ami mellett élesben forgattak valami filmet, egy malaccal. 🙂 Itt ha csak pár 10 percre is de bepillantást nyerhettünk az éles Hollywood -i mozifilmek készítésébe. Nagyon érdekes volt, ahogy pl. az autó mozgását imitálták, az egyik csávó az autó csomagtartóján ugrált hogy azt a hatást keltse mintha az autó menne, a másik pedig egy derítő lappal hol beengedte a napot hol kitakarta, szintén mintha az épületek között hol besütne a nap hol nem. 🙂 Nekem ez adta nagyon. 🙂

Battlefield Hardline – Downtown Map.

Hát itt teljesen letettem az arcomat. A Battlefield HL DT pályája konkértan ez a városrész, de egy az egyben minden épület a helyén, minden utcarészlet ugyanez. Elképesztő volt ott sörözni ahol játszani szoktunk. 🙂