0

Hónap: 2018 december

Los Angeles

Los Angeles -ről vagy Hollywood -ról szerintem nem lehet röviden írni, úgy érzem ez nekem sem fog sikerülni. 🙂

Próbálok mindent pontosan úgy visszaadni kendőzetlenül, ahogy azt valóban megéltük, illetve amit gondoltunk egy-egy dologról. Semmi nem lesz szépítve, cicomázva, így azok akik ugyanazt a dolgot máshogy élték meg, talán más időben voltak, esetleg más dimenzióban. 🙂 Elől járóban Amerika semmilyen formában nem közelíti meg az Európai emberek higiéniai elvárásait, még csak köszönő viszonyban sincs vele. Ez az egyik legfontosabb amit kiemelnék azoknak akik ide látogatnak.

Los Angeles Hollywood az elindulás.

Előzmények

Gyerek koromban nagyon sokat álmodoztam arról, hogy egyszer majd eljutok Amerikába esetleg Los Angeles -be. Rengeteg film (ahogy talán még ma is) játszódott itt, vagy kapcsolódott a városhoz. Los Angeles -ről a világon szinte mindenki tudja, hogy létezik és valamilyen formában vágyik arra, hogy láthassa. Így volt ez velünk is. Már hónapokkal az indulás előtt azon fantáziáltunk, hogy milyen lehet a város, néztünk videókat, beszámolókat, mit hol és hogyan érdemes, mire kell figyelni és vigyázni. Minden napos téma volt közöttünk.

Valójában ide is egy munka vitt bennünket. Feleségem egy konferencián tartott előadást és egy versenyen volt bíró, én pedig a rendezvényeket fotóztam. Alapvetően ez a felállás szinte minden esetben. Még jó, hogy nem fordítva. 🙂

Los Angeles -i utat nagy tervezés előzte meg, ugyanis az ide utazáshoz vízum vagy mint később kiderült esta szükséges. Ennek az elintézése ugyan relatív egyszerű, de nem akartunk úgy járni mint Vietnam -al kapcsolatban, így ezt sokkal körültekintőbben intéztük.

Mivel február volt, így tudtuk, hogy a télből elutaztunk a nyárba (azt hittük) vagy legalább is valamivel melegebb földrészre. Ebből adódóan nagykabáttal nem is készültünk. Bécsben kis tavaszi kabátban azért kellően hideg volt az induláshoz.

Los Angeles Hollywood a kezdetek.

Az utazás rettentően hosszú volt. Először Bécs -ből el kellett jutni London -ba, majd ott egy átszállással tudtunk csak eljutni Los Angeles -be. London -> Los Angeles 12 óra folyamatos repülés. Nagyon érdekes volt, mert végig a lenyugvó napot követtük, közel 11 óráig tartott a naplemente. 🙂  A fenti fotón jól látszik. Ez a látvány tényleg 11 óráig tartott folyamatosan.

Ha valaki ilyen hosszú repülőúton vesz részt, jó ha valami elfoglaltságot talál magának, vagy előző nap egyáltalán nem alszik és akkor végig tudja “pihenni” az utat. Mi mind a ketten egy telefonra tölthető játékkal játszottunk (Defense Zone 3).

A repülő mondhatni kényelmes utazást biztosított, 10 szék volt 1 sorban, 3 4 3 felosztásban oszloponként, közöttük 1-1 folyosóval. Mi a baloldalon ültünk egy 3-asban, ás hatalmas mákunk volt, mert nem ült mellettünk a 3. széken senki, így feleségemnek volt egy kisebb fekhelye amin pont elfért amikor úgy gondolta nyújtózik egyet. – A Defense Zone 3 annyira lekötött bennünket, hogy a 12 órás útból szinte alig éreztünk valamit, kis kihagyásokkal végig játszottuk az egész utat. 🙂 Szerencsére volt az üléseken USB töltő, így nem kellett aggódni, hogy a telók lemerülnek. Néha felnéztünk és megbeszéltük feleségemmel a stratégiát. 🙂 A kajálások között alig vettük észre a több órás átjátszott időt. Amúgy az repülőn felszolgált étel meglehetősen jó és változatos, annak ellenére is, hogy nem volt valami nagy adag.

Los Angeles Hollywood a repülőn a kaja.
Los Angeles Hollywood a repülős kaja.

A repülő nagyon észak felől közelítette meg az Amerikai kontinenst így láthattuk alattunk a hatalmas jégtáblákat, na ez félelmetes látványt adott ilyen magasságból. Valahol Kanada felső részénél jöttünk be a szárazföld fölé, majd innen egy fordulattal Los Angeles irányába keresztül Amerika felett.

Los Angeles Hollywood Kanada felső része.

Megérkezés

A leszállásról elég nehéz beszélni. Éjszaka volt, így a város fényei káprázatosan világították be a légteret. Ekkora város mint Los Angeles nem tudom van-e még (biztosan), de ekkor nekünk ez volt a legnagyobb ami létezhetett. Olyan látványt adott a gigantikus mérete, hogy azt szinte leírni sem lehet. Azért ilyenkor az ember akarva akaratlanul átnéz a másik oldalra, és ott is csak azt lehetett látni az ablakból, hogy valóban emeddig a szem ellát ez a város addig tart. Talán nincs is vége sehol körbe is éri a földet. 🙂 Hatalmas, és valóban leírhatatlan. – Sajnos erről csak mobiltelefonos fotóim vannak amik nem a legjobbak ahhoz, hogy publikáljam őket.

Ami egyből szembe tűnt, hogy nem igazán vannak magas épületek, sőt konkrétan amit a repülőről láttunk nem is volt. Persze ez később kiderült, hogy nem egészen így van. A városban valóban csak egy területen találhatóak felhőkarcolók, de erről majd később.

A leszállás zökkenőmentesen ment, viszont a kiszállás már igen csak akadozott. Közel 40 percet vártunk még mire kiengedtek bennünket a gépből. Éjszaka volt és esett az eső. Ez amolyan Terminator 1 feeling, mint amikor Kyle Reese megérkezik az éjszakai Los Angeles -be. 🙂 Na pont így. A kiszállást követően nagy tortúra következett, a kilépés nem volt éppen séta galopp. Amerikában már vannak ilyen automatikus rendszerek amikbe csak bele kell tenni az útlevelet, majd mindent megmond rólad, és ezt ki is nyomtatja neked szépen egy kis cetlire, ami kb. akkora mint a repülőjegy. Na ezt az embernek magával kell vinnie, egy következő ellenőrző pontra, ahol vesznek ujjlenyomatot, lefotóznak, és mindenfélét kérdeznek, pl, hogy meddig maradunk Amerikában, hol szállunk meg, egyáltalán van-e szállásunk, van-e nálunk alkohol, cigaretta, miegymás. Ez a része relatíve haladósabb, de azért amikor leszáll 10 gép egyszerre és az utasok mind ezen az ellenőrző kapus rendszeren keresztül akarnak kijutni azért fel-fel gyülemlik úgy 50-80 vagy még több ember előtted és azt sajnos ki kell várni. A teljes reptéri kijutás kb. 1 – 1.5 óra volt mindennel együtt.

