0

Kategória: Tesztek

GoPRO Hero 6 Black teszt

GoPRO Hero 6 Black teszt.

GoPRO Hero 6 Black teszt szokás szerint a személyes tapasztalataimat fogja bemutatni, nem tartalmaz technikai adatokat, ha valaki azt keresi talál bőven a neten mindenfélét. Azt szeretném bemutatni, hogy a kicsomagolástól az éles helyzetekig mit tapasztaltam, melyek voltak a pozitív illetve negatív élményeim a GoPRO hero 6 black -el kapcsolatban.

Vásárlás előzményei:

A GoPRO Hero 6 Black egy “nagy” váltás volt számomra, főleg azért mert világ életemben Sony akciókamerákat használtam, nem kis megelégedettséggel. Mindezek ellenére szerettem volna mást is kipróbálni és megírni a GoPRO Hero 6 Black teszt -et. A Sony -nál számos olyan dolog volt ami nem annyira tetszett, de egyetlen olyan tényezőt tudnék említeni ami kellemetlen is volt, az pedig a búvártok ívelt lencse védő része. Ez akkor jelentett gondot amikor a vízből kiemeltem a kamerát, ugyanis megállt rajta a víz pont a lencse előtt, így ha azt nem töröltem le felvétel elejénél konkrétan homályos lett az egész felvétel. Aztán ezt a későbbiekben orvosolta is a Sony, hasonló megoldással mint a GoPRO esetében. Persze később kiderült, hogy ez csak egy részleges megoldás, ugyanis az egyenes felületen ugyanúgy megállnak a vízcseppek, maximum nem annyiszor.

Akármennyire is voltam megelégedve a Sony -val, úgy döntöttem, hogy megnézem milyen a GoPRO Hero 6 Black. Nem mondom, hogy megbántam, de azt sem, hogy megérte. Inkább olyan – most GoPRO -m van, nem Sony -m.

Először is azt érdemes tisztázni a GoPRO Hero 6 Black -el kapcsolatban, hogy kinek mire is kell valójában. Ha főleg víz alatti élményekre vágysz, akkor még jócskán hozzá kell csapnod a kamera árához úgy 20-30%-ot, hogy ennek egyáltalán neki merj állni. Ha főleg vízen kívüli műveletekhez, akkor ahhoz kb semmi sem fog kelleni a kamerán felül, az alap csomag teljesen kiszolgál (extrém helyzetekben nem).

GoPRO Hero 6 Black teszt legfontosabb része azaz a nagy nap:

Megjött, alig vártam, hogy kézbe foghassam, mardosott a kíváncsiság (ezzel gondolom sokan így vagyunk új játék érkezése esetén). 🙂 a csomagolás jellegzetes a GoPRO -ra nézve. Mindig ebben a felül átlátszó álló műanyag tokban érkezik. Ez jó meg minden, de kiszabadítani a cuccot elég körülményes. Kiszedtem nagy nehzen, majd jöhetett az első igazi találkozás.

A minőségére semmi panasz nem lehet, masszív, érezni, hogy van benne anyag rendesen. MicorSD-t egyből beleraktam, és formáztam. A menü első használatra is roppant átlátható. Az érintő képernyő kellően elég a kezeléshez. Erről nem is mondanék többet, lássuk a további részleteket.

Ami tetszett a GoPRO Hero 6 Black teszt közben:

  • Kicsi, könnyű, szinte bármilyen apró zsebben elfér.
  • Nagyon gyorsan reagál a bekapcsolásra, és így a hirtelen elénk ugró témákat is jó eséllyel örökíthetjük meg.
  • Igazán okos funkciók, pl a felvétel gomb egyszeri megnyomásával kikapcsolt állapotban azonnal elindul és rögzít, majd a videó felvétel leállításával a kamera is kikapcsol.
  • Nagyon jól használható érintő kijelző, átgondolt gyors menü.
  • Képstabilizátor. Na ez valóban odaver. Konkrétan olyan a dolog kézből mintha valami külső stabit használnánk hozzá.
  • Szuper képminőség, mint videó mint fotó esetében.
  • 4k videó, de szerintem ez ma már majdhogynem alap dolog.
  • Flat színbeállítás.
  • RAW fotó készítésének lehetősége.
  • A gyári búvár markolattal és gyári tokkal automatikusan fejre áll a vízben, és a sárga rész, plusz a nyél kb 10cm-re kint van, így ha el is keveredne tőlünk, szinte azonnal meg lehet találni és messziről is jól látszik a víz tetején úszik, semmilyen körülmény között nem merült el nálam soha.

Ami nem tetszett a GoPRO Hero 6 Black teszt közben:

Azért emelem ki ennyire, hogy ultra gáz, mert ez valóban az is (talán még az ultra gáz kifejezésnél is erősebbet kellene itt használni)! Ebből nem lesz sok, de ami van az valóban botrány. Először is az oké (bár a Sony esetében ez alapból jár a kamerához), hogy meg kell venni hozzá a búvár tokot, ami nem olcsó, hozzávetőlegesen 18-19.000 Ft. – Meg kell hozzá venni a búvár markolatot ami kb 9-10.000 Ft., viszont az már szerintem nagyon durva, hogy ahhoz, hogy a gyári tokba belerakjuk a kamerát le kell csavarni egy lencse védő kupakot magáról a kameráról (ez nálam a top negatívum, teljesen elfogadhatatlan számomra). – Így elsőre hallva, olvasva még talán nem is tűnik akkora problémának (pedig az), holott nem értem miért van így megcsinálva, hiszen semmilyen funkciója nincs ennek a műveletnek, viszont a kupak levétele annyira durva, hogy nekem konkrétan a kezem majd leszakad mire kb a 20. próbálkozásra sikerül. Az biztos, hogy legalább 10-15 perc mire leveszem, úgy hogy az ujjaim szinte lilák az erőltetéstől és a feszítéstől. (Lehet van valami trükkje, hogy húzom és csavarom valahogy egyszerre, de nekem ezidáig ezt nem sikerült megtalálni). Az alábbi fotókon jól látszik a probléma. Megjegyzem, hogy egy kínai utángyártott 100%-ban megegyező búvár tokba kupakostul mindenestül belement gond nélkül! WTF???

