0

Kategória: Utazások

Los Angeles Santa Monica

Los Angeles Santa Monica

Los Angeles Santa Monica

Santa Monica egy része a Los Angeles -i utazásunknak, így erről inkább fotókat fogok mutatni, a szöveges bemutatás nem lesz annyira terjedelmes, mint a többi beszámolómnál. 🙂

Aki Los Angeles -be látogat az meglátogatja Santa Monica -t is. Ezt tényleg ki merem jelenteni, hiszen annyira nagy a hype körülötte, hogy ezt egyszerűen látni kell érezni kell a víz közelségét, a légkört a mindent. Mi is így tettünk, ittlétünk alatt összesen 3x voltunk lent a parton.

Elindulás a partra

Először is le kell szögezzem, mi nagyon az év elején voltunk itt, ennek megfelelően az idő rettenetesen szélsőséges, egyik nap tényleg 40 fok a másik nap meg 10. Persze az első vízparti napunk alatt még a szél is fújt nem kicsit. A lakásunktól kb 5 percre volt egy buszmegálló ami egyenesen levitt bennünket a partra. Eredetileg nem nagyon akartunk helyi tömegközlekedéssel menni sehova, a biztonságot szem előtt tartva, de most úgy gondoltuk megnézzük mit mutat a buszozás Los Angeles -ben. 🙂

Meg is érkezett a busz, ugye jegyet nem tudtunk venni sehol a környéken gondoltuk majd a buszon. Felszálltunk mondom a sofőrnek aki mellesleg nő (nem nagyon láttam korábban női buszsofőrt), hogy kérnénk 2 jegyet Santa Monica -ig. Erre az volt a kérdése, hogy van-e aprónk, hát mondom nincs sajnos, amire annyit mondott, hogy oké akkor hagyjuk üljünk csak le. WTF? – Hát leültünk mögé. Vártuk, hogy majd ad valami megállóban, vagy valahol, de aztán nem. Elkezdett velünk beszélgetni, honnan jöttünk, hogy érezzük magunkat itt. Illedelmesen válaszoltunk széles vigyorral. 🙂 Majd annyira elment az idő ahogy így beszélgettünk, hogy le is értünk a partra. Szólt is, hogy megjöttünk a következőnél szálljunk majd le. A busz amúgy sokkal tágasabb volt mint az Európai társai és elég alacsony ülések voltak benne, így könnyen tudott mindenki mindenkivel beszélgetni (ha akart). Kérdeztük a sofőrtől, hogy majd ott fizetünk-e vagy hogy lesz ez. Erre csak annyit mondott, hogy nem kell, hagyjuk csak élvezzük az utazást. 🙂 – Hát mondom oké. Úgy 30-35 perc volt az út, az utasok akik fel le szálltak tipikus városi emberek, ki munkába ment ki munkából jött (feltehetőleg), de a biztonsággal semmi gond nem volt, teljesen rendben ment minden.

Leszálltunk a parttól kb 2 utcára, ahol annyi ember sétált, hogy szinte ijesztő volt az egész, persze rend volt semmi káosz. 🙂 Egyből el is indultunk a part irányába, ahol több lakókocsiból árulták a különböző speckó Mexikói kajákat, hát nekünk azonnal kellett kettő. 🙂 Az egyiket csípősre kértük. Mexikóban szerintem máshogy definiálják az erős szót, a hajam majdnem leégett. 🙂

Leültünk a fűbe, mert úgy láttuk ez itt így normális, majd elfogyasztottuk az “enyhén” csípős Mexikói fogalmam sincs miket. 🙂 Ahogy itt végeztünk indultunk is le a partra.

Bejutás a partra és a stégre

Alig vártuk Los Angeles -i utazásunk alatt, hogy lejussunk a partra és megnézzük a dokkot, a vidámparkot és az egész környéket. A legkönnyebb lejutás a part mellett húzódó autóútról volt, de mi persze nem ezt választottuk. 🙂 Volt egy lejáró a stégtől kicsit jobbra feljebb, egy híddal az út felett. Ez a fenti képen jól látszik is. 🙂

Santa Monica strandja óriási kb. ameddig a szem ellát, ezzel szemben a stég a mini vidámparkkal együtt is kicsi. A part felépítése gyakorlatilag úgy néz ki, hogy kb 3-4m széles beton járda, ami a gyalogosoknak és bicikliseknek egyaránt szolgál, ez végig húzódik az egész partszakaszon, majd ezt követően kb. 100-120m széles homokos tengerpart amiben sima sportcipőben azért bajos közlekedni, de mi megoldottuk ezt is mezitláb. 🙂 Tőlünk balra már látszott Santa Monica -i stég a vidámparkkal, mindennel. Aztán kb ennyi. A parton semmi más nincs is. Erre a stégre koncentrálódik minden, és ameddig a szem ellátott nem is volt más. A stég relatív hosszú befele olyan 200m lehet talán kicsit kevesebb. A szélessége úgy 50-60m. A baloldalán a kis mini vidámpark a nagy kerékkel és egy hullámvasúttal, pár kisebb hamburgerező és ajándék bódék. Beljebb haladva van egy nagyobb épület fa lépcsőkkel, amiben természetesen étterem van közvetlen rálátással a vízre. Aztán nagyjából ez az egész Santa Monica. Amire ide elértünk újra megéheztünk egy igazi Amerikai hamburgerre, ha már itt vagyunk alapon. – Be is mentünk az elsőbe ami a stégen volt már fent. Nagyon hideg volt, és fújt a szél. Ennek ellenére az ajtókat nyitva tartották, hogy biztos legyen a dolog. Kikértük a hamburgereket, majd kaptunk egy cetlit amire rávésték a nevemet, TBOY felirattal. Szerintem a fiatalember eléggé elértette a Tibort -t. 🙂 Na mind1, be tudtuk azonosítani magunkat. Aztán nagy sokára kiabált is, TBOY TBOY! Ugrottam is egyből. 🙂 – A hamburger semmi extra nem volt, semmi plusz Amerika sima hagyományos. Annak ellenére igen jó volt.