A csomag felvételét követően hamar fogtunk is egy taxit, akinek megadtuk a címet, kb 30 percre voltunk a szállástól és 60 dollárért el is juttatott bennünket a címre. Nem volt éppen olcsó, sőt meg is csinált bennünket 2 dollárral. Na mind1 a lényeg, hogy végre a szállás előtt voltunk.

Az egész komplexum egy hosszú tipikusan Amerikai épület volt, mint amiket a filmekben is látni, kis apartmanok vannak egymás mellett 2 szinten. Na ebből  az egyik a miénk. A tulaj elmondása szerint az ajtón lógni fog egy számzáras lakat, aminek a kombinációja 0101. Hát ez szenzációs, ennyi erővel lehetne akár 0000 is. Meg is lett a lakat. A számot betekertük, de az istenért nem akart kinyílni. Felhívtuk a tulajt, majd annyit mondott, hogy rázzam a lakatot. Hát én ráztam téptem mindent csináltam de az istenért sem akart kinyílni sehogy. Megbeszéltük, hogy akkor fél óra és ide tud jönni (először nem akart). Nagy nehezen de kivártuk a fél órát. Öröm és boldogság, hatalmas vigyor minden, odalép a lakathoz, és a kibas..tt számázár egy kis parányi ajtó, amit ki lehetett nyitni a lakaton, mögötte pedig az ajtó kulcsa. Szenzációs. Azt nem értem miért azt mondja, hogy rázzam, mondhatta volna azt is, hogy nyissam ki a kis ajtót a lakaton. A lényeg, hogy most már ki tudtuk nyitni az ajtót. Mindenki boldog volt, mindenki örült. Aztán mi nem annyira.

A szoba, hááát, mondhatni igen csak Amerikás. Hallani minden félét otthon Amerikáról, hogy ilyen retkes olyan retkes, és hogy nem igazán Európai minőséget és színvonalat kell várni. Hát itt tényleg nem volt semmi Európai. Feleségemmel először egymásra néztünk és azt mondtuk, hogy mi itt tuti nem alszunk egy percet sem, de amikor számításba vettük a lehetőségeket, akkor rájöttünk, hogy nem igazán van más választásunk. Ettől jobbat úgy sem találunk. Maximum holnap reggel takarítással kezdünk.

Annyira nem volt ultra gáz a helyzet, de olyan volt az egész, hogy látszott hol takarítottak és hol nem, meddig ért el a törlőrongy és meddig nem. A konyha tiszta volt az oké, a fürdő olyan amilyen, de az ágyon a takaró olyan gyűrött és összevissza, hogy öröm volt nézni. Mondtam is feleségemnek, hogy örüljünk mert csótányt nem láttam még egyet sem. 🙂 – Örültünk, és 1 hét múlva már belaktuk a kuckót nem volt semmi probléma. Lefeküdtünk, aludtunk.

Az első nap Los Angeles -ben.

Azért az a 8 óra időeltolódás nem egyszerű. Tegnap éjjel helyi idő szerint 21 óra körül értünk, kb 22-23 óra körül aludhattunk el, majd reggel 7 kor már kukorékoltunk kifele az ablakon, mert szó szerint kidobott bennünket az ágy. Otthon eddigre már délután 15:00 volt. A kommunikáció a családdal így elég nehézkesre sikerül, mert mire mi ebédeltünk otthon már készültek a fekvéshez. Ez a 8 óra annyira problémás volt, hogy többször megesett, hogy helyi idő szerint hajnali 2 kor csörgött a telefonunk, mert ugye otthon akkor még csak 10:00 volt délelőtt. Az időeltolódás mindenhogyan szívás, főleg, ha ekkora.

Felkeltünk és egyből indultunk is neki a városnak. Igen ám, de reggel 7-kor itt még semmi sincs nyitva, az utcák üresek, minden nyugodt csendes, sehol egy lélek. Elhatároztunk, hogy elindulunk az egyik utcán és legalább megnézzük, hogy mi merre.

Az utcák pont olyanok mint a filmekben. Mi direkt Hollywood -ban kerestünk lakást, és így konkrétan Hollywood szívében voltunk. Innen Santa Monica 15km, a Hollywood tábla pedig 10-12 km szóval kb. minden oké. Az épületek alacsonyak, maximum 2 szintesek 1-1 3 szintest láttunk összesen. Persze voltak iskolák, hivatalok amik nagyobbak, de azok sem nagy monstrumok.

Los Angeles Hollywood február reggel 7 órakor.
Los Angeles Hollywood reggel 7 órakor városi séta közben.
Los Angeles Hollywood reggel 7 óra, városi séta.
Los Angeles Hollywood utcák.
Los Angeles Hollywood utcák.
Los Angeles Hollywood csatornafedél Converse cipőkkel.

Az első hely ami nyitva volt az Astro Burger nevű csoda. 🙂 – Később konkrétan ez a hely lett a bázisunk, minden reggel itt kezdtük a napot. Ez egy tipikus Amerikai hamburgerező, ahol mindent helyben csinálnak, hatalmas bögre KV-t hoznak, beülős boxokkal, régi rádióval az asztalon, ami kell. Az Astro Burger volt az otthoni címnek megadott hely, bárhol jártunk a városban meg tudtuk nézni melyik irányban és milyen messze van, hogy vissza találjunk. 🙂 Astro Burger powa.

Los Angeles Hollywood Astro Burger nevű csoda hely. Ha itt jártok próbáljátok ki.
Los Angeles Hollywood Astro Burger, kipróbálása kötelező. :)

Bent egy igazi oldschool Amerikai hamburgerező fogadott bennünket. A beülős boxok teljesen visszaadták a régebbi filmekben látott érzést. A kaja kikérést követően kaptunk egy kis cetlit amire felírták a sorszámunkat, majd szépen összepakolták a rendelést. A húst akkor sütötték, a narancslevet akkor facsarták, szóval nagyon kis profi hely volt ez, azonnal kedvenc lett.

Los Angeles Hollywood Astro Burger sorszám.
Los Angeles Hollywood Astro Burger.
Los Angeles Hollywood Astro Burger oldschool zenelejátszó.

Az első reggeleken folyamatosan Avocado Burgert -t ettünk. Ez valami elképesztő volt, egy egész avocadot bele raktak, jól megpakolták minden egyébbel is, így kora délutánig masszívan kitartott a cucc. A KV viszont nem volt valami jó, az inkább olyan fekete víz lehetett, sok sok tejjel voltunk képesek csak meginni, így a kávézás a következő napokban már kimaradt.

Los Angeles Hollywood Astro Burger tojásos sonkás valami.

Persze aztán nem csak hamburger volt, több mindent kipróbáltunk. Amúgy a reggeli az adaghoz és a minőséghez képest egyáltalán nem volt drága, 15 – 20 dollárból minden reggel bőségesen megreggeliztünk. Így nem kellett vesződni annak elkészítésével. Hozzá kell tennem, hogy sokkal olcsóbb volt megreggelizni és megvacsorázni egy étteremben minden nap, mintha az ember bement volna és megveszi a hozzávalókat majd vesződik az elkészítéssel. A húst és a zöldséget olyan drágán adták a boltokban, hogy egy kisebb adag árából 2-en megvacsoráztunk étteremben. Így arról, hogy otthon magunknak készítsünk bármit is azonnal letettünk amikor felderítettük a boltok árait.