GoPRO Hero 6 Black teszt - a kupak levételének megoldása.
GoPRO Hero 6 Black teszt - sikeres kupak levétel.
GoPRO Hero 6 Black teszt - a gyári bóvártokba nem fér bele kupakkal.
GoPRO Hero 6 Black teszt - a kínai tokba gond nélkül belemegy, kupakkal együtt.

A fenti képeken jól látható, hogy ha rajta van a kamera lencse védő kupak, konkrétan a gyári búvár tokba nem fér bele, egyáltalán nem lehet lecsukni a fedelet.

GoPRO Hero 6 Black teszt - a kínai tokba gond nélkül belemegy, kupakkal együtt.

A kínai tokba gond nélkül belemegy lencsevédő kupakkal együtt!!!! Szerintem ez botrányos!

A másik, hogy 3. használat után a gyári GoPRO búvár markolaton kiült a rozsda. Ez? Nem hiszem, hogy kell ezt tovább beszélni 9.000 -ért. 10. használat után le fog esni a csavar mert megette a rozsda? 😀 Ez azért szintén eléggé vicces.

GoPRO Hero 6 Black teszt avagy a csavar rozsdásodása.

Amit hiányolok még a markolatból, hogy kínai társaiknál sok esetben megoldották az alsó kupak lecsavarhatóságát, ami egy kis tokot biztosít pl. kulcsnak vagy bárminek ami oda belefér. Na itt ilyen nincs, szintén megemlíteném, hogy 9.000 – ért.

Az akku idő a Sony -hoz képest botrányos. Persze itt van külső érintő kijelző meg minden, de ennek ellenére is úgy érzem, hogy nem az igazi.

Sorozatfelvétel (Burst) mód kizárólag .JPG -t tud, ezt szerintem lehetett volna mondjuk 5 képre vagy 10-re korlátozni RAW mellett. Ez így .JPG -ben olyan nesze semmi fogd meg jól dolog.

Összegezve:

A mai csúcs modell (2018 első fele), a konkurenciái mellett is, ezt el kell ismerni. Kialakítása, anyaghasználat, és az egész konstrukció valóban szuper minőség, érezni rajta azonnal, hogy nem viccelnek a srácok. A képminőségre, a szolgáltatásaira nem lehet panasz. A stabilizátor szenzációs. Viszont, ha igazán ki akarjuk maxolni a vasat akkor legalább 30% körüli plusz költséggel számoljunk az alap kamerán felül, ami azért nem olcsó, és a konkurenciáknál a búvártok, és még számtalan kiegészítő szinte mindenhol járnak alapból a kamerához. Itt konkrétan semmi, minden kiegészítőt meg kell venni nem kicsit felárazott árért. Könnyen verdeshetjük a végén a 200.000 Ft. -os szintet.

GoPRO Hero 6 Black teszt egyértelműen azt mutatta meg számomra, hogy ha vennék a hibái ellenére is ezt venném újra. Ennek oka, hogy jelenleg nincs jobb ami ebben az árkategóriában elérhető lenne, szolgáltatásai támogatottsága ennek a legjobb. A Sony most úgy érzem eléggé elmaradt az akció kamerák terén.

Itt is megtalálsz: Instagram

GoPRO Hero 6 Black teszt. Kínai és gyári tok összehasonlítása.
GoPRO Hero 6 Black teszt. Kínai és gyári tok összehasonlítása.

Sony A7 II teszt

Sony A7 II teszt

A Sony A7 II teszt egy saját személyes tapasztalataimra épülő beszámoló. Előre leszögezem, hogy nem akarok állást foglalni egyik gyártó mellett sem, vagy nem akarok senkit semmire megtéríteni, az egész teszt egy abszolút objektíven a tapasztalataimra épülő beszámoló.

A teszt több napon keresztül fog tartani, de a napok nem követik egymást, inkább csak olyan felsorolás jellegűek. Remélem mindenki talál benne magának hasznos információkat. Előre vetítem, a Sony fanok néhol utálni fognak, de ez sajnos ilyen. 🙂 - Nem fogok elfogultan nyilatkozni semmiről, pontosan azt írom le amit tapasztalok, amit látok és gondolok.

Szeretném, hogy minden információ tiszta legyen: Canon -al dolgozom, és imádom, nem is akarom lecserélni semmire, semmilyen formában. A Sony számomra egy lehetőség arra, hogy fotózzak MILC -el, megtapasztalhassam a fotózás ezen formáját, és amúgy is szerettem volna már egy Sony -t, ennyi. 🙂

A vásárlás előzményei:

A Sony A7 II teszt megírása előtt, mindig olvastam, hallottam, hogy a Sony A7 II meg amúgy általában a Sony A7 -esek micsoda szuper masinák. Mindenki azt mondja mennyire jó velük a fotózás, mennyien álltak teljesen át Canon -ról Nikon -ról és azóta csak Sony -val dolgoznak. Hallani lehetett ezt is azt is, de inkább csak dicséreteket. Persze nekem is felkeltette az érdeklődésemet, mert jómagam is azon a véleményen vagyok, hogy a MILC -é a jövő. Régóta nézegettem őket, olvasgattam a teszteket, beszámolókat, van aki szidta, van aki szerette.

Minap találtam egy hirdetést amiben relatíve jó áron egy teljesen új állapotú Sony A7 II -eshez juthattam, ráadásul egy Canon adapterrel, ami lehetőséget biztosít számomra, hogy a Canon és Sigma ART objektíveimet akadálymentesen tudom használni. Azért ez később kiderült, hogy nem olyan egyszerű dolog.

Sony A7 II teszt - 1 Nap. a megérkezés napja. 🙂 Izgatottság ezerrel!

Kicsomagolás:

  • A váz szuper, a fogása tökéletes, tényleg nincs ok panaszra. Anyaghasználat első osztály, sehol semmi illesztési vagy bármilyen probléma. A váz mérete viszont az én kezemnek túl kicsi.
  • Így az első találkozáskor nagyon szimpatizálunk egymással, remélem hosszú időt töltünk együtt.
  • L-plate -el a mérete kicsit javult, de a kisujjam még így is lelóg.

