Sony A7 II teszt

A Sony A7 II teszt egy saját személyes tapasztalataimra épülő beszámoló. Több napon keresztül fog tartani, de a napok nem követik egymást, inkább csak olyan felsorolás jellegűek. Remélem mindenki talál benne magának hasznos információkat. Előre vetítem, a Sony fanok néhol utállni fognak, de ez sajnos ilyen. 🙂 – Nem fogok elfogultan nyilatkozni semmiről, pontosan azt írom le amit tapasztalok, amit látok és gondolok.

Azért, hogy minden információ tiszta legyen, Canon -al dolgozom, és imádom, nem is akarom lecserélni semmire, semmilyen formában. A Sony számomra egy lehetőség arra, hogy fotózzak MILC -el, megtapasztalhassam a fotózás ezen formáját, és amúgy is szerettem volna már egy Sony -t, ennyi. 🙂

A vásárlás előzményei:

Mindig olvastam, hallottam, hogy a Sony A7 II meg amúgy általában a Sony A7 -esek micsoda szuper masinák, mennyire jó velük minden, mennyien álltak teljesen át Canon -ról Nikon -ról és azóta csak Sony -val dolgoznak. Persze nekem is felkeltette az érdeklődésemet, mert jómagam is azon a véleményen vagyok, hogy a MILC -é a jövő. Régóta nézegettem őket, olvasgattam a teszteket, beszámolókat, van aki szidta, van aki szerette.

Minap találtam egy hirdetést amiben relatíve jó áron egy teljesen új állapotú Sony A7 II -eshez juthattam, ráadásul egy Canon adapterrel, ami lehetőséget biztosít számomra, hogy a Canon és Sigma ART objektíveimet akadálymentesen tudom használni. Azért ez később kiderült, hogy nem olyan egyszerű dolog.

1 Nap. a megérkezés napja. 🙂 Izgatottság ezerrel!

Kicsomagolás:

  • A váz szuper, a fogása tökéletes, tényleg nincs ok panaszra. Anyaghasználat első osztály, sehol semmi illesztési vagy bármilyen probléma. A váz mérete viszont az én kezemnek túl kicsi.
  • Így az első találkozáskor nagyon szimpatizálunk egymással, remélem hosszú időt töltünk együtt.
  • L-plate -el a mérete kicsit javult, de a kisújjam még így is lelóg.

Pozitívumok:

  • Nagyon kényelmes használat.
  • Alapból vitte a stúdió vakuimat minden kérdés nélkül amiket Canon -hoz vettem.
  • A Yongnuo rendszer-vakuimat is vitte gond nélkül.
  • A Yongnuo rádiós kioldóimmal is kioldotta az összes vakut.
  • Gyorsan reagál mindenre.
  • Nagyon szép külső és belső kijelző.
  • Nagyon tettszik, hogy a belső kijelzőnél látható a vízszint mérő, meg még egy rakat hasznos infó.
  • Nagyon tetszik, minden kéznél van, jól átgondolt, szinte azonnal megtaláltam mindent.

Negatívumok:

  • Ebből lesz bőven, enőször is, sajnos mindent a Canon 1Dx rendszeréhez, fókuszához, mindenéhez mérek (tudom, hogy ezt nem kellene, mert a Sony A7 II -es nem az a kategória). A fókusz a Sony -nál nagyon messze elmarad, (biztos sokan utálni fogtok ezért) de nem csak az Canon 1Dx -éhez képest marad el, hanem az 5D mark III, 6D fókusza is odaveri gyenge fényviszonyok között, olyan környezetben próbálgattam ahol az auto ISO 6400-ra állt be F2.8 -as rekesz és 1/200-as zár mellett. A Sony A7 II fókusza az említett környezetben rengeteget, már-már vicces módon vadászott (NEM NATIVE OBJEKTÍVVEL TETTE EZT). A sötétebb felületeken konkrétan nem is tudott élességet állítani. A setup amivel használtam Canon 24-70 2.8 L + Commlite adapter (ez nem a legjobb választás, de ez volt kéznél, így a tesztet is ezzel végeztem el, ha később lesz jobb, akkor majd beszámolok róla 🙂 ). Hiszem bár nem tudom kipróbálni, hogy saját natív objektívvel adapter nélkül ez sokkal sokkal jobb.
  • Akkut iszonyatosan szívja, mint a szivacs a vizet kb. Lövök párat máris elment 1-2%. Az első 130 fotó ellövése 30%-ba került. Durván 350-400 fotó lenne 1 akku? Az azért nem sok. Mondjuk talán nem is kevés. Repülőgépes mód azonnali bekapcsolása erősen ajánlott.
  • A színek nagyon pasztelesek tömörítetlen RAW-ban.
  • A Sony A7 II színvilága nem igazán tetszik, de erről számtalan bejegyzést talál mindenki a neten.
  • Nekem egy olyan verzió van amiben nincs Magyar nyelv, ennek az installálása kb lehetetlen, többen azt mondták inkább ne is próbálkozzak vele, mert teljesen haza is vághatom a gépet, így jobbnak láttam, ha angol marad minden. Nem mintha kellene a Magyar de azért na. 🙂
  • Csomó videóban láttam, hogy Timelapse videókat készítenek vele, na most ezt úgy kell elképzelni, hogy a vázon nincs fent gyárilag a szoftver ami ezt lehetővé teszi, ezt meg kell venni és telepíteni kell rá, ami azért érdekes, mert ezidáig nem találtam olyan Európai beállítást, ahol meg tudnám vásárolni. Erre később még visszatérek, ha már kellő tapasztalatot szerzek ezen a téren. Egyenlőre nincs időm vele vesződni.
  • Hiányolom a dupla kártya foglalatot, ez amolyan kell, hogy legyen dolog.

Commlite adapter pozitívumai:

  • A fókuszálás kellő fényben gyors és pontos.
  • Az összes gyári Canon objektívemmel működik, ami nekem van.
  • Az egész fémből készült erős konstrukció, nem kell tartani tőle, hogy letörik, vagy leesik róla az objektív.

Commlite adapter negatívumai:

  • A Sigma ART 50mm F1.4 -es objektívvel nem működött egyáltalán. Ami érdekes mert a Sigma ART 35mm F1.4 -es és Sigma ART 20mm F1.4 -es objketíveket azonnal kezelte.

2. Nap.

A mai napon a karácsonyi forgatagban, karácsonyi vásárokat járva teszteltem. A hideg az akkunak egyáltalán nem segít. 🙂 – Ma szinte csak kültéren fotóztam, de azért készült pár beltéri fotó is. Setup: Sony A7 II + Commlite adapter + Sigma ART 35mm.

Próbáltam kicsit megóvni a hidegtől és a karácsonyi vásárokon a kisebb-nagyobb lökdösődéstől, így a kabátom alá rejtettem nyakpánttal. Korábban a Leica Typ 109 -esemet is így hordtam és vártam a hasonló érzést, ami nem jött. 🙂 – Kabát alá rejtve elég nagy és kényelmetlen, inkább nem is vesződtem vele, mert elképesztően hideg volt, így maradt kabáton kívül. Az akku nagyon gyorsan lemerült a hidegben.

3. Nap.

Ma egy kicsit merészebb területre vittem a vasat. 🙂 Egy stúdió boudoir fotózás alkalmával tesztelhettem. A vakus stúdió fotózás elég körülményes volt vele, mert a belső kijelző konkrétan elsötétedett minden fókuszálás után. Erre talán van valami beállítás, de mivel nem számoltam erre, így nem is néztem utána, a helyszínen viszont nem volt elég időm vacakolni vele. A Setup: Sony A7 II + Commlite adapter + Canon 85mm F1.2 L II.

Vaku nélküli fotózás magas ISO-val zökkenőmentesen és gyorsan ment. Imádtam, hogy kicsi könnyű és nem szakad le a kezem fél óra után. A fotók színei nem a legjobbak, minden olyan mintha túl szaturált lenne (persze mindez a RAW feldolgozás közben korrigálható lesz).