A városban 9 körül már azért volt mozgolódás. Az időjárás kellemesen felmelegedett olyan 15 fok körül lehetett, szélcsend és napsütés, mint egy tavaszi reggelen. A környéket felmérve kisvárosi hangulatot adtak az utcák, minden nyugodt tágas és biztonságos. Megnéztünk egy csomó utcát, hogy jobban képben legyünk mit merre találunk majd. Persze ekkor még alig voltak nyitva az üzletek. 

Navigáció fontossága

Gyerekek a navigáció óriási segítség, ugye itt se internet se semmi. Fogalmunk sem volt, hogy pl internettel rendelkező telefonkártyát hol tudnánk venni, nagyon a környéken ilyen bolt nem is volt. Így kb az van ami a telódban aztán kalap. Nincs google, nincs facebook, nincsenek haverok, hogy megkérdezd őket. Los Angeles -ben a navi alap, akkor is ha gyalog vagy. Mi először IGO -val aprítottuk a várost, de aztán a telefonomon egyik este volt valami szoftver frissítés és az IGO teljesen megállt, letörölte saját magát. A szállásunkon volt wifi így neten utána tudtam nézni egyéb lehetőségeknek, mert sajnos az IGO nem indult el. Az appstore-ban kutakodtam és akkor akadtam rá a Sygic nevű navira, amit pont leakcióztak és a galaxisokat plusz az egész világegyetemet  meg mindent meg lehetett venni nem egészen 7.000 Ft-ért. Ez a nekünk való cucc. Ezzel aztán olyan lehetőségek nyílottak meg, amikor korábban nem voltak amíg IGO-t használtunk. Letöltöttem az összes térképet, hogy minden offline működjön, persze mindenből a legfrissebb volt. Innentől kezdve tudtuk hol vannak éttermek, bevásárló központok, boltok, minden amire szükségünk volt. Szuper segítség lett, eskü jobb volt mint az IGO. Hozzá kell tennem, eszem ágában sincs reklámozni egyiket sem, csupán ezeket tapasztaltuk és használtuk.

Hollywood

Eszméletlen. Nem nagyon tudok mást mondani róla minthogy valóban eszméletlen. Nincsenek magas épületek. Az utcák tágasak és egész Hollywood olyan mintha egy üdülő negyed lenne. Nincsenek kerítések a házak körül, illetve csak nagyon ritkán, vagy némi sövény választja el az épületeket az utcától, ahogy azt a filmekben láthattuk. Az egész környék abszolút biztonságos, családok, gyerekek minden merre. Az utakon a forgalom nagyon gyér, inkább a főútvonalak amik zsúfoltabbak de ott se nagyon jellemző a hatalmas forgalom. Az utcák tiszták, nem volt szemetelés egyáltalán. Persze volt 1-2 eldobott csikk, de az mindenhol van.

Los Angeles Hollywood falfestmény.
Los Angeles Hollywood utcákon séta közben.
Los Angeles Hollywood
Los Angeles Hollywood

A piac

Az első nap olvastuk, hogy pár utcával a lakásunktól van egy piac, amit feltétlenül meg akartunk nézni. Az egész egy általános iskola udvarán volt, ami hatalmas területet jelentett. Abban nagyon különbözött minden ilyen építmény, hogy sokkal sokkal nagyobb volt, mint otthon bármelyik hasonló. Gondolom első sorban a gyerekek létszámából adódóan. A piac így akkora területen terült el, hogy az egész délelőtt ráment csak arra, hogy tartós ütemben végigmenjünk rajta. Viszont rohanjunk ennyire előre. 🙂 A piacra való bejutásért fizetni kellett, nem sokat, mindössze 5 dollár / fő. A befolyt összeget egy az egyben az iskolának adták, ezt amúgy mi nagyon jónak találtuk, hiszen így minden piaci nappal az iskola egy kisebb összeghez juthat amit aztán gondolom szabadon használhat bármire. Az itteni piac semmivel sem volt másabb mint az otthoniak, vagy ahol eddig életünkben piacon voltunk. A földi árusoktól kezdve szinte minden megtalálható itt is. Nem volt semmi konkrét jellemző amivel csak itt találkoztunk utazásaink során. Egész Hollywood -ra jellemző volt a nyugalom és a biztonság érzése, ez a piacon sem volt másképp. Nem volt sok ember, így tömegnyomor sem alakult ki, inkább csak olyan lézengés jellemezte az egészet. A tömeg arányosan eloszlott, így minden sort megfelelően relatíve gyorsan végig lehetett járni. Nagyon sok régiség kereskedő árulta a portékáit. Vettünk is pár kincset fillérekért. 🙂 Lett volna még mit elhozni, de sajnos a repülőúttal számolni kellett, így pár fincsiség ott maradt. 🙂

Találtunk egy komoly Manfrotto 3 lábú kamera állványt 10 dollárért, amit el is akartam hozni, de sehogy sem tudtuk volna berakni a bőröndbe. Számtalan nagyobb holmit, új menő kabátokat, biciklit, és még sok mást néztünk, de szinte minden ott maradt.

Los Angeles Hollywood piac

Los Angeles Hollywood piac

Az egyik kis blokkban az alábbi fotón a fiatalemberek nyomatták a jazz-t, nagyon hozta a hangulatot. Közben valami furcsa illatú cigit szívtak, fogalmunk sem volt mi lehetett az. 🙂

Los Angeles Hollywood piaci jazz banda

Hollywood felirat

Ez megint egy amolyan kötelező program ha már itt vagy. Nekünk is az volt. Erősen javaslom, hogy mindenki szánjon rá egy napot. Nem feltétlenül azért, mert akkora látványosság, hanem azért mert az odajutás elég körülményes. Eleve nincs olyan, hogy felvisznek kocsival és kiraknak a feliratnál.

Mi amúgy sem akartunk taxival vagy uber-el menni (ezt azóta is emlegetem, hatalmas hiba volt), mert az egész táv kb 10-12 km, gondoltuk megnézzük legalább a várost is, ebéd után nekiindulunk sétálunk és lesz ami lesz. Maximum majd beugrunk valahol egy taxiba. Na igen.

Hollywood boulevard -on keresztül terveztük a menetet, de végül nem mentünk keresztül rajta, mert a navi más felé vitt, ilyen távnál jobb a rövidebb út, úgy gondoltuk mivel nagyon közel van (3km) a lakáshoz, majd visszajövünk egy másik nap, ez később így is lett.

A HOLLYWOOD feliratot amúgy már szinte a lakástól is lehetett látni. Gondoltuk ez nem egy akkora kör, hogy ne tudnánk megcsinálni gyalog is. Rosszul hittük.

Los Angeles Hollywood a Hollywood felirat

Az út gyalog még a legkeményebb legényeket is megviseli, engem is megviselt 🙂 – A fenti fotón elkészítése már kb 2km megtétele után volt. Rettentően csalóka a távolság, légvonalban ez kb 2km lehet maximum ezért is gondoltuk simán meglesz, semmi para. Mivel egész Hollywood inkább egy üdülő negyedre hasonlított, így a haladás könnyen ment, széles utcák, jó járdák, alig jártak autók, emberek meg egyáltalán. Jó volt az idő (20 fok felett kicsivel). Nagyon látványos a környezet, valóban mint a filmekben, nem voltak kerítések a házaknál, pázsitok, kisebb sövények, és igényes Amerikai stílusú házak. Jól éreztük magunkat séta közben, rengeteg volt a látnivaló, így az idő is gyorsan telt, haladtunk szépen.