Pozitívumok:

  • Nagyon kényelmes használat.
  • Alapból vitte a stúdió vakuimat minden kérdés nélkül amiket Canon -hoz vettem.
  • A Yongnuo rendszer-vakuimat is vitte gond nélkül.
  • A Yongnuo rádiós kioldóimmal is kioldotta az összes vakut.
  • Gyorsan reagál mindenre.
  • Nagyon szép külső és belső kijelző.
  • Nagyon tettszik, hogy a belső kijelzőnél látható a vízszint mérő, meg még egy rakat hasznos infó.
  • Nagyon tetszik, minden kéznél van, jól átgondolt, szinte azonnal megtaláltam mindent.

Negatívumok:

  • Ebből lesz bőven, először is, sajnos mindent a Canon 1Dx rendszeréhez, fókuszához, mindenéhez mérek (tudom, hogy ezt nem kellene, mert a Sony A7 II -es nem az a kategória). A fókusz a Sony -nál nagyon messze elmarad ez később kiderült, hogy a Commlite adapternek köszönhető, (biztos sokan utálni fogtok ezért) de nem csak az Canon 1Dx -éhez képest marad el, hanem az 5D mark III, 6D fókusza is odaveri gyenge fényviszonyok között, olyan környezetben próbálgattam ahol az auto ISO 6400-ra állt be F2.8 -as rekesz és 1/200-as zár mellett. A Sony A7 II fókusza az említett környezetben rengeteget, már-már vicces módon vadászott (NEM NATIVE OBJEKTÍVVEL TETTE EZT). A sötétebb felületeken konkrétan nem is tudott élességet állítani. A setup amivel használtam Canon 24-70 2.8 L + Commlite adapter (ez nem a legjobb választás, de ez volt kéznél, így a tesztet is ezzel végeztem el, ha később lesz jobb, akkor majd beszámolok róla 🙂 ). Hiszem bár nem tudom kipróbálni, hogy saját natív objektívvel adapter nélkül ez sokkal sokkal jobb.
  • Akkut iszonyatosan szívja, mint a szivacs a vizet kb. Lövök párat máris elment 1-2%. Az első 130 fotó ellövése 30%-ba került. Durván 350-400 fotó lenne 1 akku? Az azért nem sok. Mondjuk talán nem is kevés. Repülőgépes mód azonnali bekapcsolása erősen ajánlott.
  • A színek nagyon pasztelesek tömörítetlen RAW-ban.
  • A Sony A7 II színvilága nem igazán tetszik, de erről számtalan bejegyzést talál mindenki a neten. Hozzá kell tenni, hogy utómunkában ezek szépen visszahozhatóak.
  • Nekem egy olyan verzió van amiben nincs Magyar nyelv, ennek az installálása kb lehetetlen, többen azt mondták inkább ne is próbálkozzak vele, mert teljesen haza is vághatom a gépet, így jobbnak láttam, ha angol marad minden. Nem mintha kellene a Magyar de azért na. 🙂
  • Csomó videóban láttam, hogy Timelapse videókat készítenek vele, na most ezt úgy kell elképzelni, hogy a vázon nincs fent gyárilag a szoftver ami ezt lehetővé teszi, ezt meg kell venni és telepíteni kell rá, ami azért érdekes, mert ez idáig nem találtam olyan Európai beállítást, ahol meg tudnám vásárolni. Erre később még visszatérek, ha már kellő tapasztalatot szerzek ezen a téren. Egyenlőre nincs időm vele vesződni.
  • Nagyon nagyon nagyon nagyon hiányolom a dupla kártya foglalatot.

Commlite adapter pozitívumai:

  • A fókuszálás kellő fényben gyors és pontos.
  • Sok Canon és Sigma Art optikával működik. Amivel teszteltem: 24-70 2.8 L, 70-200 2.8 L II, 16-35 2.8 L II, Sigma 20mm, Sigma 35mm.
  • Az egész fémből készült erős konstrukció, nem kell tartani tőle, hogy letörik, vagy leesik róla az objektív.

Commlite adapter negatívumai:

  • Gyenge fényviszonyok mellett a fókuszálás nehézkes és pontatlan.
  • A Sigma ART 50mm F1.4 -es objektívvel nem működött egyáltalán. Ami érdekes mert a Sigma ART 35mm F1.4 -es és Sigma ART 20mm F1.4 -es objketíveket azonnal kezelte.
  • Amivel nem működik még: 85mm F1.2 L II, 135mm F2 L - ezekkel próbál fókuszálni, de sehogy sem talál élességet, csak tekeri az objektívet.

2. Nap.

A mai napon a karácsonyi forgatagban, karácsonyi vásárokat járva teszteltem. A hideg az akkunak egyáltalán nem segít. 🙂 - Ma szinte csak kültéren fotóztam, de azért készült pár beltéri fotó is. Setup: Sony A7 II + Commlite adapter + Sigma ART 35mm.

Próbáltam kicsit megóvni a hidegtől és a karácsonyi vásárokon a kisebb-nagyobb lökdösődéstől, így a kabátom alá rejtettem nyakpánttal. Korábban a Leica Typ 109 -esemet is így hordtam és vártam a hasonló érzést, ami nem jött. 🙂 - Kabát alá rejtve elég nagy és kényelmetlen, inkább nem is vesződtem vele, mert elképesztően hideg volt, így maradt kabáton kívül. Az akku nagyon gyorsan lemerült a hidegben. Decemberi verőfényes napsütéses idő volt, így a fókuszálás és a fotók elkészítése semmilyen problémát nem okozott.

3. Nap.

Ma egy kicsit merészebb területre vittem a vasat. 🙂 Egy stúdió boudoir fotózás alkalmával tesztelhettem. A vakus stúdió fotózás elég körülményes volt vele, mert a belső kijelző konkrétan elsötétedett minden fókuszálás után. Erre talán van valami beállítás, de mivel nem számoltam erre, így nem is néztem utána, a helyszínen viszont nem volt elég időm vacakolni vele. A Setup: Sony A7 II + Commlite adapter + Canon 85mm F1.2 L II.