Itt végeztünk mentünk tovább kifele a stégen. Balról a vidámpark, pár butik és ajándékbolt jobbról pedig a stég széle korláttal. A végére érve egy kapualjhoz hasonló éttermen keresztül lehetett kijutni a vízhez. Kétoldalt nagy fa lépcsők amin jó időben napozni lehet. Itt kicsit megpihentünk majd mentünk le a vízhez.

Alapvetően alig 1-2 órás programot rejt az egész, ha nagyon kényelmesen ráérősen járja végig az ember. Pár étterem, büfé, és maga a mini vidámpark és kb ennyi. Nyáron biztosan tömve van emberrel a part kilóméterekig, de most kifejezetten a stég köré gyűlt mindenki. Át lehet sétálni a stég alatt, ami durván jó, de ennek is elmegy a varázsa pár kör után. A part ahogy azt a filmekben is láthatjuk tele van őrbódékkal. Gyümölcsárus nénik és bácsik sétálgatnak az emberek között, kínálják a portékáikat. Így februárban kicsit melankólikus a dolog, biztosan sokkal másabb nyár derekán.

Kifele menet egy fiatalokból álló rock zenekar nyomott egy koncertet a járda szélén, ami nagy tömeget rántott össze pillanatok alatt maguk köré, ez tipikus Amerika. Nekem nagyon tetszett a dolog, a fotógalériában pár kép található is róluk. 🙂

Összegezve

Összességében nagyon szuper élmény volt az egész Santa Monica -i kaland. Ugyan csak 3 napot voltunk lent, minden nap visszabuszoztunk, de ezzel úgy gondolom kimerítettük a februárban fellelhető összes lehetőséget. Nyáron tutira tele van különböző programokkal, na meg kb 2000 emberrel minden nap. 🙂 Sajnos a filmekből kiindulva sokkal-sokkal többet vártunk az egésztől. Hollywood a filmvásznon nagyon jó szögekből mutatja be a partot, de a valóság ettől nagyon messze van. Persze feltaláltam magam, rengeteg fotót tudtam készíteni az itt töltött idő alatt. Santa Monica ilyen, egyszer meg kell nézni, ha nincs más dolgod és amúgy is Los Angeles -ben jársz, de többet sajnos nem tud. Csak a stégért és a partért ide jönni, nagyon nagy pénzkidobás.

Ennek megfelelően mi is inkább a parton körbe futó beton járdán – bicikli úton haladva néztük meg a környéket, ami persze nem állt másból mint gyors kajáldákból, vagy különböző butikokból ahol mindenféle kínai cuccokat árultak, főleg strandoláskor használható kellékeket, gumi kacsát. 🙂

A stéghez közel van egy bevásárló utca, ami nem túl nagy talán 1 km lehet az egész hossza, de cserébe tömve van üzletekkel és különböző speciálisabbnak mondható üzlettel, pl. volt egy akkora Apple Store, hogy a pofám leszakadt. Nagyjából akkora lehetett mint egy kisebb városi stadion otthon. Volt egy Converse cipőbolt, ahol ha vettél egy cipőt akármit rányomtattak neked akármilyen mintát, logót tényleg bármit akár a saját fotódat is, ez érdekes volt, kár hogy 2 nappal előtte vettünk Converse cipőt a város másik felén. 🙂

Akartam venni egy LA baseball sapkát, ha már Amerika, ha már Los Angeles akkor kell egy (MUST HAVE), meg is találtam a kiszemelt áldozatot, csak elolvastam a bent lévő cetlit: MADE IN CHINA – na ne. Semmi Amerika semmi Los Angeles, csak made in China itt is, szuper.

Visszafele betértünk egy bevásárló központba ahol az üzletek között járva na ki jött velünk szemben? 🙂 – A Walking Dead egyik főszereplője Daryl 🙂 – Akart velünk egy közös fotót, de nem értem rá, mondtuk neki, hogy majd máskor bocs. 😀 😀 😀

A környező városrészek utcáin elképesztően sok ember (mi lehet itt nyáron?), ahogy azt a filmekben is látni, vagy talán még több. Olyan tömeg hömpölyög mindenhol, hogy nagyon észnél kell lenni, ha az ember még tájékozódni is akart. Mi ugye busszal közlekedtünk, és a buszmegállók nem úgy vannak mint otthon. Teljesen beleolvadnak a környezetbe, nincs nagyon kint semmi, csak egy pici tábla, nincs külön buszmegálló. Ez kissé megnehezítette az első buszozásunkat vissza a támaszpontra, de azért nem vesztünk el.

Ami tetszett Santa Minica -ban

  • A feeling a hangulat, meg amúgy kb minden.
  • A parton nagyon kevesen voltak. 🙂
  • A stégen relatíve gyorsan el tudtunk jutni a belső víz felőli részéhez, és még könnyen ülőhelyet is találtunk az egyik lépcsősor tetején, és nagyon sokáig tudtuk szemlélni a viezet.
  • Akárhova is mentünk egy másodpercre sem éreztük, hogy ne lennénk biztonságban.
  • Az emberek kedvesek, segítőkészek.
  • A stég alatti átjárás.
  • A part tisztasága.
  • Az emberek nem foglalkoztak másokkal vagy nem zavarták a másikakat. (Egyetlen egy gyökér volt mindössze aki a fiatal lányokhoz kéretlenül odaült és paraszt módon viselkedett, majd a sörösüvegét dobálta a vízbe, próbált pár emberrel kötekedni meg kiabált és hasonló, ez volt az egyetlen ilyen. De aztán senkit sem érdekelt különösképpen így odébb állt. Bennünket szerencsére elkerült.)
  • A madarak odajöttek hozzánk egész közel, sőt volt olyan sirály amelyik a perecet kivette a zacskóból. 🙂
  • A naplemente atom, de tényleg, ilyet valóban nem sok helyen látni. A fotók között elég sok naplementés képet lőttem.
  • Tetszett az, hogy február van de mégis a nap melegen süt. A víz ugyan borzasztóan hideg, de a parton a homokot már átmelegítette a nap, egész nap mezitláb lehetett lenni mégsem fáztunk meg.