Los Angeles Hollywood Hollywood felirat fele haladva.
Los Angeles Hollywood

Igen ám, de jött az első kérdés: mi most hol vagyunk tulajdonképpen? Eltévedtünk, ugyanis azt hittük, hogy beírjuk a naviba a Hollywood sign-t és majd szépen oda visz, na ez nem így történt. Mint később kiderült oda nincs is út, és nem hogy nincs nem is lehet felmenni sehol kocsival. Elinduláskor meg voltam győződve (nem tudom miért) arról, hogy szépen odasétálunk az autó utakon aztán jól van. Kezdtek rendre módra elfogyni az épületek, az utak, és a környezet ilyen egész komoly magasságokba emelkedően fölénk tornyosult.

Los Angeles Hollywood
Los Angeles Hollywood

Első körben belefutottunk egy zsákutcába, ahonnan elég nagy kerülővel tudtunk kikeveredni. Egy fiatalembert megkérdeztünk, hogy hogy jutunk fel akinek fogalma sem volt róla, hogy lehet felmenni a hegyre. Oké.

Nagy nehezen megtaláltuk a felfele vezető utat, de annyira meredek volt, hogy többször meg kellett állni mert egyszerűen a cuccokkal nem bírtuk az iramot, és az emelkedőket. Kacskaringós szűk utcákon kellett felfele haladni, majd mikor már az épületek is szinte teljesen elfogytak akkor jöttünk rá, hogy jó helyen vagyunk. Egy csapat fiatal épp próbált magukról fotót készíteni, gyorsan segítettem nekik, így ők is csináltak rólunk egyet, közben megkérdeztük, hogy jó-e az irány, és persze jó volt. 🙂 Az út érdekessége, hogy a feliratot folyamatosan láttuk, de az utak valahogy nem felé vezettek.

Los Angeles Hollywood

Ahogy feljebb és feljebb haladtunk egyre jobban erősödött a szél, ami elég hidegen fújt, persze Whiskey volt nálunk így nem aggódtuk ezt túl.

Végre felértünk a felirat bejáratához, azt hittük innen még pár 100m aztán ott vagyunk. Sajnos rá kellett jönnünk, hogy ez még csak most kezdődik igazán. A felirat légvonalban már csak talán 150m-re volt tőlünk, viszont semmilyen egyenes út nem vitt fel. A hegyet körbe meg kellett kerülni, mert csak körbe körbe haladva lehetett feljutni a tetőre. Ez a szakasz úgy 2km lehetett még. Először egy másik hegyre kellett feljutni, aztán arról le, és fel a felirathoz. Többször mondtam feleségemnek, hogy nem bírom tovább, de azért megcsináltuk, minden hiszti ellenére is. 🙂

A felfele vezető szakasz látvány világa mindent visz, már csak ezért megéri eljönni ide. Az egész várost látni. Az út átmegy a hegy túloldalára is, ahol egy másik város, vagy városrész van. Ezt a maradék 2 km távot kb 1 óra alatt sikerült megtenni, amire elértük a tetőt.

Los Angeles Hollywood
Los Angeles Hollywood
Los Angeles Hollywood

Sajnos itt jött a hopp és kopp. A felirathoz persze nem lehet odamenni, kizárólag fölé, és a legközelebbi ponton is vagy 20-30 m-re volt tőlünk. Így a fotózkodás a felirattal kb lehetetlen. Szépen le tudtam fotózni felülről részleteiben. A páratartalom elég nagy volt, ez a látótávolságot is némileg korlátozta.

A tetőre érve a látvány szenzációs, az egész várost látni, imádtam minden pillanatát, nincs arra szó, hogy mennyire megéri felmenni: nagyon! A tető viszont nagyon kicsi, és mivel sok a turista a fotózás nem olyan egyszerű, nekünk is várni kellett amire úgy ahogy letisztult 1-1 kis kilépő ahova oda lehetett állni. A szél rettenetesen erősen és hidegen fújt, így nem tudtunk sokáig fent maradni nem akartunk megfázni, plusz számolni kellett a visszaúttal is. A naplementét nem tudtuk itt megvárni.

Los Angeles Hollywood
Los Angeles Hollywood

A visszaút kicsit könnyebb volt mint felfele, ismertük a terepet. 🙂 Az utcákon lefele sétálva találtunk egy (nem tudom máshogy nevezni) utcai könyvtárat, egy kis boltív alatt, tele könyvekkel. Innen látszólag mindenki azt vitt el amit akart. 🙂 Gondolom ha kiolvasta visszavitte, vagy nem tudom, hogy működött, mindenesetre érdekes, eddig ilyet sehol sem láttunk.

Los Angeles Hollywood

Ahogy beértünk a város forgalmasabb részére egyből beültünk egy étterembe enni, ahol ugyan a mai napig nem tudtam rájönni, hogy hívták a színészt, de ott evett melletünk egy asztalnál. 🙂 – Gondolom ez itt nem annyira nagy dolog a helyieknek.

Kaja után irány a támaszpont. Na mire visszaértünk nem, hogy a lábamat nem éreztem, de konkrétan semmimet. Ezen a napon kicsivel több mint 20 km-t gyalogoltunk aminek a hatását a következő napokban is éreztem. Olyan izomlázam volt, alig bírtam lépni.

Hollywood Boulevard

Mint ahogy fentebb írtam első alkalommal nem sikerült végigmenni rajta, de erre is rászántunk egy délutánt. Nagyon kíváncsiak voltunk a csillagokra, és amúgy az egész utcára, hogy milyen lehet.

Előre figyelmeztetek minden Hollywood Boulevard fanatikust, hogy senkit sem szeretnék megbántani. 🙂 

Nekünk óriási, gigantikus csalódás volt. Miért? Mert mindenhol ugyanaz van, kínai ajándéküzlet Hollywood ajándéktárgy hegyek, majd kajálda, azt követően kínai ajándéküzlet, majd kínai ajándéküzlet, és na? kajálda, amikor már úgy gondolod végre lesz más is akkor nem, kezdődik elölről. Elvétve volt 1-2 söröző, meg 1 pénzváltó, mozi, színház (vagy valami hasonló), aztán gatya. Ki is értél a végére. Össze is néztünk feleségemmel, hogy ez most mi? Jó helyen vagyunk? Jó helyen voltunk, mivel itt voltak a csillagok, párral fotót is készítettünk. Látni kell nyilván, de azért ez eléggé kevés a nagy híréhez képest.