Vaku nélküli fotózás magas ISO-val zökkenőmentesen és gyorsan ment. Imádtam, hogy kicsi könnyű és nem szakad le a kezem fél óra után. A fotók színei nem a legjobbak, minden olyan mintha túl-szaturált lenne (persze mindez a RAW feldolgozás közben korrigálható lesz).

4. Nap.

Este egy buliban vetettem be. Setup: Sony A7 II + Commlite adapter + Sigma ART 35mm F1.4. Mondhatom nagyobb meglepetést okozott mint vártam. Az alap koncepcióm az volt, hogy Canon 5D mark III -al fogok fotózni Yongnuo rendszer-vakuval. Ez idáig működött is. A Sony -t akkor kezdtem el használni amikor a kötelező fotók már megvoltak. Az első érzés, hogy rohadt kényelmes volt. 1-1 fotónál a Canon 5D mark III -al már tényleg majd leszakadt a kezem a folyamatos emelgetéstől és órákig kézben tartástól (portré markolat + 2 akku). Egyszerűen felemelő érzés volt a Sony -t kézbe venni. Az első fotók nem sikerültek jól (vaku nélkül, auto ISO-val toltam). Beállítás F1.4 + 1/200. A fókuszálás nem volt vészes, a DJ lámpái által megvilágított területeken elég könnyen és gyorsan ment. A fekete felületeken is meg-meg találta.

5. Nap.

Tengerpart naplemente Los Angeles Hollywood California. Hátizsákkal pulóverrel, kabáttal, vizes kulaccsal és ami ilyenkor kell igen nehézkes a Sony A7II használata. Persze itt bármi másnak a használata is pont ilyen lenne ami nagyobb egy zsebre vágható mobiltelefonnál. A minősége persze kárpótol és a feeling is, de kb ennyiben ki is merül minden előnye. Innentől viszont csak hátrányai vannak, mivel kicsi mérete ellenére is túl nagy. Az akkuk kb olyanok, hogy 2-nél kevesebbel el sem mertem indulni. A nap felére egyik biztosan teljesen üres a másik meg ha szerencsém van estig bírja. A Sony A7II nem egy jó választás hosszabb utazáskor, persze, ha van helye a táskában és legalább 2-3 akku a rendelkezésre áll akkor minden oké, viszont így alapból el kell felejteni a PONT ELÉM UGROTT ÉS LEFOTÓZTAM pillanatokat, mert olyan nem lesz. 🙂

Azon fotósok akik szeretik kézben cipelni a vasat és mindenhova több objektívvel mennek és a pakolás nem okoz problémát, fel vannak készülve akkukból, azoknak ez biztosan nem probléma. Na én nem ilyen vagyok, szeretem a kényelmet.

Ellenben elhoztam magammal a Leica D-Lux Typ 109 -et. is, ami kicsi, kompakt, gyors, minden pillanatban ott van, a nyakamban lóg mégsem akadályoz semmiben, ha kellett a zsebembe raktam és futottam vele érzést adta végig. Persze nem sok értelme van a kettőt összehasonlítani én mégis megteszem, és ennek fő okat az, hogy az elindulást követően nagyon sokat hezitáltam azon, hogy melyik vasat hozzam magammal. Persze bennem volt végig az érzés, hogy ha a Sony -t hozom tuti bánni fogom a Leica -t és fordítva, ezért elhoztam mindkettőt. 🙂 - Jelen esetben a Leica sokkal sokkal jobb választás, és nem utolsó sorban 2 napig fotózok 1 feltöltéssel ami nagyon nagy előnynek számít. Amíg a Sony-hoz egy Fix 35-öt hoztam a méret és hely-spórolás miatt, amiből maximum 52.5-ös-t tudtam még csinálni ha crop ra kapcsoltam a vázat, addig a Leica -n ott a 24-75mm átfogás F1.7 - F2.8 fényerővel. Szóval Sony a hosszú pakolós izzadós mászkálós város és tengerpart nézős utazás alatt nem teljesített jól, ellenben a Leica brutál, de nem is lehet más hiszen fele akkora, könnyebb több benne a lehetőség, és az akkuja is sokkal tovább bírja.

Az előzőekhez hozzáteszem, egy Canon is pont így szerepelt volna mint a Sony, talán annyi különbséggel, hogy az akku jobban bírta volna.

Félreértés ne essék imádom a Sony-t szuper cucc, de ide nagy volt (Canon is nagy lett volna), az akkumulátor teljesítmények (gyári Sony) viszont kritikán aluliak.

Tanulság: Ne indulj el ilyen utakra nagy cuccal, vegyél-vigyél kis kompaktot ami jó fényerővel és hosszú akku idővel bír és minden jó lesz. 🙂

Update: 2018.05.05

Megérkezett a Metabones Mark V -ös adapter. Mondhatom bátran, hogy minden eddig leírt negatív technikai dolog megoldódott. A fókusz perfekt, sötét helyeken is, gyors és nem hibázik. Az összes Canon és Sigma ART optikámmal rendben működik, teljesen natív objektívekként kezeli őket. Az összes eddig nem elérhető funkció megy rendesen.

Ami viszont nem oldódott meg, de ez ettől nem is oldódhat meg az az akkumulátor problémája. Továbbra is rettenetesen zabálja az akukat, sőt van egy olyan érzésem, hogy a Metabones adapterrel még jobban mint korábban. Ezt ott vettem észre, hogy egy esküvőn 639 db fotó ellővése 3 + 1 fél akkuba került, FLY mode ON mellett. Korábban 4 akku azért tudott ilyen 1400 - 1500 fotót. Nincs kizárva, hogy ez valami egyszeri alkalom, egy észre nem vett beállítással, de azon kívül, hogy az adaptert lecseréltem rajta, nem történt semmi más. Később még erre visszatérek.