Ami nem tetszett Santa Monica -ban

  • A stég viszonylag kicsi, vidámparkostul mindenestül. Persze akinek ez jön be annak nem lesz csalódás. Elég sok ember mászkált folyamatosan, tömegnyomor a köbön. Ide autókkal is fel-fel hajtottak, az alsó felében konkrétan autó-parkoló is van.
  • Sajnos csak pár órás, maximum fél napos program azoknak akik programokat és egyebeket keresnek itt. Akik napozni jönnek azoknak szuper jó hely, de talán nem az év elején. 🙂
  • Rengeteg a fotós naplemente könyékén. Mi több komolyabb hadosztállyal találkoztunk volt ahol még 30 fő is volt egy kupacban, állvánnyal gigantikus felszereléssel mindennel, és szinte időt kellett kérni, hogy a naplementét le tudjam fotózni ember nélkül. Többször rám is szóltak, hogy menjek arrébb. Azért mindennek van határa, mégis csak Somogy Megyéből jöttem ezért a naplementéért. 🙂
  • A homokos part nagyon széles kb 100-120m séta mire az ember eléri a vizet, így a cipőt ajánlatos lehúzni már egészen kint az út mellett. Kifele ugyanez. Befele még nem probléma, de kifele mire kiérsz a vastag és finom homokon annyira tele megy mindened, hogy nekem kb 10 perc takarítás volt mire fel tudtam venni újra a cipőmet.
  • A naplementét követően a tömeg egyszerre megindul a város felé. Ez minden nap így történt. Na ez szívás, mert rengetegen vannak.

Vissza mennénk?

Los Angeles -ért mindenképpen. Csak Santa Monica -ért nem. 🙂 Santa Monica valóban kicsi és inkább ilyen egyszer nézős program ami maximum fél nap alatt kimaxolható. Ha valaki szeret a partün üldögélni, lazítani annak persze rendben van, de ezt a feelinget bármilyen vízparti történet hozza. A stégen a mini vidámparkon és a kajáldákon meg az ajándék árusokon kívül semmi sincs. Hideg volt, fújt a szél, kabátban elviselhető volt az időjárás még verőfényes napsütésben is.

Kapcsolódó oldalak

  • Los Angeles Hollywood
  • Los Angeles Downtown
  • Grand Canyon
  • Las Vegas
Los Angeles

Los Angeles

Los Angeles -ről vagy Hollywood -ról szerintem nem lehet röviden írni, úgy érzem ez nekem sem fog sikerülni. 🙂

Los Angeles az a város amit látni kell. Próbálok mindent pontosan úgy visszaadni kendőzetlenül, ahogy azt valóban megéltük, illetve amit gondoltunk egy-egy dologról. Semmi nem lesz szépítve, cicomázva, így azok akik ugyanazt a dolgot máshogy élték meg, talán más időben voltak, esetleg más dimenzióban. 🙂 Elől járóban Amerika semmilyen formában nem közelíti meg az Európai emberek higiéniai elvárásait, még csak köszönő viszonyban sincs vele. Ez az egyik legfontosabb amit kiemelnék azoknak akik ide látogatnak, és nem véletlenül kezdek ezzel.

Előzmények

Gyerek koromban nagyon sokat álmodoztam arról, hogy egyszer majd eljutok Amerikába esetleg Los Angeles -be. Rengeteg film (ahogy talán még ma is) játszódott itt, vagy kapcsolódott a városhoz. Los Angeles -ről a világon szinte mindenki tudja, hogy létezik és valamilyen formában vágyik arra, hogy láthassa. Így volt ez velünk is. Már hónapokkal az indulás előtt azon fantáziáltunk, hogy milyen lehet a város, néztünk videókat, beszámolókat, mit hol és hogyan érdemes, mire kell figyelni és vigyázni. Minden napos téma volt közöttünk. Lélekben már akkor ott voltunk amikor még el sem indultunk.

Valójában ide is egy munka vitt bennünket. Feleségem egy műszempilla építő konferencián tartott előadást és egy versenyen volt bíró, én pedig a rendezvényeket fotóztam. Alapvetően ez a felállás szinte minden esetben. Még jó, hogy nem fordítva. 🙂

Los Angeles -i utat nagy tervezés előzte meg, ugyanis az ide utazáshoz vízum vagy mint később kiderült ESTA szükséges. Ennek az elintézése ugyan relatív egyszerű, de nem akartunk úgy járni mint Vietnam -al kapcsolatban, így ezt sokkal körültekintőbben intéztük. Beszereztük az egyen Converse cipőinket, bekészítettük a fényképezőket, laptopokat, mindent ami kell az utazáshoz.

Mivel február volt, így tudtuk, hogy a télből elutaztunk a nyárba (azt hittük) vagy legalább is valamivel melegebb földrészre. Ebből adódóan nagykabáttal nem is készültünk, eleve cipekedni sem akartunk feleslegesen semmit. Bécsben kis tavaszi kabátban azért kellően hideg volt az induláshoz.

Az utazás rettentően hosszú volt. Először Bécs -ből el kellett jutni London -ba, majd ott egy átszállással tudtunk csak eljutni Los Angeles -be. London -> Los Angeles 12 óra folyamatos repülés. Nagyon érdekes volt, mert végig a lenyugvó napot követtük, közel 11 óráig tartott a naplemente. 🙂  A fenti fotón jól látszik. Ez a látvány tényleg 11 óráig tartott folyamatosan.

Ha valaki ilyen hosszú repülőúton vesz részt, jó ha valami elfoglaltságot talál magának, vagy előző nap egyáltalán nem alszik és akkor végig tudja “pihenni” az utat. Mi mind a ketten egy telefonra tölthető játékkal játszottunk (Defense Zone 3). Ezzel mondhatni a 11 óra “elrepült”. 🙂

A repülő mondhatni kényelmes utazást biztosított, 10 szék volt 1 sorban, 3 4 3 felosztásban oszloponként, közöttük 1-1 folyosóval. Mi a baloldalon ültünk egy 3-asban, ás hatalmas mákunk volt, mert nem ült mellettünk a 3. széken senki, így feleségemnek volt egy kisebb fekhelye amin pont elfért amikor úgy gondolta nyújtózik egyet. – A Defense Zone 3 annyira lekötött bennünket, hogy a 12 órás útból szinte alig éreztünk valamit, kis kihagyásokkal végig játszottuk az egész utat. 🙂 Szerencsére volt az üléseken USB töltő, így nem kellett aggódni, hogy a telók lemerülnek. Néha felnéztünk és megbeszéltük feleségemmel a stratégiát. 🙂 A kajálások között alig vettük észre a több órás átjátszott időt. Amúgy az repülőn felszolgált étel meglehetősen jó és változatos, annak ellenére is, hogy nem volt valami nagy adag.