Az utcáról a sarkokon benézve azonnal sima utcák sima lakóházak, így ez valóban egyetlen egy utca semmi több, nincsenek olyan mellékutcái ahol hasonló butikok, vagy boltok lennének. Cserébe a Hollywood Boulevard -on annyi az ember, amennyit garantálom senki sem látott egy helyen egyszerre. Az utca elején és végén már azért szellősen mennek, de a közepe katasztrófa. Mindössze egyetlen egy üzletet találtunk ami nagyon vagány volt. Különböző horror maszkokat árultak, meg mindenféle kelléket. Kompletten be lehetett rendezni egy egész házat minden szobát külön, annyi minden volt. A shop mérete kb 300 m2 lehetett így sacc / kb, de az rogyásig mindennel. Persze ezek nem az ilyen olcsó ebay-ről rendelhető kínai cuccok, hanem nagyon jó minőségű anyagokból készült kellékek, némelyikhez oda sem lehetett menni, el voltak zárva üvegfal mögé. Szuper hely volt, sajnos nem lehetett fotózni bent így nem tudom megmutatni.

A kínai ajándék üzletek nagyjából ugyanazt árulják, minimális eltérésekkel. Persze akkora egy üzlet, hogy több óra kell mire mindent végignézel bennük. Ez nem volt egy jó program.

Los Angeles Hollywood Boulevard
Los Angeles Hollywood Boulevard Bela Lugosi
Los Angeles Hollywood Boulevard Charles Champlin
Los Angeles Hollywood Boulevard Chuck Norris
Los Angeles Hollywood Boulevard Louis Armstrong
Los Angeles Hollywood Boulevard Silvester Stallone
Los Angeles Hollywood Boulevard
Los Angeles Hollywood Boulevard
Los Angeles Hollywood Boulevard
Los Angeles Hollywood Boulevard
Los Angeles Hollywood Boulevard Indiana Jones
Los Angeles Hollywood Boulevard
Los Angeles Hollywood Boulevard

Ami tetszett Los Angeles -ben

  • Hatalmas a város és mégis nagyon szellősen építkeznek.
  • Egész Hollywood olyan mint egy üdülőnegyed.
  • A közlekedés rendkívül olcsó, főleg Uber-el.
  • Az emberek nagyon segítőkészek, mindenki mosolyog a másikra (persze volt aki nem).
  • Relatív gyorsan el lehetett jutni A-ból B-be, soha nem kerültünk dugóba.
  • Rengeteg Amerikai hamburgerező, ahogy a filmekben, és ezek valóban úgy is néztek ki, beülős boxok, retró rádiók. Imádtuk.
  • Az Astro Burger. 🙂
  • Az egész városra (ahol mi jártunk) jellemző biztonság érzet. A buszokon is. Soha semmi problémás helyzet nem adódott.
  • Az éttermekben az étel adagok akkorák, hogy egy adagból itthon 3-an de 2-en biztosan jól laknánk.
  • Az éttermek árai teljesen rendben vannak.
  • Az Amerika feeling.
  • Annak ellenére, hogy mekkora a város nincs sehol tömegnyomor, sokan vannak bizonyos részeken, de nem vészes, Bécsben vagy Budapesten is kifoghat az ember ennyi embert bizonyos helyeken.

Ami nem tetszett Los Angeles -ben

  • Az időjárás kiszámíthatatlansága: valóban egyik nap 40 fok a másik nap 10, egyik nap rövidnadrág póló, másik nap pulóver, kabát, hosszú nadrág, esernyő és ha van sál és téli sapka esetleg kesztyű.
  • Nincsenek kiírva a boltokban (csak nagyon kevés helyen) az árak, így sosem tudtuk pontosan mi mennyibe kerül.
  • Ahol ki voltak írva az árak ott nettó ár volt feltüntetve, a pénztárnál számolták még mindenre az adót. Egyáltalán nem lehetett kalkulálni ha pl. egy bizonyos mennyiségű kp volt nálunk azzal, hogy majd mennyit fogunk fizetni a pénztárnál.
  • A boltokban nagyon eltérő árazások voltak az Európában megszokottakhoz képest. A hús nagyon drága (irreálisan), a pia viszont durván olcsó. Így inkább ittunk mint ettünk. 🙂 Na jó nem. Olyan volt az egész, mintha azt akarnák, hogy mindenki étteremben egyen. Ami amúgy meg teljesen rendben volt árak szempontjából. Otthon egyáltalán nem érte meg főzni, sőt drágábbra jött volna ki minden.
  • Az ételek minősége valahogy nem volt az igazi. Talán máshoz vagyunk szokva.
  • A boltokban nem találtunk sehol sem szappant, se tusfürdőt. Mivel fürdenek itt? – Még szerencse, hogy volt tartalék.
  • A szállás nem Európai embernek való. Annak örültünk, hogy az ágynemű legalább tiszta volt, és hogy nem rohangáltak csótányok meg mindenféle bogarak sehol a lakásban.
  • A víz ihatatlan.
  • A KV valami rettenet, ilyen fekete víz vagy valami hasonló. Normális kv-t nem tudtunk inni sehol, csak Starbucks.
  • Szinte mindenhol kínai portékákat árulnak. Sajnos nem találtunk Made in USA cuccokat.
  • A lakhatás az általánosan jellemző botrányos minőséghez képest rettentően drága, még az ótvar helyeké is.
  • Sajnos Amerika tisztaság szempontjából általánosan minden Európai országétól messze elmarad.
  • Nem volt meg a hatalmas VÁÓ AMERIKA érzés, picit volt de nem akkora amekkorát várna az ember. Sokkal egyszerűbb minden mint ahogy azt mi Európából látjuk.
  • A gitár shop -okban minden gitár kóreai vagy japán. Sajnos nem tudtam egyetlen egy Jackson vagy ESP made in USA példányt a kezembe venni. 🙂
  • A város talán már túlontúl is nagy. Egyik este mentünk Uber -el autópályán közel 60 km-t úgy, hogy a város szélét sem láttuk.

Javaslatom az ide látogatóknak

  • Rengeteg pénzt hozzatok, mert van mire költeni.
  • Hozzatok magatokkal téli és nyári cuccot is ha az év első harmadában jöttök.
  • Töltő átalakító legyen, mert itt aztán az Európai csatlakozó felejtős és arany áron adják a boltok ahol kapni, de nagyon nehéz beszerezni. Volt aki azt sem tudta mi az.
  • Semmilyen higiéniát ne várjatok el, fogadjátok el, hogy ez nem Európa.
  • Nyelvtudás.
  • A forgalom irányító lámpák a kereszteződések túloldalán vannak, ez inkább amolyan figyelj rá dolog.
  • Kerüld a feltűnést, mert a rendőrök egyből megkérdezik, hogy minden oké -e nálad fejben. 🙂 – Több ilyet láttunk, az egyik és mondhatni legérdekesebb, amikor egy fiatalember azt hitte divatbemutatón van, és a Mc Donalds ajtajának tükröződésében gyakorolta a bevonulást egy fekete lakk ruhában, kalapban. – Hamar le is kapcsolták.
  • Ne várjatok csodát semmitől, minden sokkal egyszerűbb és kisebb mint ahogy azt otthonról látjuk a filmekben
  • Az itt lakó emberek oda vágynak ahonnan mi jövünk, ezt többen mondták is, hogy mennyire elmennének egyszer Európába.

Kapcsolódó linek

Colombia Medellín

Colombia Medellín, igen a helyiek Colombia –nak és nem Columbia –nak írják ezért maradok ennél a továbbiakban én is. Számtalan helyen találkoztam az alábbi felirattal: It’s Colombia Not Columbia.