Update: 2019.05.28

Kicsivel több mint 1 éve írtam utoljára ehhez a poszthoz, de úgy éreztem újra meg kell tennem. Még mindig bírjuk egymást. 🙂 - Nagyon sok fotózáson vagyunk túl együtt. Egyszerűen a Metabones Mark V adapterrel ez a kis Sony A7 II masina verhetetlen. Az eltelt idő alatt számtalan éles helyzetbe bedobtam a vasat. Nem hibázott, nem hagyott cserben, tette a dolgát gyorsan és pontosan. Úgy érzem ki kell mondanom azt is, hogy nem tudok odatenni mellé egyetlen egy Canon vázat sem. Ennek az oka első sorban az, hogy a Canon vázak amikkel dolgozok saját natív optikákkal (kizárólag L-es) rengeteg hibás fotót lőnek. 5D mark III atom, konkrétan 135mm F2 L és 85mm F1.2 L II optikák ezen a vázon használhatatlanok, és sajnos az 1Dx is mellélő itt ott, persze jóval kevesebbet. Ellenben a Sony gyakorlatilag nem tud hibázni. 100 fotóból talán 4-5 életlen, de van hogy nincs életlen fotó egy sem. A Canonnak valóban szebbek a színei, de ez javítható a Sony esetében, viszont a hibás fókuszt nem tudjuk javítani, az életlen fotók mind elvesznek. Ha nem Canon 1Dx akkor kizárólag Sony, sajnos az összes többi Canon a sok fókusz hiba miatt nem összehasonlítható a Sony A7 II -vel.

Update: 2021.02.01

Sokszor visszaolvasom a Sony A7 II teszt beszámolómat, és ennyi idő elteltével is azt kell mondjam a váz folyamatosan tartogatott számomra meglepetéseket, és ezek szinte csak pozitívok voltak.

Sok fotózáson vagyunk túl együtt, és ami a legnagyobb pozitívuma, hogy pl. egy esküvőn táncolás közben olyan perfekt éles fotókat tudtam vele készíteni, amiket sajnos 1Dx-el sem minden esetben. Ez azért is érdekes, mert közben a váz ára már elérhető 220-260.000 Ft között paraméterektől és állapottól függően. Ez az árszegmens viszont már tényleg csak a belépő szintű vázak árszintje, ahol messze nem ezt a technikai tudást kapjuk amit a Sony A7 II esetében. A Sony A7 II teszt alatt a váz egyértelműen bebizonyította számomra, hogy megállja a helyét éles körülmények között is, akkor is amikor tényleg egymás után készülnek a képek akár 2-300db is. Mára már inkább Sony A7 III -al fotózom, de mindig ott lapul a táskámban a kis A7 II-es. 🙂

Instagram oldalamon további fotókat találtok.

Fotók Sony A7 II vázzal, Sigma Art 35mm F1.4 objektívvel és Commlite adapterrel.

Los Angeles

Sony A7 II teszt
Sony A7 II teszt
Sony A7 II teszt
Los Angeles
Sony A7 II teszt
Sony A7 II teszt
Sony A7 II teszt
Los Angeles
Sony A7 II teszt
Sony A7 II teszt
Sony A7 II teszt
Los Angeles
Sony A7 II teszt
Sony A7 II teszt
Sony A7 II teszt
Los Angeles
Sony A7 II
Sony A7 II
Sony A7 II
Los Angeles
Sony A7 II
Sony A7 II
Sony A7 II
Los Angeles
Sony A7 II
Sony A7 II
Sony A7 II
Los Angeles
Sony A7 II
Sony A7 II
Sony A7 II
Los Angeles
Sony A7 II
Sony A7 II
Sony A7 II
Los Angeles
Los Angeles
Sony A7 II
Sony A7 II
Los Angeles
Los Angeles Santa Monica
Sony A7 II
Sony A7 II
Los Angeles
Los Angeles
Sony A7 II
Sony A7 II
Los Angeles
Leica D-Lux Typ-109

Leica D-Lux Typ-109

Az élet egy Leica D-Lux Typ-109 -el nem olyan rossz, főleg ha pici és szuper minőség minden szempontból. A Typ-109-es pont egy ilyen. 🙂

A teszt szokás szerint arról fog szólni, hogy mit érez / tapasztal egy átlag felhasználó amikor kezébe veszi a Leica D-Lux (Typ-109) fényképezőt. A technikai jellemzőket mindenki megtalálja a neten ezer helyen, így ezekre nem is térnék ki olyan részletességgel. A gépről készült fotók saját készítésűek.

Leica D-Lux Typ-109 vásárlás előzményei

Sokat gondolkoztam rajta, hogy kellene egy kicsi gép ami tényleg minden pillanatban ott van, és a profi gépekhez mérten magasan teljesít. Csomó pillanat volt az életünkben amikor pl. utaztunk, kirándultunk, vagy nyaraltunk és nem volt más mint a mobiltelefon amivel le lehetett volna fotózni pl. egy naplementét, egy felhőt, vagy bármit ami éppen adott volt. Korábban még a mobilok nem fotóztak úgy ahogy jelenleg, így ezek a pillanatok megörökítetlenül maradtak és elvesztek. A profi gépeinket kicsomagolni, összerakni gyorsan nem lehet, főleg amikor a csomagtartóban, vagy a hátsó ülésen pihennek táskában. A fentiek szerint egy kompakt gépre volt szükség.

Több gyártó között hezitáltam, természetesen első sorban Canon majd Fuji, Leica stb. Persze a Milc-es vázak mozgattak inkább, mert azért mégiscsak az áll a közelebb egy profi géphez, de ott megint csak adott az alap probléma: nem fér be a zsebembe és nem lesz nálam minden pillanatban, nem tudom berakni a kesztyű-tartóba, vagy a mellény zsebbe. 🙂 – Ergó, Milc gép nem jöhetett szóba, hisz azzal nem lettem volna sokkal előrébb, sőt.

Megnéztem a teszteket, utána olvastam és minden szempontból a Leica jött ki a legjobbnak az igényekre vetítve. A választás viszont nem csak ez miatt esett rá, egyszerűen akartam egy Leica -t.

Nem bántam meg, hogy mellette döntöttem sőt, ha újra vennék biztos ezt venném.

