Váltás Canonról SonyraVáltás Canonról Sonyra

A váltás Canonról Sonyra egy olyan téma, amit ma 2019 év vége fele közeledve elég sokan fontolgatnak, feszegetnek de biztosan gondolkodnak rajta.

Itt rögtön ki is emelnék egy nagyon fontos dolgot, ez a posztom nem vásárlási tanácsadás, nem akarok áttéríteni vagy megtéríteni senkit, nem akarok állást sem foglalni senki előtt, csupán a személyes tapasztalataimat osztom meg, semmi többet. A Sony fanok részben utálni fognak a poszt olvasása után, hiszen nem fogom agyon isteníteni a Sony-t, csak azért mert ez a neve. Próbálok 100%-ban objektíven írni minden megélt élményről és tapasztalatról. Nem vagyok sem a Canonnak sem a Sonynak az embere, és nem vagyok elfogult egyetlen márka iránt sem. Szeretem ami jó, és nem szeretem ami rossz. A használhatóságot tartom szem előtt, nem pedig a márkát! Mindenki azzal fotóz amiben a legjobban megtalálja önmagát, amivel a legjobbnak érzi a munkáját, és ami a legközelebb áll hozzá. Továbbá biztos vagyok abban is, hogy ehhez hasonló poszt már készült ezer, de most lesz egy újabb. 🙂 Szeretem kimondani egy eszközről azt, hogy elég, elég az adott munkára, ellátja a feladatát, kiszolgálja maximálisan az igényeimet amik megjegyzem nem nagyok. Nem tartom fontosnak azt, hogy a leginnovatívabb legtöbbet tudó eszköz legyen a kezemben. Ami fontos: gyors és pontos fókusz, éles fotó, jó akku idő, jó ISO – ezen felül a többi hab a tortán.

Itt még az elején azt is megjegyezném, hogy mivel ugyanazon márka két ugyanolyan terméke viselkedhet különbözőképpen, így nem tudom azt mondani, hogy nálad pont ezek a jelenségek lesznek ami nálam. Nem minősítem sem a Sony-t sem a Canon-t. Talán a Canon esetében annyit jegyeznék meg a nagy márka versenyre tekintettel, hogy eléggé elmaradt az innováció területén nem csak a Sony -val, de lassan a többi gyártóval szemben is. Ez engem egyáltalán nem zavar, csak sokan hajlamosak arra, hogy a két márka szembeállítása esetén egyből azzal kezdik, hogy: a Sony azt is tudja amazt is tudja….. Azt persze nem kérdezi meg senki, hogy ezekre az újításokra valóban szükség van-e. Olyan ez, mint az hogy az új Iphone 250 csilliószor gyorsabb mint az előző…. na és az előző lassú volt?

Na nézzük! – Kinek is szól mindez valójában?

Jómagam Canon vázakat használtam, és használok is (1Dx). A Sony mint egy új lehetőség jött be az életembe. Ezt lehetne firtatni számtalan szempontból, hogy a nagy nevek Canon és Nikon miért engedték meg azt, hogy a Sony teret hódítson magának és olyan innovatív megoldásokkal robbanjon be mint a szemkövető fókusz és hasonlók. Viszont nem érdemes. Nem érdemes azért, mert szerintem a két nagy név biztosan tudta mit csinálnak, vagy nem. 🙂 Persze ezt lehet, hogy csak feltételezem, és közben fogalmuk sem volt semmiről, példázza ezt a nem is olyan régen megérkező Canon EOS R majd Canon EOS RP vázak. Ezek számomra érthetetlen megoldások voltak. Bocs, de ez van. A posztom tehát első sorban azoknak szól akik Canon vázzal dolgoznak de kacsintgatnak a Sony felé.

Fontos a továbbiakban leszögeznem azt, hogy ez a posztom kicsit átmenet lesz a tükrös és a tükör nélküli vázak világán, érinteni fog több márkát, és általánosságban mindent ami a témával kapcsolatos lehet.

A jelen

A fotós közösségekben masszívan fellelhető Sony hype, ami mára sok embert elbizonytalanított. Sokan azért váltottak Sony-ra mert mindenhol azt olvasták, hogy ez mekkora előrelépés. Aztán voltak akik csalódtak és visszamentek Canon-ra Ninok-ra kinek mi volt. Ezért jobb lenne mindent kipróbálni mielőtt az ember egy komplett rendszert levált.