A repülő nagyon észak felől közelítette meg az Amerikai kontinenst így láthattuk alattunk a hatalmas jégtáblákat, na ez félelmetes látványt adott ilyen magasságból. Valahol Kanada felső részénél jöttünk be a szárazföld fölé, majd innen egy fordulattal Los Angeles irányába keresztül Amerika felett.

Megérkezés

A leszállásról elég nehéz beszélni. A leszállás már teljesen sötétben történt. Éjszaka volt, így a város fényei káprázatosan világították be a légteret. Ekkora város mint Los Angeles nem tudom van-e még (biztosan), de ekkor nekünk ez volt a legnagyobb ami létezhetett. Olyan látványt adott a gigantikus mérete, hogy azt szinte leírni sem lehet. Azért ilyenkor az ember akarva akaratlanul átnéz a másik oldalra, és ott is csak azt lehetett látni az ablakból, hogy valóban emeddig a szem ellát ez a város addig tart. Talán nincs is vége sehol körbe is éri a földet. 🙂 Hatalmas, és valóban leírhatatlan. – Sajnos erről csak mobiltelefonos fotóim vannak amik nem a legjobbak ahhoz, hogy publikáljam őket.

Ami egyből szembe tűnt, hogy nem igazán vannak magas épületek szinte egész Los Angeles lapos, sőt konkrétan amit a repülőről láttunk nem is volt. Persze ez később kiderült, hogy nem egészen így van. A városban valóban csak egy területen találhatóak felhőkarcolók, de erről majd később.

A leszállás zökkenőmentesen ment, viszont a kiszállás már igen csak akadozott. Közel 40 percet vártunk még mire kiengedtek bennünket a gépből. Éjszaka volt és esett az eső. Ez amolyan Terminator 1 feeling, mint amikor Kyle Reese megérkezik az éjszakai Los Angeles -be. 🙂 Na pont így. A kiszállást követően nagy tortúra következett, a kilépés nem volt éppen séta galopp. Amerikában már vannak ilyen automatikus rendszerek amikbe csak bele kell tenni az útlevelet, majd mindent megmond rólad, és ezt ki is nyomtatja neked szépen egy kis cetlire, ami kb. akkora mint a repülőjegy. Na ezt az embernek magával kell vinnie, egy következő ellenőrző pontra, ahol vesznek ujjlenyomatot, lefotóznak, és mindenfélét kérdeznek, pl, hogy meddig maradunk Amerikában, hol szállunk meg, egyáltalán van-e szállásunk, van-e nálunk alkohol, cigaretta, miegymás. Ez a része relatíve haladósabb, de azért amikor leszáll 10 gép egyszerre és az utasok mind ezen az ellenőrző kapus rendszeren keresztül akarnak kijutni azért fel-fel gyülemlik úgy 50-80 vagy még több ember előtted és azt sajnos ki kell várni. A teljes reptéri kijutás kb. 1 – 1.5 óra volt mindennel együtt.

A csomag felvételét követően hamar fogtunk is egy taxit, akinek megadtuk a címet, kb 30 percre voltunk a szállástól és 60 dollárért el is juttatott bennünket a címre. Nem volt éppen olcsó, sőt meg is csinált bennünket 2 dollárral. Na mind1 a lényeg, hogy végre a szállás előtt voltunk.

Az egész komplexum egy hosszú tipikusan Amerikai épület volt, mint amiket a filmekben is látni, kis apartmanok vannak egymás mellett 2 szinten. Na ebből  az egyik a miénk. A tulaj elmondása szerint az ajtón lógni fog egy számzáras lakat, aminek a kombinációja 0101. Hát ez szenzációs, ennyi erővel lehetne akár 0000 is. Meg is lett a lakat. A számot betekertük, de az istenért nem akart kinyílni. Felhívtuk a tulajt, majd annyit mondott, hogy rázzam a lakatot. Hát én ráztam téptem mindent csináltam de az istenért sem akart kinyílni sehogy. Megbeszéltük, hogy akkor fél óra és ide tud jönni (először nem akart). Nagy nehezen de kivártuk a fél órát. Öröm és boldogság, hatalmas vigyor minden, odalép a lakathoz, és a kibas..tt számázár egy kis parányi ajtó, amit ki lehetett nyitni a lakaton, mögötte pedig az ajtó kulcsa. Szenzációs. Azt nem értem miért azt mondja, hogy rázzam, mondhatta volna azt is, hogy nyissam ki a kis ajtót a lakaton. A lényeg, hogy most már ki tudtuk nyitni az ajtót. Mindenki boldog volt, mindenki örült. Aztán mi nem annyira.

A szoba, hááát, mondhatni igen csak Amerikás. Hallani minden félét otthon Amerikáról, hogy ilyen retkes olyan retkes, és hogy nem igazán Európai minőséget és színvonalat kell várni. Hát itt tényleg nem volt semmi Európai. Feleségemmel először egymásra néztünk és azt mondtuk, hogy mi itt tuti nem alszunk egy percet sem, de amikor számításba vettük a lehetőségeket, akkor rájöttünk, hogy nem igazán van más választásunk. Ettől jobbat úgy sem találunk. Maximum holnap reggel takarítással kezdünk.

Annyira nem volt ultra gáz a helyzet, de olyan volt az egész, hogy látszott hol takarítottak és hol nem, meddig ért el a törlőrongy és meddig nem. A konyha tiszta volt az oké, a fürdő olyan amilyen, de az ágyon a takaró olyan gyűrött és összevissza, hogy öröm volt nézni. Mondtam is feleségemnek, hogy örüljünk mert csótányt nem láttam még egyet sem. 🙂 – Örültünk, és 1 hét múlva már belaktuk a kuckót nem volt semmi probléma. Lefeküdtünk, aludtunk.