Összegezve

A Leica D-Lux Typ-109 egy kompakt gép. Kicsi, könnyű (a profi vázakhoz képest) de azért megvan a maga súlya rendesen, ami azt is bizonyítja, hogy az anyaghasználaton biztosan nem spóroltak. Mindenesetre a kompakt szó talán most egy kicsit több figyelmet igényel mint egy átlag kompakt gép esetében. Ezt azért is gondolom így, mert olyan technikai tudás és minőség van ebben a kis vázban, ami nem mindennapos, és a piacon bátran merem állítani nem sokan közelítik meg. Rengeteg előnye mellett hátrányai is vannak, amiket lejjebb olvashattok, de úgy gondolom ezekkel együtt lehet élni.

Tények

Kicsomagolás:

Első pillanatban a doboz elég nehéz, azt a hatást kelti, hogy itt valóban van valami ami fémből van. Ezt később valóban meg is tapasztaljuk. Semmivel sem spóroltak, kb mindenből a legjobb minőséget kapjuk. Minden precíz és pontos. Ezt szerintem mindenki joggal várhatja el egy Leica esetén.

Doboz tartalma:

A Leica D-Lux Typ-109 -es doboza a vázon, a töltőn és a szokásos alap dokumentációkon kívül nem sok mindent tartalmaz. Kapunk hozzá egy vaku papucs takaró lapkát, amit az első bevetés közben el is hagytam 🙂 – ez később meglett. Kapunk még egy első pillantásra nagyon viccesnek tűnő külső vakut, ami aztán eléggé meglepő villanásokat produkál. Ezt nagyon jónak tartom, nem csak azt, hogy adnak hozzá vakut, hanem azt, hogy egy külső és a vázon magasabban helyezkedik el. Ez a villanás szempontjából azért jobb, mert így pl 75mm-es objektív állásban sem takarja ki semmi a vaku fényét. Ha ez most beépítve a váz testén lenne, akkor az objektív már belelógna a vaku fényébe.

A kicsomagolás alatt azért azt vártam, hogy valami különleges lesz az egész, olyan Leica -s, hiszen mégis csak egy Leica, de aztán semmivel sem másabb ez mint egy bármilyen váz-kicsomagolás.

Első bekapcsolás:

Szokásos konfigurációs beállítások, dátum, idő, nyelv. Engem valahogy meglepett, hogy alapból tud Magyarul. Ez abszolút pozitívum, bár lehet nem kellett volna ezen csodálkozni, én mégis megtettem. Az első config hamar megy, semmi cécó. Ez tetszett, mert alig vártam, hogy kattanjon a zár.

A Leica érzés:

Fogalmam sincs 🙂 – sosem volt előtte Leica gépem, se ilyen se olyan se semmilyen. Mindenesetre brutálisan jó fogni, és valóban van benne valami különleges a többi fényképezőhöz képest, lehet csak a tudat maga, de akkor is. Talán a köré épült kultusz teszi, vagy tényleg van benne valami ami a többiben nincs, nem tudom. Mindenesetre egy brutál kis jószág.  🙂

A tesztek

Nagyon sok idő kell ahhoz, hogy valaki egy Leica D-Lux Typ-109 -et mindenben kimaxoljon. Az együtt töltött fotózások alatt szinte minden helyzetre adott megoldást ez a kis váz. Kreatív sküvői fotókat is készítettem vele, persze csak így teszt gyanánt, de meglepően hozta a minőséget. Nem azt mondom, hogy neki mennék vele egy esküvőnek, de ha nem lenne más választásom nem nagyon aggódnék. Fókuszban nagyon szuper, nem nagyon hibázik, sőt talán semennyire. Nagyon gyors és pontos fókusz rendszere van. ISO-ban elég gyenge, 800 -as érték felett már azért csúnyán zajosodik. Akku időben szerintem páratlan, olyan 4-500 fotó körül lehet vele kényelmesen lőni, persze, ha valaki nem nézegeti vissza folyamatosan a fotókat. Az LCD kikapcsolható, ami nekem nagy megnyugvás. Az EVF nagyon szuper minőség szerintem ettől nem igazán van szükség jobbra. Váz tartása könnyed de mégis stabil. Kis mérete miatt bármilyen zsebbe befér, és nem fog bennünket zavarni utazások alatt. Videó szempontból 2 számomra fontos tartományt emelnék ki: FULL-HD és 4k mindegyiket tudja, így nekem minden területet lefedett.

Ami tetszett a Leica D-Lux Typ-109 -ben

  • Majdnem minden tetszik, de tényleg, elképesztő. 🙂
  • Nagyon kicsi, valóban elfér egy farmer zsebben, ultra kompakt érzést ad.
  • RAW és JPG egyszerre, ahogy azt kell.
  • Vaku brutál részletességgel állítható, Full Manuál, TTL.
  • Állítható fókusz mezők. Aki csak középső fókusszal fotóz szeretni fogja.
  • Hihetetlenűl gyors és pontos fókusz, minden helyzetben és fényviszonyban.
  • Állítható fénymérési módok, mint a nagyoknál.
  • A beépített presetek nagyon szépek letisztultak, és jól használhatók (vakuval együtt viszont nem működnek).
  • Nagyon sokrétű beállítási lehetőségek, tényleg szinte mindent lehet.
  • Káprázatos képminőség.
  • Az objektív átfogása 24-75mm (35mm-re számolva.) – egyszerűen mindenre jó és használható.
  • 24mm-en sem torzít a széleken.
  • Nagyon jó belső kijelző.
  • Fényerő F1.7 – F2.8 – nem hiszem, hogy ezt túl kellene beszélni 🙂 (igaz F1.7 csak 24mm-es állásban megy)
  • Az egész gép fémből van.
  • Anyaghasználat, első osztály.
  • A kijelzők 100%-os lefedettséget adnak.
  • A nagy kijelző funkciói, és lehetőségei.
  • Videózás rengeteg lehetőséget rejt, és a beépített stabilizátornak köszönhetően kézből is jó videót lehet készíteni.
  • 4k videó, hoppá hoppá 🙂 – nem használok amúgy ilyet, de van. 🙂
  • Követő fókusz.
  • Arckövetés.
  • Max ISO érték 25.600.
  • Záridő értékek (1/4000 fizikai zárral, 1/32.000 digitális zárral).
  • Kezelhetőség, szinte minden kéznél van egyből.
  • Nagyon tetszik a módok közötti váltás.
  • SD memóriakártya foglalat, így nem kellett külön mondjuk micro sd kártyát vennem hozzá.
  • Könnyű és gyors akku és memória kártya kivétel / csere.
  • Az akku brutálisan bírja, az első feltöltést követően 5 napig ment masszív használat mellett. Ezalatt 472db fotót készítettem vele.
  • A fókusz rendszere szinte minden fényviszony mellett megtalálja a helyes beállítást. Mondjuk az esetek 99%-ban középső fókusz ponttal használtam, szóval semmi automatika.
  • Lightroom ingyenes liszensz (5.x de legalább van 🙂 ).