A Sony A7 annó elég nagy változást hozott, annak ellenére, hogy a váz maga nem volt egy profi eszköz (bocs de tényleg nem). Az igazi áttörést szerintem (nekem abszolút így alakult) a Sony A7 II hozta, ami ugyan még mindig nem volt egy atom biztos választás azok számára akik egy profi Canon parkról akartak áttérni Sony-ra, de azért a Sony A7 II már durva cuccnak számított, a hibái ellenére is. Számomra egy dolog volt amivel nem tudtam megbarátkozni, az akkuja úgy merült, hogy egy általános fotózásra 4 de inkább 6 akkuval kellett menni, úgy, hogy ugyanazt a munkát Canon esetében 1 akkuval meg tudtam csinálni (1Dx). Egy akksival körülményektől függően 2-300 fotót tudott a vas, ami nem annyira rossz, de jó sem.

Aztán ahogy az idő telt és megjelent a Sony A7 III, ekkor én is elgyengültem a Sony A7 II -vel megélt tapasztalataim alapján, és beruháztam. Aki ismeri a vázat tudja, hogy sajnos ez sem tökéletes és pl egy 1Dx és rakat L-es optika parkról ez sem hozta meg a kompromisszummentes átállás lehetőségét, de sokkal több potenciál volt benne mint elődeiben. Továbbá mondható, hogy a Sony A7 III minden szempontból ez idáig a legjobb MILC váz amit gyártottak! – Mindez ellenére sem gondolom azt, hogy bármilyen munkát elvállalnék úgy, hogy legalább a táskában ne lapuljon ott mellettem az 1Dx annak ellenére is, hogy a Sony A7 III sokkal jobb fókusszal rendelkezik. Valahogy ma még így érzem, de lehet ez változni fog. 🙂

Előzmények és az együtt töltött idő

Világ életemben Canon -os voltam, még az analóg időkben is, a digitális forradalmat ugyan HP-vel (volt ilyen is de már nem tudom a típusát) kezdtem, de aztán arról is pár hónap múlva váltottam Canon -ra. A fotózási időintervallum ami mögöttem áll kicsivel több mint 25 év. Mára már sok komoly munkán vagyok túl. Az elmúlt 2 évben viszont a Canon eleinte kevésbé de mára már igen csak a táskában pihent. Sok-sok kaland utazás, esküvő és divat fotózáson vagyok túl Sony -val. Mondhatni az elmúlt 2 év ilyen felfele ívelő pálya volt a Sony -nak lefele ívelő pálya volt a Canon -nak. Viszont nem fordult át teljesen, és úgy érzem ez mostanában nem is fog. Annyiban változott meg, hogy mára már kizárólag 1Dx -et használok, semelyik másik Canon szóba sem jöhet. Az 1Dx a mai napig brutál, imádom, Sonyhoz mérten sokat hibázik, de akkor is! – Ezt továbbra is fenn fogom tartani. Viszont el kell ismerni a száraz tényeket, sajnos az összes többi Canon vázat már egy Sony A7 II – is maga mögé utasítja. Ennek számtalan oka van, amikről később írok.

Az elmúlt 1 évben a legjobb kombó amivel valaha dolgoztam: Canon 1Dx és Sony A7 III (natív Sony és adapterezett Canon objektívekkel együtt. Adapternek kizárólag Metabones mark V jöhet szóba, az összes többi felejtős, a Sigma MC-11 is.)

Nem tudok átállni Sony -ra, és a Canon -t sem tudom otthagyni

Úgy gondolom kétféle fotós létezik, az egyik az aki teljesen szubjektíven áll hozzá az eszközeihez, és csak azért is az a jó, mert az van ráírva, hogy Canon, Sony, Nikon, akármi, és van az aki objektíven a tényekre és tapasztalataira hagyatkozva hozza meg döntéseit. Ez az utóbbi lennék én is.

Ha teljesen objektíven állsz hozzá a témához, akkor tudod, hogy jelenleg azt az időszakot éljük amikor a fényképezés világa épp átalakulóban van. Nem úgy, mint annó az analógról digitálisra, hogy egyik pillanatban ott voltak a digitális gépek és megvehetted akár melyik nap, persze horror áron. A tükrös gépekről MILC -re átállás folyamata egy kicsit hosszabb, és talán pont valahol a közepe fele tarthatunk. Engem nem győzött meg teljesen a Sony így a Canon -t sem tudom elengedni, de persze valahol nem is akarom.