A kezdetek

Azonnal hozzá kell tegyem a beszámolómhoz azt, hogy amikor Colombia lehetősége először felmerült egyből az villant az agyamba, hogy na itt aztán most kockára tesszük a biztonságunkat elég keményen. Először nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget mert bőven volt még idő az utazásig, de ahogy közeledett az indulás napja egyre feszültebb és nyugtalanabb voltam. Ennek oka első sorban a biztonság és az Európából ismert információk Colombia –ról.

Az utolsó héten az indulás előtt elkezdtem bújni az internetet és a lehető legtöbb információt, mások tapasztalatát, beszámolóit felkutatni Colombia –ról és főleg Medellín –ről. Hát nem találtam sok jót, de azt egyből, hogy Medellín 10 éve a világ 3. legveszélyesebb városa volt. Szuper. A gyilkosságok száma és az erőszak a városban brutális mértékben volt jelen. Ezek voltak az első infók amik elém kerültek. Megmondom őszintén többször próbáltam feleségemet lebeszélni az útról. Találtam viszont ugyan kevés de pozitív tapasztalatot is az interneten. Ahol leírták, hogy Colombia és főleg Medellín rettentően sokat fejlődött az elmúlt években és a biztonság is rendben van, kivétel a város pár kerületében ahova igazából éjszaka nem célszerű menni. Ezekkel az információkkal vágtunk neki a nagyvilágnak.

Egy hangyányit itt visszalépnék, mert gondolom sokakban felmerült a kérdés, miért is mentünk mi Colombia -ba? Feleségem egy konferencián tartott előadást, én pedig a rendezvényt fotóztam. Az esetek túlnyomó részében amikor egy ilyen messzi világba utazunk ugyanez a felállás kis eltérésekkel. 🙂

Eljött hát az utazás ideje. Először pár napot Spanyolországban pontosabban Alicante –ben töltöttünk (szintén konferencia, szintén előadás, és szintén fotózás), majd innen repültünk tovább Miami –ba majd Colombia – Medellín városába. Az egész utazás Alicante –ből 23 óráig tartott, gyakorlatilag 1 teljes napot utaztunk. Az átszállások és a némi várakozás a reptéren kicsit kellemetlenül telt, de ezen felül semmi extra nem történt. Miami reptere elég érdekes, ha pl átszállással megy valaki akkor először ki kell mennie a reptérről, hogy bejusson a csatlakozásokhoz. Ezt korábban sehol sem tapasztaltuk, így meg kellett kérdezzük, hogy hol van a csatlakozás, mert talán még ma is ott keresnénk. Elképesztően fáradtak voltunk mire Miami –ban fel tudtunk szállni a Medellín –be tartó járatra. Ez a szakasz volt a legrosszabb. Az út kb 4 óra volt még innen, ami alatt a fáradtság és a kényelmetlenség olyan mértékeket öltött, hogy kb azt sem tudtam hol vagyok, minden bajom volt, szűk volt a hely, nem fértem el, törte a térdemet a hátamat a mindenemet a minden. Ideges voltam, nem találtam a helyem. Világvége! Colombia ne már, nem akarom! 🙂

Leszálltunk Medellín repterén, és azonnal bevillant, hogy ez már Colombia. Atom fáradtan ugyan, de mindenben problémát kerestem és figyeltem, hogy hol vannak gyanús alakok, miket kell elkerülni. Persze otthoni barátaim is fokozták az érzést, volt aki konkrétan elköszönt és azt mondta: „örülök, hogy megismerhettelek”. (Roland)

A megbeszéltek szerint egy itteni ember várt bennünket táblával, névvel, mindennel, úgy ahogy azt kell. Az ember egyből meg is lett, úgy volt, hogy bevisz bennünket a városba. Ez nem így történt. Egy kis kavarodás volt az első 10-15 percben mert még vártunk valakit akinek velünk kellett volna jönnie, de aztán végül nem jött. Sajnos hatalmas negatívumként kell megemlítenem az egész városra vonatkozóan, hogy senki, de tényleg senki sem beszél semmilyen másik nyelven csak Spanyolul. Német felejtős, angol? Áhh dehogy, de még csak annyit sem, hogy Thank You, vagy Sorry. – Ez a reptéren is így történt, az ember akinek a mai napig nem tudjuk még a nevét sem, egy mukkot sem beszélt semmilyen másik nyelven. Persze Spanyolul folyamatosan tolta az információt hiába mondtuk, hogy elképzelésünk sincs mit mond. Majd mikor látta, hogy tényleg nem értünk semmit, elmondta újra. 🙂 Ez is igaz volt mindenkire a városban akivel csak kapcsolatba kerültünk. A pincérek ha mondtuk, hogy nem értjük, elmondták még 2x 3x, hogy biztos legyen a dolog.

Emberünk mondandójából, de inkább mutogatásából annyit sikerült megérteni, hogy mindjárt itt egy autó amivel mi megyünk de semmiképpen ne adjunk pénzt a sofőrnek. Oké. Ezt követő percekben beállt egy fekete mindenhol lesötétített autó, ez később kiderült, hogy itt teljesen normális a nagy meleg és a „biztonság” miatt. A taxis egy idős emberke volt, nagyon kedves, de aztán szintén egy szót sem beszélt semmilyen másik nyelven. Volt egy nagy Samsung telefonja amibe a fordítóval próbált aztán egy két poént elejteni. – Elindultunk a város felé. Végig bennem volt, hogy mi a fenét keresünk mi itt? Nem hogy éjjel, de egyáltalán. Azon aggódtam, hogy most tuti valami másik helyre visz bennünket ahol ellopnak mindenünket, vagy ki tudja mi történik. Éjszaka volt, és tudni kell a helyről, hogy a Medellín –i nemzetközi reptér 19 km-re van a várostól. Ennek fő oka, hogy a város hegyek közé épült így itt egy repülő nem tudna leszállni.

Ez a 19 km viszont több mint 1 óra út. Első megnyugtató látvány, hogy folyamatosan mindenhol fegyveres rendőrök voltak az utak mellett, és ellenőrzéseket tartottak. A második, amikor először megláttam a Medellín 19 km táblát. Ekkor kicsit megnyugodtam. A város első látványa valóságos csoda volt. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy repülő éjszaka száll le egy nagyváros közelébe. A hegyek annyira meredekek és magasak, hogy az az érzése volt az embernek, hogy repülővel közeledik a város felé. Szenzációs látvány volt. Feleségem végig aludta az egész 19 km-es távot, így teljesen lemaradt mindenről. Eközben folyamatosan résen voltam, mert bennem volt a feszültség az olvasottak miatt. Sokan azt írták, hogy megpróbálták őket elrabolni a taxival, vagy éppen a bankkártyájukat próbálták ellopni vagy lemásolni. Így volt alapja a feszültségemnek. Konkrétan kidolgoztam egy stratégiát ( 🙂 ) fejben fél álomban, hogy mit fogok majd csinálni, ha az ember valamit esetleg előhúz az ülés alól vagy bármit megpróbál. – Hála isten erre nem került sor.