Ami nem tetszett a Leica D-Lux Typ-109 -ben

  • Valahogy sosem tetszett ez a kidugom az objektívet magamból dolog. A váz kompakt, nem cserélhető objektíves, így mivel maga a cső elég nagy átfogású (24-75mm) valahogy meg kellett oldani annak eltüntetését kikapcsolt állapotban, hogy mégis megmaradjunk a komakt méretnél. Továbbá a 24 és 75mm -es állások közötti átjárást is létre kellett valahogy hozni, ami pl. 75mm-es állásban már elég hosszú, nekem már a zavaró kategória. Ez szerintem botrány, elég lett volna valami 35mm közeli fix objektív F2.8 -nál nagyobb fényerővel, és akkor álom gép. Aki ilyet vesz szerintem nem feltétlenük akar zoomolgatni.
  • Magyar nyelvű használati utasítás. Ez konkrétan 7 oldalnyi (amiből 5 oldal az, hogy rakd be a kártyát, az akkut, és hogy kapcsold be a gépet) fénymásolt A4-es papír a gyári fóliázott dobozban. Nagyon kevés funkciót tárgyal, pedig rengeteg van, szóval aki azt várja, hogy majd mindent megismer, csalódni fog durván. Rengeteg opcióról egyszerűen szó sincs benne. Szinte az összes spéci funkciót magamtól kellett felfedezzem, amivel alapvetően semmi bajom, csak az ember hajlamos ilyen esetben elsiklani egy-egy apró beállítás felett. Persze angol használatit használtam hozzá amit a netről töltöttem le, így gyorsan ment. 🙂
  • Macro módban “csak” 24 mm-en tudja a 3cm-es közel-pontot. Ez amolyan hát jól van legyen. Persze a prómócióban ez nincs odatéve mőgé.
  • F1.7-es fényerőt szintén “csak” 24 mm-en tudja, amúgy F2.8 (szerintem ez is elég mindenre), de azért persze megnézném 75mm-es álláson F1.7-en. 🙂 Túl sokat akarok? Neeem. 🙂
  • A gyári nyakpánt minősége eléggé ótvar, talán 2 nyarat ha ki fog bírni, és a nyakamat pl. szúrja mint valami műszálas pulóver – nekem ez a legnagyobb negatívum az egészben.
  • A zoomolás elég lassú és macerás az objektív gyűrűivel. Egyszerűen kicsi a hely, vagy az én ujjaim vastagok. A zoomolásra 2 lehetőség is van alapbeállítás esetén (nem is értem miért erre van mindkét vezérlő alapból zoom-ra állítva, a zoom gyűrűt később át is állítottam ISO választásra), lehet “kézzel” tekerni az optika gyűrűjével, ami azt a hatást akarja kelti, hogy kézzel zoomolok tényleg manuálisan, de persze ettől ez még digitális lesz, egy kis motor hajtja az objektívet előre és hátra. Ez viszont a kisebbik gond, mert közben olyan az egész mintha laggolna, eltekerem és van némi késés (nem jelentős nem kell rémeket látni 🙂 ). Továbbá van az expó gomb körül is egy zoom lehetőség, ami szintén lassú de jelentősen kényelmesebb és jobb mint a gyűrűvel. A két funkció pont ugyanazt csinálja, szerencsére ezek a beállításokban módosíthatóak.
  • A vaku használata közben nem lehet semmilyen presetet használni, ami nem feltétlenül gond, inkább csak annak aki nem akar utána egyénileg presetekkel vagy bármivel színezni egy-egy fotót.
  • Ennyi pénzért már Milc-es gépet is lehet venni, így legalább egy gyári Leica tokot adhatnának hozzá ajcsiba, hogy kompenzálják a bruttó 300.000 Ft-os érzést.

Update 2018.12.20

Mára már sok kalandban vettünk részt együtt, így el kell mondjam azt, hogy ennek a kis vasnak sokkal sokkal több előnye van mint hátránya. A hátrányok inkább csak amolyan apróságok amik lehetnének másképp, de nincsenek. Ezeket leszámítva garantáltan egy elképesztő utitárs minden helyzetben, fagyban, hóban, melegben, tengerparton, erdőben, szélben, pontos gyors, ott van, jól bírja az akku, videót is tud, makrót is, és elfér a farmer zsebben is. Soha sehova nem indulnék el nélküle…..IMÁDOM!!! 🙂

A fenti fotók a Leica D-Lux -ról egy Samsung Galaxy S7-el készültek.

Az alábbi fotókat Leica D-Lux Typ-109-essel készítettem, a fotókon saját LR Presetek vannak.

Itt is megtalálsz: Instagram

Éjszakai város fotók Bécs

Los Angeles

Ipad Pro teszt

Apple Ipad Pro teszt – 32gb wifi

Ma végre megérkezett hozzám is az Apple Ipad Pro 32gb wifi verzió, mely nem csak hardveresen, de méreteiben is elég nagy előrelépésnek tűnik első ránézésre. Lássuk valóban így van-e 🙂

Tesztem első sorban felhasználói megközelítésben készült. Nem fogok belemenni technikai adatokba, és számítási műveletekbe. Egyetlen célja az, hogy amikor az új Ipad Pro -t egy mezei felhasználó a kezébe veszi, bemutassa mivel fog találkozni pontosan, és mit fog tapasztalni ezt követően. A teszt további célja, hogy szemléltess az Ipad Pro előnyeit és hátrányait, szintén mezei felhasználói megközelítéssel.