Az első nap Los Angeles -ben.

Azért az a 8 óra időeltolódás nem egyszerű. Tegnap éjjel helyi idő szerint 21 óra körül értünk, kb 22-23 óra körül aludhattunk el, majd reggel 7 kor már kukorékoltunk kifele az ablakon, mert szó szerint kidobott bennünket az ágy. Otthon eddigre már délután 15:00 volt. A kommunikáció a családdal így elég nehézkesre sikerül, mert mire mi ebédeltünk otthon már készültek a fekvéshez. Ez a 8 óra annyira problémás volt, hogy többször megesett, hogy helyi idő szerint hajnali 2 kor csörgött a telefonunk, mert ugye otthon akkor még csak 10:00 volt délelőtt. Az időeltolódás mindenhogyan szívás, főleg, ha ekkora.

Felkeltünk és egyből indultunk is neki a városnak. Igen ám, de reggel 7-kor itt még semmi sincs nyitva, az utcák üresek, minden nyugodt csendes, sehol egy lélek. Elhatároztunk, hogy elindulunk az egyik utcán és legalább megnézzük, hogy mi merre.

Az utcák pont olyanok mint a filmekben. Mi direkt Hollywood -ban kerestünk lakást, és így konkrétan Hollywood szívében voltunk. Innen Santa Monica 15km, a Hollywood tábla pedig 10-12 km szóval kb. minden oké. Az épületek alacsonyak, maximum 2 szintesek 1-1 3 szintest láttunk összesen. Persze voltak iskolák, hivatalok amik nagyobbak, de azok sem nagy monstrumok.

Los Angeles hamburgere: az első hely ami nyitva volt az Astro Burger nevű csoda. 🙂 – Később konkrétan ez a hely lett a bázisunk, minden reggel itt kezdtük a napot. Ez egy tipikus Amerikai hamburgerező, ahol mindent helyben csinálnak, hatalmas bögre KV-t hoznak, beülős boxokkal, régi rádióval az asztalon, ami kell. Az Astro Burger volt az otthoni címnek megadott hely, bárhol jártunk a városban meg tudtuk nézni melyik irányban és milyen messze van, hogy vissza találjunk. 🙂 Astro Burger powa.

Bent egy igazi oldschool amerikai hamburgerező fogadott bennünket. A beülős boxok teljesen visszaadták a régebbi filmekben látott érzést. A kaja kikérést követően kaptunk egy kis cetlit amire felírták a sorszámunkat, majd szépen összepakolták a rendelést. A húst akkor sütötték, a narancslevet akkor facsarták, szóval nagyon kis profi hely volt ez, azonnal kedvenc lett.

Az első reggeleken folyamatosan Avocado Burgert -t ettünk. Ez valami elképesztő volt, egy egész avocadot bele raktak, jól megpakolták minden egyébbel is, így kora délutánig masszívan kitartott a cucc. A KV viszont nem volt valami jó, az inkább olyan fekete víz lehetett. Sok sok tejjel voltunk képesek csak meginni, így a kávézás a következő napokban már kimaradt.

Persze aztán nem csak hamburger volt, több mindent kipróbáltunk. Amúgy a reggeli az adaghoz és a minőséghez képest egyáltalán nem volt drága, 15 – 20 dollárból minden reggel bőségesen megreggeliztünk. Így nem kellett vesződni annak elkészítésével. Hozzá kell tennem, hogy sokkal olcsóbb volt megreggelizni és megvacsorázni egy étteremben minden nap, mintha az ember bement volna és megveszi a hozzávalókat majd vesződik az elkészítéssel. A húst és a zöldséget olyan drágán adták a boltokban, hogy egy kisebb adag árából 2-en megvacsoráztunk étteremben. Így arról, hogy otthon magunknak készítsünk bármit is azonnal letettünk amikor felderítettük a boltok árait.

A városban 9 körül már azért volt mozgolódás. Az időjárás kellemesen felmelegedett olyan 15 fok körül lehetett, szélcsend és napsütés, mint egy tavaszi reggelen. A környéket felmérve kisvárosi hangulatot adtak az utcák, minden nyugodt tágas és biztonságos. Megnéztünk egy csomó utcát, hogy jobban képben legyünk mit merre találunk majd. Persze ekkor még alig voltak nyitva az üzletek. 

Gyerekek a navigáció óriási segítség, ugye itt se internet se semmi. Fogalmunk sem volt, hogy pl internettel rendelkező telefonkártyát hol tudnánk venni, nagyon a környéken ilyen bolt nem is volt. Így kb az van ami a telódban aztán kalap. Nincs google, nincs facebook, nincsenek haverok, hogy megkérdezd őket. Los Angeles -ben a navi alap, akkor is ha gyalog vagy. Mi először IGO -val aprítottuk a várost, de aztán a telefonomon egyik este volt valami szoftver frissítés és az IGO teljesen megállt, letörölte saját magát. A szállásunkon volt wifi így neten utána tudtam nézni egyéb lehetőségeknek, mert sajnos az IGO nem indult el. Az appstore-ban kutakodtam és akkor akadtam rá a Sygic nevű navira, amit pont leakcióztak és a galaxisokat plusz az egész világegyetemet  meg mindent meg lehetett venni nem egészen 7.000 Ft-ért. Ez a nekünk való cucc. Ezzel aztán olyan lehetőségek nyílottak meg, amikor korábban nem voltak amíg IGO-t használtunk. Letöltöttem az összes térképet, hogy minden offline működjön, persze mindenből a legfrissebb volt. Innentől kezdve tudtuk hol vannak éttermek, bevásárló központok, boltok, minden amire szükségünk volt. Szuper segítség lett, eskü jobb volt mint az IGO. Hozzá kell tennem, eszem ágában sincs reklámozni egyiket sem, csupán ezeket tapasztaltuk és használtuk.