Colombia Medellín

Megérkeztünk a hotelhez. (Hotel Dann Carlton Colombia – Medellín)

Az utazás rendben volt. A hotelhez érve éreztem először, hogy ez igen csak a mi helyünk lesz. Az ajtót nyitották a csomagjainkat konkrétan ki sem tudtuk venni az autóból mert mire észhez tértünk már a hordárok kezében volt akik széles vigyorral várták, hogy elinduljunk befele. Az ajtóban fegyveres őrök. Ez később kiderült, hogy teljesen normális szinte az egész városban mindenhol. Volt olyan rész, ahol minden sarkon állt egy. A helyiek elmondása szerint ez így tök oké. A szálloda ájulás, de tényleg. Megfordultunk pár helyen a világban, láttunk pár hotelt kívülről belülről, de ez messze vitt mindent.

Sajnos a fotók nem fogják tudni visszaadni azt a pompát ami ott volt.

[nggallery id=”37″ /]

A szoba tökéletes, a berendezések minősége is, a 150cm-es LG tv beépítve a falba a fürdő az ágy minden perfekt. Távirányítós ablak sötétítők és lámpa vezérlés. Imádtuk. Megnéztük a mini bár árait ahol meghökkenve tapasztaltuk, hogy 15 dollár egy Red Bull 10 dollár egy sör, 8 dollár egy kis üveges 3dl-es ásványvíz. (Ez később kiderült, hogy nem úgy van ahogy azt mi gondoltuk elsőre.)

A szoba

[nggallery id=”38″ /]

Mivel nagyon fáradtak voltunk a közel 24 órás utazás után, én konkrétan ruhástól arccal belezuhantam az ágyba szó szerint csak úgy csattantam. Később tértem magamhoz amikor összeszedtem minden erőmet, levetkőztem és ami ilyenkor még szokás. 🙂

Másnap tudtunk először kinézni az ablakon. Az alábbi fotók a hotel szoba ablakából és a hotel legfelső emeletéről készültek.

Kilátás

Pár fotó ablakon keresztül készült, így előfordulhat, hogy tükröződik benne ez az, ezzel ne foglalkozzatok. 🙂

[nggallery id=”39″ /]

A látvány már itt nagyon megdöbbentő volt, látható az épületek minősége, a környezet szépsége, épsége és tisztasága. Eljött az első reggel amit kicsit vártam, mert gondolván majd most aztán itt mindenféle új kaját lehet kipróbálni. Ez kb így is történt. Sok olyan ételt volt amiről azt sem tudtuk, hogy micsoda. Ugyanez volt igaz a gyümölcsökre is. Minden étel-ital más volt, a banán is teljesen, tömörebb vastagabb és krémesebb a már ismert európai társától. A hotel több wellness –el, külső medencével konditeremmel mindennel fel volt szerelve. Minden tökéletes, mindenből a legjobb minőség. Eddig hatalmas pozitív csalódás a dolog.

Az első nap összeismerkedtünk szintén a konferenciára érkező párral, akikkel egyből neki is mentünk a városnak (gondoltam négyen azért sokkal biztosabb lesz ez).

A város őrület. Olyan éttermek, szalonok, boltok, világmárkák amikről azt gondoltam, hogy itt aztán tuti nem lesz… de volt, sőt. Az első napunkat egy bevásárló udvarban töltöttük ahol konkrétan tátott szájjal jártuk az emeleteket, utcákat. A mérete akkora lehetett mint Budapesten a West End City Center, vagy talán még nagyobb. Nem bírtuk bejárni az egészet. Itt egyetlen számunkra érdekes és inkább kényelmetlen mint negatív dolgot tudnék megemlíteni, az pedig az, hogy mindenhol elkérték az útlevelünket, egy szimpla ruha vásárláshoz is. Bármit vettünk útlevél kellett hozzá. Persze az útlevelünket az interneten posztolók tanácsára lemásoltuk, pontosabban lefotóztuk, és ha kellett a telefonból megmutattuk, az eredeti pedig a hotel széfjében pihent.

Az alábbi fotók sajnos rossz időben készültek, épp esni készült.

[nggallery id=”40″ /]

Egyedüli séta a városban

Miről is álmodhat egy Európai aki először van Colombia -ban? – Hát biztos nem arról, hogy egyedül sétálgat a városban. Az eltelt napok alatt egyértelműen arra jutottam, hogy a veszélyesnek vélt Colombia csak otthonról nézve az, hiszen mást sem hallunk, olvasunk mint, hogy itt les ránk valami minden sarkon. Mivel semmi jelét nem tapasztaltam ennek korábban, így arra az elhatározásra jutottam, megyek egy nagyobb kört. Na ez alatt a séta alatt keményen megtapasztaltam az igazi Colombia -i telet, szerintem még 35 fok is volt árnyékban, amúgy pedig égetett a nap rendesen, az egyik ottani ismerősünk úgy leégett mint nyáron otthon strandolás közben. A nagy meleg ellenére mindenki hosszú nadrágot viselt, ami eléggé érdekes volt. A rövidnadrágosokról egyből lehetett látni, hogy turisták. Én beolvadtam, bírtam a hatalmas hőséget. Amúgy nem, nem bírtam. 🙂

[nggallery id=”41″ /]

Colombia – Medellín Összegzés

Hozzá kell tenni az egész történethez, hogy Medellín belvárosában voltunk csak, nem láttuk Colombia többi részét, sem Medellín egyéb részeit. A tapasztalataink inkább a város fejlettebb területeiből adódnak. Mivel mindenki egyből a biztonságról beszél ha felüti a fejét Colombia, így azt tudom elmondani, hogy biztosan vannak városrészek amik kritikusak de azok Budapesten is és Bécsben is vannak. Biztosan történnek extrém dolgok, de azok máshol is megtörténnek. Nem gondolom azt, hogy kiemelkedőbb lenne bármelyik másik nagyvárosnál. Voltunk kint éjszaka egy szórakozó negyedben ahol valóban egymást érték a diszkók, a bárok, és úgy minden. A fiatalabb lányok ugyanúgy járkálnak kint egyedül nyitott rövid ruhákban,  mint otthoniak nyáron sietve egyik szórakozó helyből a másikba. Nem úgy néznek ki mint akik nem érzik magukat biztonságban. Ebben valóban semmi különbség nincsen, mint ahogy otthon sincs. Rengeteg ember van kint éjszaka, mindenhol megy a party hét közben is. Ennek ellenére sehol semmi problémát nem tapasztaltunk egyszer sem. Itt hozzá kell tegyem, hogy nagyon sok a rendőr, akik éjszaka is végzik a dolgukat, ez azért elég nagy biztonság érzetet ad. Sok a külföldi és a turista, nyakukban fényképezőgépek, drága telefonok, órák arany karkötők láncok. Ebből adódóan azt láttuk, hogy a valaha nagyon veszélyes város fényéveket fejlődött az elmúlt években. A helyiek elmondása szerint bizonyos kerületekbe, főleg a külsőkbe ne menjünk egyedül éjszaka, de úgy ennyi az egész.