Miért? Mert a Sony A7 III – sem egy csoda, nem kínál minden eddigi anomáliára megoldást, sőt. Van ami egyenesen rosszabb. A sok új és jó tulajdonságával együtt sok rossz dolgot is hozott. Az innováció mindig olyan mellékesen felbukkanó problémákat hoz magával ami felett vagy szemet hunyunk vagy nem, és ez estben nem vesszük meg az eszközt. Persze van aki ezeket a problémákat egyszerűen a szőnyeg alá söpri és csak azért is a legjobb mert Sony. Én sajnos nem tudok szemet hunyni ezek felett. Engem roppant módon zavar a Sony átgondolatlan menürendszere, persze meg lehet szokni mindent, de azért ez itt merőben más mint pl. egy Canon vagy Fuji esetében ahol logikusan van felépítve minden. Nagyon zavar az, hogy A7 II esetében nincs is ilyen funkció (legalábbis nem találtam meg), A7 III esetében pedig a menü 249. almenüjének a 125. almenüjének az almenüjében van elrejtve az a funkció amivel a hátsó kijelzőt ki lehet kapcsolni, hogy legalább akkor ne szívja az akkut amikor nem fotózok vele. Persze alapértelmezetten ez a funkció ki van kapcsolva! WTF? Miért? Erre Fuji X H1 esetén külön kapcsoló van az EVF mellett. Sony -nál miért nincs ilyen? Sorolhatnám még azokat a dolgokat, amiket pl elektromos zárral produkál a váz, az ellenfényes vörös tartomány csíkozódását, a használhatatlan halk módot. Összegezve, a Sony az elmúlt évek alatt sok sok örömöt és sok sok bosszúságot, csalódást is okozott. Persze a fókusz azért erősen kárpótol mindenért.

Miből fakad mégis ez a nagy Sony Hype ami mostanában olyan mértékben jelen van a fotós közösségekben? – Szerintem egyértelmű. A legtöbb fotós Canon esetében 6D-ről vagy alacsonyabb kategóriás 70D, 80D, vagy régebbi Full Frame vázról 5D mark II, 5D mark I, váltott Sony -ra főleg A7 II-re. Na itt van a kutya elásva, ugyanis ezek a vázak kb képtelenek felvenni a versenyt a Sony A7 II-vel az A7 III -ról meg már ne is beszéljünk. Itt akkora ugrást élt meg az, aki a régi vázát cserélte le Sony -ra, hogy képtelen másban gondolkodni a továbbiakban.

Ilyenkor nem szerencsés egy sokkal régebbi erősen alsó vagy maximum belépő szintű kategóriás vázat a kor egyik legjobb MILC vázához hasonlítgatni, hiszen figyelembe kellene vennünk a körülményeket is. Elhiszem, hogy egy 6D vagy 5D mark II után a Sony A7 II egy csoda, ha feljebbi kategóriás Sonykról beszélünk akkor meg ugye nem is nagyon tudjuk szavakkal illetni micsoda fényéves innovációs technikával tudunk fotózgatni. Ilyen esetben minimum egy Canon 5D mark IV-el kellene az összehasonlítást megtenni.

Mivel a Sony A7 II nagyjából ugyanabban az árszegmensben mozog mint a fent említett vázak, így a fotósok zöme azonnal hozzá tudott jutni. Ma már 200-250.000 Ft. magasságában megkapható ez a váz (használtan), ami hatalmas előrelépést hoz a fent említett vázakhoz képest, még adapterezett Canon objektívekkel is. Itt jön aztán az az általánosítás, hogy innentől minden ami nem Sony az rossz.

Igen ám, de sokan azt mondják, hogy a Sony vázak már mindent maguk mögé utasítottak, holott ez azért nem egészen van így. A professzionális szint nem a 200-600.000 Ft-os vázak szintje. Egy profi váz Canon esetében egy 5D mark IV, vagy 1Dx mark I, II – ezekkel a vázakkal tapasztalataim szerint a ami napig nem képes felvenni egyik Sony váz sem a versenyt igazán. Úgy mondanám, hogy van pár dolog amiben a Sony valóban jobb pl.: pontos fókusz. Hogy negatívumot is említsek: szín. A Sony színei még ma sem az igaziak a Canon színeihez képest. Továbbá a Sony is mellélő, olyan nincs hogy nem lő mellé mert ez Sony, de igen ugyanúgy mellélő, ugyanúgy zajosodik és ugyanúgy gyártja a hibás fotókat mint bármi más váz a világon, csak sokkal sokkal kevesebbet. Aki azért vesz Sony -t mert az minden hibára megoldást kínál nagyon csalódni fog. Az alábbi kép is azt bizonyítja, hogy a Sony is mellélő rendesen.