Los Angeles – Hollywood

Los Angeles -be való utazás alatt kihagyhatatlan Hollywood mert egyszerűen eszméletlen. Nem nagyon tudok mást mondani róla minthogy valóban eszméletlen. Itt incsenek magas épületek, bár ez egész Los Angeles -re is igaz, kivétel Downtown. Az utcák tágasak és egész Hollywood olyan mintha egy üdülő negyed lenne. Nincsenek kerítések a házak körül, illetve csak nagyon ritkán, vagy némi sövény választja el az épületeket az utcától, ahogy azt a filmekben láthattuk. Az egész környék abszolút biztonságos, családok, gyerekek minden merre. Az utakon a forgalom nagyon gyér, inkább a főútvonalak amik zsúfoltabbak de ott se nagyon jellemző a hatalmas forgalom. Az utcák tiszták, nem volt szemetelés egyáltalán. Persze volt 1-2 eldobott csikk, de az mindenhol van.

A piac

Nekem abszolút hihetetlen, hogy akár Magyarországon, Los Angeles -ben is van piac. 🙂 Az első nap olvastuk, hogy pár utcával a lakásunktól van is egy, amit feltétlenül meg akartunk nézni. Az egész egy általános iskola udvarán volt, ami hatalmas területet jelentett. Abban nagyon különbözött minden ilyen építmény, hogy sokkal sokkal nagyobb volt, mint otthon bármelyik hasonló. Gondolom első sorban a gyerekek létszámából adódóan. A piac így akkora területen terült el, hogy az egész délelőtt ráment csak arra, hogy tartós ütemben végigmenjünk rajta. Viszont rohanjunk ennyire előre. 🙂 A piacra való bejutásért fizetni kellett, nem sokat, mindössze 5 dollár / fő. A befolyt összeget egy az egyben az iskolának adták, ezt amúgy mi nagyon jónak találtuk, hiszen így minden piaci nappal az iskola egy kisebb összeghez juthat amit aztán gondolom szabadon használhat bármire. Az itteni piac semmivel sem volt másabb mint az otthoniak, vagy ahol eddig életünkben piacon voltunk. A földi árusoktól kezdve szinte minden megtalálható itt is. Nem volt semmi konkrét jellemző amivel csak itt találkoztunk utazásaink során. Egész Hollywood -ra jellemző volt a nyugalom és a biztonság érzése, ez a piacon sem volt másképp. Nem volt sok ember, így tömegnyomor sem alakult ki, inkább csak olyan lézengés jellemezte az egészet. A tömeg arányosan eloszlott, így minden sort megfelelően relatíve gyorsan végig lehetett járni. Nagyon sok régiség kereskedő árulta a portékáit. Vettünk is pár kincset fillérekért. 🙂 Lett volna még mit elhozni, de sajnos a repülőúttal számolni kellett, így pár fincsiség ott maradt. 🙂

Találtunk egy komoly Manfrotto 3 lábú kamera állványt 10 dollárért, amit el is akartam hozni, de sehogy sem tudtuk volna berakni a bőröndbe. Számtalan nagyobb holmit, új menő kabátokat, biciklit, és még sok mást néztünk, de szinte minden ott maradt.

Az egyik kis blokkban az alábbi fotón a fiatalemberek nyomatták a jazz-t jó kövér basszussal, nagyon hozta a hangulatot. Közben valami furcsa illatú cigit szívtak, fogalmunk sem volt mi lehetett az. 🙂

Hollywood felirat

Ez megint egy amolyan kötelező program ha már itt vagy. Nekünk is az volt. Erősen javaslom, hogy mindenki szánjon rá egy napot. Nem feltétlenül azért, mert akkora látványosság, hanem azért mert az odajutás elég körülményes. Eleve nincs olyan, hogy felvisznek kocsival és kiraknak a feliratnál.

Mi amúgy sem akartunk taxival vagy uber-el menni (ezt azóta is emlegetem, hatalmas hiba volt), mert az egész táv kb 10-12 km, gondoltuk megnézzük legalább a várost is, ebéd után nekiindulunk sétálunk és lesz ami lesz. Maximum majd beugrunk valahol egy taxiba. Na igen.

Hollywood boulevard -on keresztül terveztük a menetet, de végül nem mentünk keresztül rajta, mert a navi más felé vitt, ilyen távnál jobb a rövidebb út, úgy gondoltuk mivel nagyon közel van (3km) a lakáshoz, majd visszajövünk egy másik nap, ez később így is lett.

A HOLLYWOOD feliratot amúgy már szinte a lakástól is lehetett látni. Gondoltuk ez nem egy akkora kör, hogy ne tudnánk megcsinálni gyalog is. Rosszul hittük.

Az út gyalog még a legkeményebb legényeket is megviseli, engem is megviselt pedig még kemény sem vagyok 🙂 – A fenti fotón elkészítése már kb 2km megtétele után volt. Rettentően csalóka a távolság, légvonalban ez kb 2km lehet maximum ezért is gondoltuk simán meglesz, semmi para. Mivel egész Hollywood inkább egy üdülő negyedre hasonlított, így a haladás könnyen ment, széles utcák, jó járdák, alig jártak autók, emberek meg egyáltalán. Jó volt az idő (20 fok felett kicsivel). Nagyon látványos a környezet, valóban mint a filmekben, nem voltak kerítések a házaknál, pázsitok, kisebb sövények, és igényes Amerikai stílusú házak. Jól éreztük magunkat séta közben, rengeteg volt a látnivaló, így az idő is gyorsan telt, haladtunk szépen.

Igen ám, de jött az első kérdés: mi most hol vagyunk tulajdonképpen? Eltévedtünk, ugyanis azt hittük, hogy beírjuk a naviba a Hollywood sign-t és majd szépen oda visz, na ez nem így történt. Mint később kiderült oda nincs is út, és nem hogy nincs nem is lehet felmenni sehol kocsival. Elinduláskor meg voltam győződve (nem tudom miért) arról, hogy szépen odasétálunk az autó utakon aztán jól van. Kezdtek rendre módra elfogyni az épületek, az utak, és a környezet ilyen egész komoly magasságokba emelkedően fölénk tornyosult.

Első körben belefutottunk egy zsákutcába, ahonnan elég nagy kerülővel tudtunk kikeveredni. Egy fiatalembert megkérdeztünk, hogy hogy jutunk fel akinek fogalma sem volt róla, hogy lehet felmenni a hegyre. Oké.