Ami tetszett Colombia – Medellín –ben

  • Szinte minden. 🙂
  • Az emberek nagyon kedvesek, de úgy gondolom ez egész Colombia -ra általánosságban elmondható. Rengeteg nem Medellín -i de Colombia -i főleg Bogotá száramzású lakos jött a konferenciára akikkel váltottunk pár szót (némelyik tudott angolul).
  • Az egész város szó szerint olyan mintha egy erdőbe épült volna, elképesztően sok a zöld terület, minden utcában fasorok, mindenhol olyan az egész mintha benne lennénk a dzsungelben. Itt nem termelik ki az erdőt mert fűteni kell.
  • Nem éreztem egyszer sem azt, hogy ne lennénk biztonságban, bárhol is voltunk, éjszaka sem.
  • Nagyon olcsó, a taxi pl 5800 pezó –ért hozott bennünket 4 fővel kb 20 perces úton, amit ha átszámolunk kb 530 Ft-ot jelent.
  • Egy belvárosi legdrágább környéken lévő első rangú étteremben való étkezés 2 főre leves fő étel (steak és garnéla) plusz italok (sör és limonádé) kb 5.500 – 6.000 Ft.
  • Nagyon nagy pozitív csalódás az egész város, elképesztően fejlett, sokkal fejlettebb mint Magyarországon bármi, és meg merném kockáztatni, hogy a jelen állása szerint nagyon sok Európai városnál is fejlettebb, tisztább és látványosabb. Mindenből a legjobb minőséget adják. Az épületeken semmin nem spóroltak a kivitelezők. A bevásárló központok magával ragadóak és óriásiak.
  • Az utcák tiszták, sehol sem láttunk szemetelést.
  • Az emberek előzékenyek és segítőkészek. Az egyedüli sétám alatt egy nagy forgalmú de keskeny felüljárón mentem át, ahol többen rám mosolyogtak amikor látták, hogy próbálok fotót készíteni a hídról lefele, meg is álltak, hogy ne zavarják meg a fotó készítését. Na ilyet nem láttam még sehol. (Meg kell említenem itt egy Las Vegas -i tapasztalatot hasonló felüljárón ahol még csak meg sem zavartam senkit a fotó készítésével, de ott beszóltak konkrétan: „milyen nyelven beszélnek ezek az állatok? utálom a turistákat” – Nagyon sokat és nagyon sokan tanulhatnának a Colombia –i emberektől.
  • Ha kellene választanom, hogy hova költözzek Medellín nagyon nagy eséllyel indulna.
  • Mindenkinél a legmárkásabb cuccok, a fiatalok Iphone X-el Louis Voitton, Armani, Michael Kors stb. táskákkal. Apple és Samsung órákkal, legmárkásabb ruhákban. Ami azért mondjuk meg ad némi biztonság érzetet a városi sétáink alkalmaira.
  • Az utcákon a legújabb rengeteg márkás autó: BMW, Mercedes stb.
  • A reptéren egy rendőr ellenőrzött bennünket, aki alig de valamicskét beszélt angolul. Majd mikor végeztünk vigyorogva elnézést kért, hogy ilyen gyenge az angolja és azt mondta, hogy azért tanulja. 🙂 – Ez biztos más országokban is így lenne…. ja nem!

Ami nem tetszett Colombia – Medellín –ben (itt nem volt semmi kritikus, inkább csak olyan kényelmi negatívumok)

  • Senki semmilyen idegen nyelven nem beszél. Azt gondolom, így rengeteg lehetőségtől esnek el a helyiek.
  • A pezó jelzése a dollár $ jelzés, így az első nap nagyon megkevert bennünket. Ez azonnal megtizedelte a hotel árait, a kiírt árak jóval olcsóbbak még egy Magyar vidéki kis vendéglőénél is.
  • A WC megszokhatatlan. Hogy miért, az legyen meglepetés annak aki majd ide látogat.
  • November végén December elején voltunk itt, ami a helyiek szerint az itteni tél, és nyakig betakarózva alszanak mert remegnek a hidegtől. Na ez itt azt jelenti, hogy nap közben 30-35 fok, éjszaka meg 20-25. Mi nyitott ablaknál takaró nélkül aludtunk. Napközbeni séta alatt szakadt rólam a víz. Nagyon meleg volt, amit a magas páratartalom még jobban fokozott.
  • Az időeltolódás és az alvás ciklus megváltozásából adódóan 2 napig tartó fejfájás tört rám.
  • Nagyon nagy a páratartalom, és szinte minden nap egyszer pár órára esett az eső, bár úgy olvastam valahol, hogy ez most pont az esős évszak. Mondjuk tél van, otthon meg -10 vagy még hidegebb.
  • Rengeteg a jármű, így a városban a szmog is nagy, egy oda látogatónak egyből érezhető, este elül a forgalom akkor nem érezni annyira, de nap közben szörnyű.

Pár jó tanács azoknak akik Colombia – Medellín városába látogatnak

  • Alapvető szavakat nem baj, ha megtanulsz Spanyolul. Köszönés, kérem, köszönöm.
  • Mielőtt ide jössz, válts dollárt, abból válts helyi pezóra, bár a váltóban nem variáltak az euróval sem.
  • Bankkártyát mindenhol elfogadtak nem volt sehol gond.
  • Papírjaidat, főleg az útleveledet tartsd biztonságban, és csak annak másolatát használd vásárlásokhoz, az eredetit sehova ne vidd magaddal ha lehet.
  • Ne menj éjszaka ki a város kevésbé fejlett környékein amennyiben lehetséges, bár mi nem tapasztaltunk semmit amitől tartani kellett volna, de ezt olvastam indulás előtt.
  • Öltözz úgy ahogy a helyiek, bár itt aztán mindenkinél mindenből a legjobbat látni, így nem biztos, hogy mindenki megengedheti magának azt a szintet amit itt néhányan megütnek sima utcai viseletként.
  • Kerülj minden illegális dolgot, itt a legkisebb illegális szer birtoklásáért is kaphatsz 10 évet azonnal kérdés nélkül, és valamiért azt érzem, hogy az itteni börtönök nem olyanok mint otthon.
  • Bármikor is jösz egye esőkabát azért legyen nálad.
  • Ha innen utazol tovább a reptéren 3 órával az indulás előtt kint kell lenni, ez valami őrület, de sajnos így van.
  • A beutazáshoz semmilyen oltásra nincsen szükség, sehol sem ellenőrizték és nem is kértek semmilyen oltási papírokat, holott az interneten fellelhető dokumentumok erősen ajánlották.
  • Ha valaki Bogotá -n keresztül repül Medellín -be vagy akárhova Colombia -ba akkor semmilyen vízumra nincs szüksége, ha viszont Miami felől érkezik, akkor Miami -ban a szokásos Amerikába kötelező Vízum vagy ESTA kelleni fog akkor is, ha csak átszállás van, mivel a fent leírtak szerint Miami reptere úgy működik, hogy akkor is ki kell menned ha csak átszállással mész tovább valahova. – Ez nagyon fontos információ lehet azoknak akik Miami -n keresztül közelítik meg Colombia -t.
  • Ha a laptopot telefont tölteni akartok, vigyetek magatokkal Amerikai – Európai átalakítót, mert a hálózat 110-es és a csatlakozó Amerikai szabvány, helyben csak venni lehet átalakítót aminek vastagon megkérik az árát.

Az összes fotó Leica Typ-109 -el készült, ha érdekel a gépről egy általam készített leírás nézd meg ezt a linket: https://www.tsphoto.hu/leica-d-lux-typ-109/