Don't go into the Forest project 2020

The Witch Don't go into the Forest

A projektet Jennivel 2020 év vége fele közeledve találtuk ki. Az akkor megjelent Jancsi és Juliska (Hansel and Gretel) film egy igazi horror remekmű, mely ezt a boszorkányos témát dolgozta fel. Mondanom sem kellett, hogy nagyon nagy hatással volt rám.

Ahogy a filmet végignéztem tudtam, hogy nekem egy ilyet fotóznom kell, össze kell rakjak egy hasonló látványvilágot. Teljesen fel voltam pörögve. Kaptam is az alkalmon, felhívtam Jenni-t akivel amúgy is sokat dolgoztunk már együtt, hogy lenne egy ilyen ötletem. Persze Ő csak annyit mondott: "helyet és időpontot". Ez a beszéd, indulhat a móka.

Figyelembe kellett venni, a rendelkezésre álló idő rövidségét, a kijárási tilalmat és azt is, hogy kellékeink sincsenek. Nem sok időnk volt a készülődésre, mert másnap már csinálni kellett az egészet. Előzményként nem sokat tudok elmondani, mert minden annyira gyorsan történt, hogy szinte nem is volt idő semmit átgondolni.

A történet adott, gonosz boszorkány az erdőben, sötétség, nyomasztó hangulat és persze félelem. Nagyjából minden összeállt mit és hogy szeretnék megvalósítani, egyedül a nagy kapkolódásban seprűt nem sikerült szerezzünk. Persze közönséges seprű volt millió, de nekünk valami vagány kellett volna, esetleg egy cirók-seprű (azt hiszem így hívják), de sajnos nem sikerült egy nap alatt szerezni. Ebből fakadóan esett a választás a Jenni méretű faágra amit a helyszínen találtunk. Nekem még jobban is tetszett. 🙂

A helyszínt illetően mindenképpen valami sűrű mély erdő kellett, magas fákkal, ha lehet tüskés, vadregényes környezettel, esetleg tóval. Így esett a választás, na meg a közelség miatt is, a Négy Testvér forrásra és a Tókai parkerdőre. Szerintem ettől nem nagyon tudtunk volna jobbat találna, főleg nem a közelben.

Mi volt a cél? Semmiképpen nem az ijesztegetés, a vasorr, a rothadó-kukacos alma. Sokkal inkább egy hagyományos de mégis valamilyen szinten félelmet keltő boszorkány ábrázolása a vad sűrű erdő mélyén.

A fotózás napja

reggel egyeztettünk, hogy akkor mi legyen, mikor és hogyan. Jennivel átbeszéltük röviden a ruhát, a sminket, - mondtam, hogy valami fekete kell, olyan jó boszorkányos, legyenek a kezei sötétre festve. Persze előzőleg rengeteg inspirációs anyagot küldtem neki a filmből, így volt iránymutatás bőven.

November 28.-a volt, így már nem vigyorogtunk a melegtől. Naplemente előtt kellett a fotókat elkészíteni, hogy a tömény nyomasztó hangulat meglegyen az erdőben.

Eljött az idő indultam Jenniért, tudtuk, hogy kijárási tilalom lép életbe 20:00 órától tehát addigra haza is kell érjünk, a helyszín 40km -re van, szóval nem volt sok időnk. Számolni kellett az utazással is.

Arra viszont nem számítottam, hogy Jenni alapvetően már úgy 110%-osan készen lesz és ül be mellém a kocsiba. Egy kicsit tényleg félelmetes volt na. 🙂

A helyszínre érve roppant megnyugtatott, hogy senki sem volt kint, így egyből neki is állhattunk a fotózásnak. Az első kép 15:50-kor készült el, az utolsó pedig 17:03-kor úgy, hogy közben a 2 fotózási helyszín között volt vagy 8km. Sietni kellett nem volt mese. A ráfordított időt azért tudom ilyen pontosan mert megnéztem a file dátumát. 🙂 Az egész projektet így 1 óra alatt lenyomtuk helyszínváltásokkal együtt.

Úgy gondolom a maximumot ki tudtuk hozni ebből a szűk 1 órából, a helyszínekből és az egész projektből. 🙂

Ha tetszett kérlek kövess az Instagrammon.