Nagy nehezen megtaláltuk a felfele vezető utat, de annyira meredek volt, hogy többször meg kellett állni mert egyszerűen a cuccokkal nem bírtuk az iramot, és az emelkedőket. Kacskaringós szűk utcákon kellett felfele haladni, majd mikor már az épületek is szinte teljesen elfogytak akkor jöttünk rá, hogy jó helyen vagyunk. Egy csapat fiatal épp próbált magukról fotót készíteni, gyorsan segítettem nekik, így ők is csináltak rólunk egyet, közben megkérdeztük, hogy jó-e az irány, és persze jó volt. 🙂 Az út érdekessége, hogy a feliratot folyamatosan láttuk, de az utak valahogy nem felé vezettek.

Ahogy feljebb és feljebb haladtunk egyre jobban erősödött a szél, ami elég hidegen fújt, persze Whiskey volt nálunk így nem aggódtuk ezt túl.

Végre felértünk a felirat bejáratához, azt hittük innen még pár 100m aztán ott vagyunk. Sajnos rá kellett jönnünk, hogy ez még csak most kezdődik igazán. A felirat légvonalban már csak talán 150m-re volt tőlünk, viszont semmilyen egyenes út nem vitt fel. A hegyet körbe meg kellett kerülni, mert csak körbe körbe haladva lehetett feljutni a tetőre. Ez a szakasz úgy 2km lehetett még. Először egy másik hegyre kellett feljutni, aztán arról le, és fel a felirathoz. Többször mondtam feleségemnek, hogy nem bírom tovább, de azért megcsináltuk, minden hiszti ellenére is. 🙂

A felfele vezető szakasz látvány világa mindent visz, már csak ezért megéri eljönni ide. Az egész várost látni. Az út átmegy a hegy túloldalára is, ahol egy másik város, vagy városrész van. Ezt a maradék 2 km távot kb 1 óra alatt sikerült megtenni, amire elértük a tetőt.

Sajnos itt jött a hopp és kopp. A felirathoz persze nem lehet odamenni, kizárólag fölé, és a legközelebbi ponton is vagy 20-30 m-re volt tőlünk. Így a fotózkodás a felirattal kb lehetetlen. Szépen le tudtam fotózni felülről részleteiben. A páratartalom elég nagy volt, ez a látótávolságot is némileg korlátozta.

A tetőre érve a látvány szenzációs, az egész várost látni, imádtam minden pillanatát, nincs arra szó, hogy mennyire megéri felmenni: nagyon! A tető viszont nagyon kicsi, és mivel sok a turista a fotózás nem olyan egyszerű, nekünk is várni kellett amire úgy ahogy letisztult 1-1 kis kilépő ahova oda lehetett állni. A szél rettenetesen erősen és hidegen fújt, így nem tudtunk sokáig fent maradni nem akartunk megfázni, plusz számolni kellett a visszaúttal is. A naplementét nem tudtuk itt megvárni.

A visszaút kicsit könnyebb volt mint felfele, ismertük a terepet. 🙂 Az utcákon lefele sétálva találtunk egy (nem tudom máshogy nevezni) utcai könyvtárat, egy kis boltív alatt, tele könyvekkel. Innen látszólag mindenki azt vitt el amit akart. 🙂 Gondolom ha kiolvasta visszavitte, vagy nem tudom, hogy működött, mindenesetre érdekes, eddig ilyet sehol sem láttunk.

Ahogy beértünk a város forgalmasabb részére egyből beültünk egy étterembe enni, ahol ugyan a mai napig nem tudtam rájönni, hogy hívták a színészt, de ott evett melletünk egy asztalnál. 🙂 – Gondolom ez itt nem annyira nagy dolog a helyieknek.

Kaja után irány a támaszpont. Na mire visszaértünk nem, hogy a lábamat nem éreztem, de konkrétan semmimet. Ezen a napon kicsivel több mint 20 km-t gyalogoltunk aminek a hatását a következő napokban is éreztem. Olyan izomlázam volt, alig bírtam lépni.

Hollywood Boulevard

Mint ahogy fentebb írtam első alkalommal nem sikerült végigmenni rajta, de erre is rászántunk egy délutánt. Nagyon kíváncsiak voltunk a csillagokra, és amúgy az egész utcára, hogy milyen lehet.

Előre figyelmeztetek minden Hollywood Boulevard fanatikust, hogy senkit sem szeretnék megbántani. 🙂 

Nekünk óriási, gigantikus csalódás volt. Miért? Mert mindenhol ugyanaz van, kínai ajándéküzlet Hollywood ajándéktárgy hegyek, majd kajálda, azt követően kínai ajándéküzlet, majd kínai ajándéküzlet, és na? kajálda, amikor már úgy gondolod végre lesz más is akkor nem, kezdődik elölről. Elvétve volt 1-2 söröző, meg 1 pénzváltó, mozi, színház (vagy valami hasonló), aztán gatya. Ki is értél a végére. Össze is néztünk feleségemmel, hogy ez most mi? Jó helyen vagyunk? Jó helyen voltunk, mivel itt voltak a csillagok, párral fotót is készítettünk. Látni kell nyilván, de azért ez eléggé kevés a nagy híréhez képest.

Az utcáról a sarkokon benézve azonnal sima utcák sima lakóházak, így ez valóban egyetlen egy utca semmi több, nincsenek olyan mellékutcái ahol hasonló butikok, vagy boltok lennének. Cserébe a Hollywood Boulevard -on annyi az ember, amennyit garantálom senki sem látott egy helyen egyszerre. Az utca elején és végén már azért szellősen mennek, de a közepe katasztrófa. Mindössze egyetlen egy üzletet találtunk ami nagyon vagány volt. Különböző horror maszkokat árultak, meg mindenféle kelléket. Kompletten be lehetett rendezni egy egész házat minden szobát külön, annyi minden volt. A shop mérete kb 300 m2 lehetett így sacc / kb, de az rogyásig mindennel. Persze ezek nem az ilyen olcsó ebay-ről rendelhető kínai cuccok, hanem nagyon jó minőségű anyagokból készült kellékek, némelyikhez oda sem lehetett menni, el voltak zárva üvegfal mögé. Szuper hely volt, sajnos nem lehetett fotózni bent így nem tudom megmutatni.