Váltás Canonról Sonyra

A Sony ugyanúgy mellé fog lőni ahogy bármi más. A fenti fotó Sony A7 III + Zeiss ZA 35mm F1.4 -el készült.

Az átállás, ami nem is annyira átállás

Ez az egész nem jött tudatosan. A Sony bekúszott a mindennapjaimba. Hiába mondanám azt, hogy akartam Sony -val dolgozni, ez nem így volt. Vettem egy Sony A7 II -t még akkor amikor az A9 után ez a váz volt a Sony csúcsa (ami nem R), hogy kicsit a mirrorless felé forduljak. Azért, hogy megtapasztalhassam milyen ez az egész MILC világ. Aztán ott találtam magam, hogy egyre többször nyúlok a Sony A7 II után, a Canon pedig pihen a táskában. Mindez egyáltalán nem volt tudatos, hiszen ott lapult mindkét variáns. Minél több idő telt el, annál jobban kellett beismerjem azt, hogy sajnos a Canon mára már koránt sem az, ami régen volt. Lehet régen sem volt az aminek hittem, csak egyszerűen nem volt alternatívája, és azt gondoltam, hogy az a számtalan életlen fotó amit 6D-vel, 5D mark III -al lőttem, csupán egy hibafaktor ami ilyen, és együtt kell vele élni (persze a kornak valóban ez egy hibafaktora volt semmi több). Aztán jött a Sony ahol ezek a dolgok megváltoztak, átdimenzionáltak.

Volt egy fotózás, ahol teszt képeket lőttem ugyanarról a témáról, az eredmény itt látható is, mindegyik fotó nyers ahogy kijött a csőből, a kivágás pedig elég nagy, így egy kicsit pixeles is lett, de az eredmény jól látható:

Persze ne gondoljuk azt, hogy itt a Canon 1Dx annyira sokat hibázott, de hibázott. A Sony viszont nem. Az arány kb úgy nézett ki, hogy 20 fotóból 5-6 életlen lett Canonnal, Sonyval pedig 1, nagy ritkán 2. Hozzá kell tennem azt is, hogy a 135mm F2 nem a pontosságáról híres. A vicc itt az, hogy Sony vázon meg alig hibázott. 😉

Canon -nak sokkal szebbek a színei ez tény… DE: inkább színeket korrigálok utómunkák alatt, mintsem azon bosszankodjak, hogy a fotó ami amúgy tök jó lehetne, életlen. A színeket tudom javítani, az életlen fotót nem.

A Canon biztos jól játssza ki a kártyáit azzal, hogy kivár és akkor lép amikor a konkurensek már felfedték titkaikat, de addigra meg már lehet késő. Azoknál is késő akik fanatikus Canon rajongók.

A mai új innovatív Canon vázak EOS R, RP olyan újításokat hoztak amikről eléggé megoszlanak a vélemények. Az biztos, hogy némely újításuk nálam a vicc kategória. Ez pl az adapterezett objektívek. Persze mindenre van magyarázat, meg ok és okozat. Viszont ha adapterezek, akkor azt már nem Canon -on fogom tenni. A korábban horror pénzekért megvásárolt objektív parkomat konkrétan az új vázakon nem tudom használni csak adapterrel, hurrá ez tök jó …. ja nem! Nem akarom adapterrel használni, hiszen akkor megnő az objektív hossza, megnő a súly és a kényelem jelentősen romlik. Ha adapterezni akarok, akkor bármelyik másik vázzal is meg tudom oldani azt, hogy a jól bevállt objektíveimet használni tudjam! A magyarázat az, hogy régóta van ez a csatlakozás az objektívekkel és már újítani kellett, de akkor könyörgöm, az új Canon 70-200 F2.8 L III miért a régi gyűrűvel jött ki? Ami ráadásul jóval a Canon R sorozat megjelenése után debütált. Ez fordítva is bitang, mert nem tudom semelyik vázamra felrakni alapból egyik új típusú Canon objektívet sem. Vicc az egész. Ott tartunk, hogy akkor is rendszert váltok, ha Canonos maradok, szenzációs. 😉