4. Nap.

Este egy buliban vetettem be. Setup: Sony A7 II + Commlite adapter + Sigma ART 35mm F1.4. Mondhatom nagyobb meglepetést okozott mint vártam. Az alap koncepcióm az volt, hogy Canon 5D mark III -al fogok fotózni Yongnuo rendszer-vakuval. Ez idáig működött is. A Sony -t akkor kezdtem el használni amikor a kötelező fotók már megvoltak. Az első érzés, hogy rohadt kényelmes volt. 1-1 fotónál a Canon 5D mark III -al már tényleg majd leszkadt a kezem a folyamatos emelgetéstől és órákig kézben tartástól (portré markolat + 2 akku). Egyszerűen felemelő érzés volt a Sony -t kézbe venni. Az első fotók nem sikerültek jól (vaku nélkül, auto ISO-val toltam). Beállítás F1.4 + 1/200. A fókuszálás nem volt vészes, a DJ lámpái által megvilágított területeken elég könnyen és gyorsan ment. A fekete felületeken is meg-meg találta.

5. Nap.

Tengerpart naplemente Los Angeles Hollywood California. Hátizsákkal pulóverrel, kabáttal, vizes kulaccsal és ami ilyenkor kell igen nehézkes a Sony A7II használata. Persze itt bármi másnak a használata is pont ilyen lenne ami nagyobb egy zsebre vágható mobiltelefonnál. A minősége persze kárpótol és a feeling is, de kb ennyiben ki is merül minden előnye. Innentől viszont csak hátrányai vannak, mivel kicsi mérete ellenére is túl nagy. Az akkuk kb olyanok, hogy 2-nél kevesebbel el sem mertem indulni. A nap felére egyik biztosan teljesen üres a másik meg ha szerencsém van estig bírja. A Sony A7II nem egy jó választás hosszabb utazáskor, persze, ha van helye a táskában és legalább 2-3 akku a rendelkezésre áll akkor minden oké, viszont így alapból el kell felejteni a PONT ELÉM UGROTT ÉS LEFOTÓZTAM pillanatokat, mert olyan nem lesz. 🙂

Azon fotósok akik szeretik kézben cipelni a vasat és mindenhova több objektívvel mennek és a pakolás nem okoz problémát, fel vannak készülve akkukból, azoknak ez biztosan nem probléma. Na én nem ilyen vagyok, szeretem a kényelmet.

Ellenben elhoztam magammal a Leica D-Lux Typ 109 -et. is, ami kicsi, kompakt, gyors, minden pillanatban ott van, a nyakamban lóg mégsem akadályoz semmiben, ha kellett a zsebembe raktam és futottam vele érzést adta végig. Persze nem sok értelme van a kettőt összehasonlítani én mégis megteszem, és ennek fő okat az, hogy az elindulást követően nagyon sokat hezitáltam azon, hogy melyik vasat hozzam magammal. Persze bennem volt végig az érzés, hogy ha a Sony -t hozom tuti bánni fogom a Leica -t és fordítva, ezért elhoztam mindkettőt. 🙂 – Jelen esetben a Leica sokkal sokkal jobb választás, és nem utolsó sorban 2 napig fotózok 1 feltöltéssel ami nagyon nagy előnynek számít. Amíg a Sony-hoz egy Fix 35-öt hoztam a méret és hely-spórolás miatt, amiből maximum 52.5-ös-t tudtam még csinálni ha crop ra kapcsoltam a vázat, addig a Leica -n ott a 24-75mm átfogás F1.7 – F2.8 fényerővel. Szóval Sony a hosszú pakolós izzadós mászkálós város és tengerpart nézős utazás alatt nem teljesített jól, ellenben a Leica brutál, de nem is lehet más hiszen fele akkora, könnyebb több benne a lehetőség, és az akkuja is sokkal tovább bírja.

Az előzőekhez hozzáteszem, egy Canon is pont így szerepelt volna mint a Sony, talán annyi különbséggel, hogy az akku jobban bírta volna.

Félreértés ne essék imádom a Sony-t szuper cucc, de ide nagy volt (Canon is nagy lett volna), az akkumulátor teljesítmények (gyári Sony) viszont kritikán aluliak.

Tanulság: Ne indulj el ilyen utakra nagy cuccal, vegyél-vigyél kis kompaktot ami jó fényerővel és hosszú akku idővel bír és minden jó lesz. 🙂

Los Angeles