A kínai ajándék üzletek nagyjából ugyanazt árulják, minimális eltérésekkel. Persze akkora egy üzlet, hogy több óra kell mire mindent végignézel bennük. Ez nem volt egy jó program.

Ami tetszett Los Angeles -ben

  • Hatalmas a város és mégis nagyon szellősen építkeznek.
  • Egész Hollywood olyan mint egy üdülőnegyed.
  • A közlekedés rendkívül olcsó, főleg Uber-el.
  • Az emberek nagyon segítőkészek, mindenki mosolyog a másikra (persze volt aki nem).
  • Relatív gyorsan el lehetett jutni A-ból B-be, soha nem kerültünk dugóba.
  • Rengeteg Amerikai hamburgerező, ahogy a filmekben, és ezek valóban úgy is néztek ki, beülős boxok, retró rádiók. Imádtuk.
  • Az Astro Burger. 🙂
  • Az egész városra (ahol mi jártunk) jellemző biztonság érzet. A buszokon is. Soha semmi problémás helyzet nem adódott.
  • Az éttermekben az étel adagok akkorák, hogy egy adagból itthon 3-an de 2-en biztosan jól laknánk.
  • Az éttermek árai teljesen rendben vannak.
  • Az Amerika feeling.
  • Annak ellenére, hogy mekkora a város nincs sehol tömegnyomor, sokan vannak bizonyos részeken, de nem vészes, Bécsben vagy Budapesten is kifoghat az ember ennyi embert bizonyos helyeken.

Ami nem tetszett Los Angeles -ben

  • Az időjárás kiszámíthatatlansága: valóban egyik nap 40 fok a másik nap 10, egyik nap rövidnadrág póló, másik nap pulóver, kabát, hosszú nadrág, esernyő és ha van sál és téli sapka esetleg kesztyű.
  • Nincsenek kiírva a boltokban (csak nagyon kevés helyen) az árak, így sosem tudtuk pontosan mi mennyibe kerül.
  • Ahol ki voltak írva az árak ott nettó ár volt feltüntetve, a pénztárnál számolták még mindenre az adót. Egyáltalán nem lehetett kalkulálni ha pl. egy bizonyos mennyiségű kp volt nálunk azzal, hogy majd mennyit fogunk fizetni a pénztárnál.
  • A boltokban nagyon eltérő árazások voltak az Európában megszokottakhoz képest. A hús nagyon drága (irreálisan), a pia viszont durván olcsó. Így inkább ittunk mint ettünk. 🙂 Na jó nem. Olyan volt az egész, mintha azt akarnák, hogy mindenki étteremben egyen. Ami amúgy meg teljesen rendben volt árak szempontjából. Otthon egyáltalán nem érte meg főzni, sőt drágábbra jött volna ki minden.
  • Az ételek minősége valahogy nem volt az igazi. Talán máshoz vagyunk szokva.
  • A boltokban nem találtunk sehol sem szappant, se tusfürdőt. Mivel fürdenek itt? – Még szerencse, hogy volt tartalék.
  • A szállás nem Európai embernek való. Annak örültünk, hogy az ágynemű legalább tiszta volt, és hogy nem rohangáltak csótányok meg mindenféle bogarak sehol a lakásban.
  • A víz ihatatlan.
  • A KV valami rettenet, ilyen fekete víz vagy valami hasonló. Normális kv-t nem tudtunk inni sehol, csak Starbucks.
  • Szinte mindenhol kínai portékákat árulnak. Sajnos nem találtunk Made in USA cuccokat.
  • A lakhatás az általánosan jellemző botrányos minőséghez képest rettentően drága, még az ótvar helyeké is.
  • Sajnos Amerika tisztaság szempontjából általánosan minden Európai országétól messze elmarad.
  • Nem volt meg a hatalmas VÁÓ AMERIKA érzés, picit volt de nem akkora amekkorát várna az ember. Sokkal egyszerűbb minden mint ahogy azt mi Európából látjuk.
  • A gitár shop -okban minden gitár kóreai vagy japán. Sajnos nem tudtam egyetlen egy Jackson vagy ESP made in USA példányt a kezembe venni. 🙂
  • A város talán már túlontúl is nagy. Egyik este mentünk Uber -el autópályán közel 60 km-t úgy, hogy a város szélét sem láttuk.

Javaslatom az ide látogatóknak

  • Rengeteg pénzt hozzatok, mert van mire költeni.
  • Hozzatok magatokkal téli és nyári cuccot is ha az év első harmadában jöttök.
  • Töltő átalakító legyen, mert itt aztán az Európai csatlakozó felejtős és arany áron adják a boltok ahol kapni, de nagyon nehéz beszerezni. Volt aki azt sem tudta mi az.
  • Semmilyen higiéniát ne várjatok el, fogadjátok el, hogy ez nem Európa.
  • Nyelvtudás.
  • A forgalom irányító lámpák a kereszteződések túloldalán vannak, ez inkább amolyan figyelj rá dolog.
  • Kerüld a feltűnést, mert a rendőrök egyből megkérdezik, hogy minden oké -e nálad fejben. 🙂 – Több ilyet láttunk, az egyik és mondhatni legérdekesebb, amikor egy fiatalember azt hitte divatbemutatón van, és a Mc Donalds ajtajának tükröződésében gyakorolta a bevonulást egy fekete lakk ruhában, kalapban. – Hamar le is kapcsolták.
  • Ne várjatok csodát semmitől, minden sokkal egyszerűbb és kisebb mint ahogy azt otthonról látjuk a filmekben
  • Az itt lakó emberek oda vágynak ahonnan mi jövünk, ezt többen mondták is, hogy mennyire elmennének egyszer Európába.

Kapcsolódó linek

  • Los Angeles Santa Monica
  • Los Angeles Downtown
  • Las Vegas
  • Grand Canyon
  • Alicante – Spanyolország
  • Medellín – Colombia
  • Barcelona – Spanyolország
  • Montreal – Kanada
  • Ho Chi Minh (Saigon) – Vietnam

Itt is megtalálsz: Instagram