Arról meg már egyáltalán nem is akarok beszélni, hogy a Canon EOS R, RP vázakban 1 memóriakártya foglalat van, gyerekek ez!!!. 🙂 Mennyi a váz? 6-700.000 Ft 1 kártya foglalattal? 🙂

Az is botrányos, hogy ha nem 1Dx-ed van, akkor a gyári Canon L-es objektívek olyanokat hibáznak F2 nél nagyobb nyíláson amik egy fizetős munkánál megengedhetetlenek. Az számomra nem megoldás, hogy lőjek ugyanarról a témáról 3-5 fotót, hogy legalább 2 éles legyen. A 135 F2-es és 85 1.2 L II -es objektívek 5D mark III-ason botrányosan működnek, esküszöm volt olyan hogy gyorsan kellett fotózni és 85mm F1.2 L II + Canon 5D mark III 10 képből 10-et mellélőtt 1/8000 es zárral szabadtéren F2 -n verőfényes napsütésben.

Innováció szükségessége, vagy éppen szükségtelensége

Úgy gondolom, hogy sokan vagyunk azon a véleményen, hogy a nagy innováció közben azt felejtjük el leginkább, hogy hogyan kell fényképezni. Nagyon szuper dolog ez a sokféle fókusz rendszer a sok száz fókuszpont, meg a követő fókusz (én is használom és imádom 🙂 ) csak nehogy egy idő után átessünk a ló túloldalára, amikor már annyira innovatív lesz a fényképezés, hogy nem lesz határ a mobiltelefon a fényképező és az mp3 lejátszó között. Amikor már elég lesz csak irányba tartani a gépet, és olyan fotót készít amitől leesik az állunk, mindenféle fotózási tudás nélkül is. Na ez az az idő amit nem várok!

Az aki egy Canon 50D-vel nem tudott régen fotózni egy 5D mark II-vel vagy 1D mark IV -el sem tudott, aki ma egy 1Dx -el vagy 1Dx mark II -vel tud az tudni fog 80D -vel, 5D mark III-al vagy mark IV-el is. Nem szabad elfelejteni, hogy hiába vesz valaki Sony -t annak a reményében, mert azzal majd fotózni is tudni fog és a kezébe veheti azokat a káprázatos fotók technikai háttereit amiket a neten lát, a saját képességei nem változnak meg, így aki az innovációban rejlő lehetőségekbe kapaszkodik az nagyot fog csalódni. A Sony is mellélő natív optikákkal is, ugyanúgy zajosodik kevés fényben, a rácsatlakoztatott Zeiss optika ugyanúgy vadászik ha nincs megfelelő fényviszony, vannak gyerekbetegségei a Sony -nak is, és agyrém szintű dolgai.

És igen a nagy innováció mindig sok hibát is eredményezhet és magával hozhat, így jobb, ha óvatosan költjük a pénzünket a márkában bízva. Nem tudjuk, hogy pl. egy masszív használatnak alávetett Sony A7 III -as fényképező 200.000 epxó körül, hogy viselkedik majd. Nem ismerjük a nagy igénybevételek esetén a következményeket. Persze biztosan találunk a neten olyan bejegyzéseket ahol azt írják, hogy láttak már olyan embert aki hallott arról, hogy egy Sony A7 III -ban közel 1 millió expó van, csak hát ezt nem láttuk mi ugye. Abban meg 100%-ig biztos vagyok, hogy Sony vagy bármely másik MILC váz esetében is lesznek olyan dolgok amiktől égnek áll a hajunk.

Váltás Canonról Sonyra összegezve

Zárásként annyit, hogy ha Canonnal akarsz dolgozni vegyél 1Dx-et, 1Dx mark II -t esetleg 5D mark IV -et, mert az összes többi váz a Sony -val szemben felejtős. A Sony a pontosabb fókusz miatt egyszerűen jobb a hibái ellenére is. A Canon színei sokkal sokkal szebbek, főleg a bőr, a Sony ezen a téren egyenlőre elmarad. Annak aki meg tud barátkozni a Sony furcsa dolgaival, szuper eszköz és társ lesz minden szempontból. Azoknak viszont akik nem tudnak elszakadni a tükrös világtól és nem hajlandóak lemondani a Canon valóban szinte tökéletes színvilágáról azt javaslom messzire kerüljék el a Sonyt. 🙂