Előny / tetszett az Ipad Pro teszt közben

  • Furcsa, hogy a nagy méret ellenére az első kézbevétel nem kelt akkora különbségérzetet egy Air mérethez képest. Viszont ha már egymás mellé tesszük a kettőt akkor igen csak nagyobbnak mondható. Hozzá teszem azt is, hogy hetekkel később egy AIR kb. gyerekjátéknak fog tűnni és nem fogjuk érteni, hogy lehet olyan “pici” eszközön bármit is csinálni.
  • Könnyű, vékony és nagyon jól kezelhető.
  • Egy Iphone 5s -nél tok nélkül vékonyabb.
  • Anyaghasználatra nem lehet panasz.
  • Bekapcsolás után káprázatos élmény fogad bennünket. A kijelző tényleg döbbenetes. 12.9″ 5.6 millió pixel és 2732×2048 as felbontás.
  • Osztott képernyő, amely az összes Ipad -hez képest itt jelent meg először. Függőlegesen kettéosztható a képernyő és akár egyszerre 2 különböző alkalmazás is futtatható rajta. Sajnos nem minden alkalmazás kezeli ezt a funkciót.
  • Új hangrendszer. Nekem a méretes kijelző mellett ez tetszett a legjobban! Végre nem egy hangszóróból szól a zene. Az Ipad Pro minden sarkába kapott hangszórót, így a zenehallgatás páratlan élményt fog adni. Teljesen csendes környezetben az Ipad Pro -n hallgatni a zenét valami elképesztő.
  • Üzemidő. Azért egy ekkora kijelzőhöz és a brutál hardverhez, olyan akku idő párosul, hogy tényleg le a kalappal. Egy töltéssel nálam átlagos használat mellett 4 napot (nem 4×24 óra, inkább napi 1-2) ment. Olvastam rajta PDF doksikat, youtube, facebook, pages és megnéztem 1-2 emailt. Masszív használat mellett is tudta az 1.5 napot, természetesen lakásban.
  • Sebesség. Ez talán már a no comment kategória. Semmi de tényleg semmi sem akasztja meg. Nem volt több app amit el tudtam volna rajta indítani. Akár egyszerre több játék is futhat a háttérben.
  • Az ujjlenyomat olvasó sokkal gyorsabban reagál mint korábban, a feloldás zavartalan.
  • A 32gb tárhelyen bőven elvagyok. Fent van jó pár dokumentum (PDF), 180 referencia fotóm natív felbontásban és 22db slideshow videóm, és még így is bőven van hely. Nem tartom indokoltnak a 128gb verziót egy átlag felhasználónak.

Hátrány / nem tetszett az Ipad Pro teszt közben

  • Az ára! Brutális. Persze tudjuk, hogy egy Apple termék mellett mindig vastagon fogó tollal van kiírva az ár, főleg ha újdonságról beszélünk, de itt most ár-érték arányban nagyon nincs valami rendben. A hivatalos Magyarországi ára bruttó 299.990 Ft. ami azért mondjuk meg nem olcsó egy tablethez képest. Akár hogy is szépítjük ez csak egy tablet. Ebben az árkategóriában már izmos laptop is vásárolható, amit teljes értékűen tudunk használni bármire.
  • Tokba téve már túl nagy, elengedhetetlen az ultra vékony borítás. Nekem valahogy csupaszon egy Ipad nem használható, félek a hátlap felületi sérüléseitől. Továbbá nem adja azt a biztonságérzetet mint tokba téve. Így viszont már nem kicsi. A legvékonyabb tok is meghaladhatja a komfort érzetet. Kisebb táskában cipelést el kell felejteni. Nők esetén kb. használhatatlan. 🙂
  • Méretéből és vastagságából adódóan elég könnyel elpattanhat a kijelző. Nagyon vékony és széles. Ha ezzel valaki orra esik tuti magára tekeri. 🙂
  • Az eszköz alig nyújt többet mint egy Ipad Air. Nagyobb, gyorsabb, szebb a kijelző de sok előnye nincs az Air-hez képest azért az árkülönbségért amivel többe kerül.
  • Nem fogja kiváltani a laptopot. Aki azon gondolkozik, hogy ez majd most mindenre jó lesz… nem lesz! – Nem fogsz soha filmeket másolni rá F5-el és nem fogsz soha grafikai programokat használni rajta úgy ahogy azt egy PC-n tennéd.
  • Az osztott képernyő ami elég nagy előny a többi Ipad-hez képest, nem minden alkalmazásnál használható jelenleg. Pl. egy facebook app mellé nem lehet megnyitni egy internet böngészőt és fordítva.
  • Az Itunes szinkronizálás amúgy is az agyamra megy. Sajnos ez az érzés itt sem változott. 🙂
  • Ár érték és tudás arányában nem sokkal ad többet mint egy Ipad Air. Itt csupán a méreti előnyről az osztott képernyőről (ami korlátozva működik) és a sebességéről beszélhetünk. Kérdés, hogy ezek egy átlag felhasználónak mennyire előnyös különbségek körülbelül dupla árért?

Én mire használom?

  • Esküvői és divat referencia fotóimat mutogatom rajta megbeszéléseken.
  • Kamerarendszerre csatlakoztatva online megfigyelésre.
  • Dokumentumok olvasására és nem szerkesztésére.
  • Naptár funkció… imádom mert hatalmas és nekem sokkal jobban átlátható.
  • Emailek olvasása.
  • Photo booth, ami elengedhetetlen 🙂

Összegzés

Az Ipad Pro teszt közben számos előnye és mondhatom nagyon minimális hátránya volt tapasztalható. Nekem nagyon adja az érzést, és azoknak is adni fogja akik nem egy teljes értékű laptopot várnak. Azoknak lehet hasznos eszköz a mindennapokban akik főleg irodai alkalmazásokat használnak. Emailek kezelése hibátlan, a fotók nézegetése, a dokumentumok olvasása ezen a kijelzőn eszméletlen. Az Ipad Pro tehát nem hasonlítható össze egy laptoppal vagy egy számítógéppel. Teljesen másra hivatott, de azt nagyon jól hozza. A kijelző minden hiányosságáért kárpótol bennünket. Strandon viszont simán árnyékot ad, ha nem akarunk leégni 🙂

Fotógaléria: