0

Kategória: Tesztek

Fuji X100v teszt

Fuji X100v teszt

Fuji X100v teszt - A bevezető

A Fuji vagy más néven Fujifilm nemrég frissítette az X100-as szériáját, melynek legutolsó tagja a Fuji X100V amihez nekem is sikerült hozzájutni.

Ez a teszt is mint ahogy a többi, elsősorban személyes tapasztalataimról szól, elfogultság mentesen. Elmondom mit éreztem, és tapasztaltam a Fuji X100V használata közben, mik voltak azok amik tetszettek, és mik amik nem. Mivel sokáig Leica Typ-109 -et használtam, így sok esetben fogok visszacsatolni és egy kis összehasonlítást csinálni.

Fontos, hogy nem vagyok egyetlen márkának sem az embere, posztom nem vásárlási tanácsadás, Fuji fanok talán jobb, ha nem is olvassák tovább, mert lesznek dolgok amik nem biztos, hogy elnyerik a tetszésüket. 🙂

A technikai jellemzőket mindenki megtalálja a neten ezer helyen, így ezekre nem is térnék ki olyan részletességgel. A gépről készült fotók saját készítésűek.

Előzmények

Nagyon régóta nézegetem a Fuji fényképezőgépeket, egyszer bele is futottam egy Fuji X-H1 típusba, ami sajnos nálam nem hozta az elvártakat, így hamar meg is váltunk egymástól. Ezt követően fenntartásokkal kezeltem a Fuji témát, nagyon óvatos voltam és mindig is fenntartottam azt, hogy a Fujival fotózni élmény, de nem kell tőle csodát várni! Ezt azért is gondolom így, mert személy szerint nekem a Full Frame elengedhetetlen. Nagyon sok fórum és csoport tagja vagyok ahol a Fuji az isten, sokaknál mert Fuji, sokaknál mert valóban megtalálták bennük azt amit kerestek és elmondásuk szerint a többi márka nem nyújtott számukra az elvártakat. Ez utóbbit teljesen tiszteletben tartom. Mindenki azzal fotóz amivel szeret, amivel teljesen meg tudja valósítani saját elképzeléseit. Viszont nem szabad egyetlen márkát sem az egekbe emelni csak azért mert van rajta egy felirat.

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a Fuji körül nagyon nagy hype van, nagyon nagy túlértékelés és sokan sokkal többet látnak benne mint ami valójában bennük rejlik. Az általam tesztelt és kipróbált típusok: X-H1, X-T2, X-T3, X100V.

Az élet viszont úgy hozta, hogy vágytam már a Leica Typ-109 után kicsit másra. Sok évet töltöttünk együtt, nagyon nagy megelégedéssel, de ennek az időnek vége lett.

Fuji kompaktom még nem volt, így elkezdtem nézegetni az X100 sorozatot. Sajnos nem volt alternatíva a Leica -t követően, hiszen a többi gyártó messze nem hozza azt a szintet amit egy Leica után az ember elvárna egy következő fényképezőtől és itt nem a technikai képességekre, sokkal inkább az élményre gondolok. A keresgélés közben sokféle tapasztalatom gyűlt össze. Sajnos inkább negatívak.

A használt piacot böngésztem, és próbáltam megtalálni legalább egy X100F -et. Az eladó példányok amik halkan megjegyezném eléggé ritkák, ár szempontjából annyira nagy szórással kerültek elém, hogy nem tudtam hirtelen mi is történik. Már az X100V is megjelent több mint 1 éve, és az F -ért volt, hogy kértek 1200 eurót a külföldi és a hazai piacon egyaránt. Persze felszereltség és állapot függvénye is volt az árazás, amit teljesen el is fogadok. Azt viszont nem, hogy egy F-ért többet kérnek használtan mint egy új V -ért. Találtam olyan hirdetést, ahol a használt V 25.000 Ft-al volt olcsóbb mint az új. 🙂 Ne már!

Ahogy telt az idő, egyre kevesebb lett az F-ből, egyre ritkábban akadtam rá eladó példányokra, amikre meg igen, azok vagy nagyon leharcolt állapotban voltak, vagy annyiért már V-t is kaptam itt-ott.

A vásárlási szándékom a keresgélésbe, telefonálgatásokba és üzenetváltásokba ölt órák sokasága mögött úgy éreztem alább hagyott, és el kellett fogadnom azt, hogy ez nem F lesz, hanem meg fogom venni a V-t. Egyszerűen akkor abban a pillanatban nem volt értelme F-ben gondolkodni.

Interneten fellelhető infók alapján az F azért lassú, nem egy élesség bajnok és még sorolhatnám amiket negatívként olvastam róla. Nem nagyon akartam kompromisszumokat, mert azért a váz elég drága. Persze a V is kompromisszum lett, mint később kiderült, de ne rohanjunk ennyire előre. 🙂

Tények - a kicsomagolás

A doboz fekete, elegáns, sehol semmi sallangó és mellette nehéz is, így joggal érezhetjük, hogy valami különlegeset, valami olyat rejt amiből nem spórolták ki az anyagot. Ez a kivételt követően be is bizonyosodott. Durva cucc, nagyon nagy haverok leszünk. 🙂 A váz valóban mint egy ékszeres doboz, egyszerűen már most imádom, holott még be sem kapcsoltam. Nincs nagyon hozzá fogható érzés, a Leica volt ilyesmi annó mikor azt csomagoltam ki. A forma zseniális, élőben meglepően nagyobbnak hat mint azt a képeken az interneten látni lehetett. Teljesen más érzés kézben fogni és testközelből nézegetni. Alig várom az éles bevetéseket.

A kicsomagolásról külön fotókat nem készítettem, mert akkor valahogy nem volt rá érkezésem. 🙂

Doboz tartalma

A gépen, a töltő kábelen (töltő fej és adapter nincs) és a szokásos dokumentációkon kívül nem sok minden. Kapunk hozzá egy vaku papucs takaró lapkát, amit az első bevetés közben el is hagytam 🙂 - ez később meglett.

Valahogy mindig úgy vagyok ezekkel a prémium eszközökkel, hogy szeretem azt érezni a törődést, hogy nem filléreskedik a gyártó. Szeretem azt érezni, hogy ha már ennyit költök egy ilyen fényképezőgépre, akkor meg vagyok becsülve, szeretnek érte, és még sorolhatnám ezeket az apróságokat, amiket talán valahol jobbal várhatnék el. De nem. Itt ez annyira nem sikerült, lásd Sony A7 II, Sony A7 III, vagy Sony A7 IV - egyszerűen hiányolom a töltő fejet és adaptert, hogy azt a tetves akkumulátort nemár, hogy a vázzal együtt kell felrakjam tölteni az amúgy is csak kb 20cm-es töltőkábelre. Választott típustól függően 15-25.000 Ft felárért lehet is ilyenünk.

Első bekapcsolás

Szokásos konfigurációs beállítások, dátum, idő, nyelv. Az első észrevétel, hogy a menü azért nem annyira áttekinthető, nekem továbbra is a Canon menü szerkezete a top. Az LCD kijelző nagyon szép minőségben adja vissza az információkat. A belső EVF is szuper. Ezekre valóban semmilyen panasz sem lehet. Fogásra szenzációs, a méretei talán egy hangyányit nagyobbak a várt kompakt érzéshez képest, de nekem pont optimális. Leica Typ-109 jelentősen kisebb.

Fuji érzés

Ékszeres doboz, nem nagyon tudok rá mit mondani. A Fuji érzés teljesen bejött, talán nem annyira tetőzött mint sok Fuji fanatikusnál, de azért érzem amit kell. 🙂 Nem sokan tudnak elmenni mellette úgy, hogy nem teszik szóvá, hogy de jó kis filmes géped van. Valóban többen filmes fényképezőnek nézik elsőre ami nekem abszolút bejön. Egyáltalán nem hivalkodó, teljesen szolid a maga módján, és mellette brutális technika van benne. Utazáshoz szerintem a legjobb opció ami jelenleg elérhető a piacon.

Fujifilm X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fujifilm X100V teszt

Fuji TCL-X100 II telekonverter

A Fuji X100v teszt része a Fuji TCL-X100 II telekonverter tesztelése is egyben. A telekonverter szintén Fuji gyártmány nem is tudom ebből létezik-e utángyártott. A felhelyezése roppant egyszerű, az objektívre kell csavarni. Használata által nagyobb látószöget kapunk a 35mm-re számolt gyári optikából. Utazáshoz ez azért elég jól tud jönni. A konverter egyetlen hátránya, hogy nagy eléggé előre lóg, ezáltal a váz előre is bukik. Ugyanennek az adottságnak van egy másik hátránya is, mégpedig az, hogy a beépített vakut nem fogjuk tudni használni akkor, ha a telekonverter is tent van, mert a vaku annyira alacsonyan van, hogy az alsó részét a képnek a konverter egyszerűen kitakarja, és oda nem jut el a vaku fénye. Egy ilyen félkörhöz hasonló területen nem lesz vaku. 🙂

Beépített film szimulációs presetek

A Fuji fényképezőgépeknek szerintem ez az istene. A bépített film szimulációk szenzációsak, főleg azért mert egyedieket is ki tudunk alakítani magunknak. Ettől lesz számomra a Fuji az ami. Sajnos a Fuji -n kívül ezt a megoldást egyetlen nagyobb gyártó sem követi.

Fuji menü

A Fuji X100v teszt elkészítése alatt a menü bemutatását vártam talán legkevésbé. Ez azért van így, mert egyszerűen nem szeretem annyira. Nekem valahogy ez az egész menü elgondolás nem egyértelmű. Továbbra is azt mondom, hogy a menü kezelhetősége szempontjából a Canon -nak nincs párja.

Ami tetszett a Fuji X100v teszt közben

  • Az anyaghasználat, tényleg egy ékszeres doboz.
  • Imádok vele fotózni, nem tudom leírni pontosan az érzést, és hogy miért, egyszerűen csak.
  • Egyszerre RAW és JPG ez szuper, de ugye a presetek kizárólag a JPG képekre tehetők rá. A Fuji RAW fileok is szuperek, jól lehet velük dolgozni. Bármilyen RAW feldolgozó szoftver felismeri őket.
  • A filmes korszakot idéző fotózás élménye. Az utca embere is külsőleg úgy ítéli meg, hogy valami régi filmes gép lóg a nyakamba, ez többször előfordult, hogy ismerősök szóvá tették akik először látták a vasat.
  • Nagyon szuper, hogy az EVF lehet analóg is, így tulajdonképpen csak átnézünk a keresőn, ami ismét csak fokozza a régi idők érzéseit. Itt külön kiemelném, hogy az EVF analóg és digitális módban is használható egyszerre, amit azt jelenti, hogy ugyan analóg átnézünk a keresőn, de jobb alsó sarokba oda lehet rakni az EVF digitális képét, így egyszerre látjuk a kettőt.
  • A kezelőszervek. Bár egy kicsit trükkösek néhol, pl ISO állításra rá kellett keressek a youtube-on, hogy hogyan is működik. A fotókba nagyítást teljesen véletlenül találtam meg és sorolhatnám. 🙂
  • A beépített vaku nagyon oldschool képet ad és szerintem sok esetben elég is a fényereje. Ettől függetlenül külső vakut tudunk csatlakoztatni, így a vakuzás is teljes értékű lehet.
  • Fókusz gyors és pontos. Úgy olvastam az előző szériáknál ezek nem voltak valami sárkányosak.
  • Egyedi film szimulációs effektek készíthetőek a vázon, amit imádok, és úgy érzem ki tudtam dolgozni magamnak a legjobbat amire vágytam. Ez a színvilág látható a lenti referencia fotókon is. Ezt még folyamatosan finomítom, de egyenlőre nekem ez tetszik a legjobban.

Ami nem tetszett a Fuji X100v teszt során.

  • A Drive / Delete gomb elhelyezkedése a vázon szerintem a lehető legrosszabb helyen van (bal felső rész, a kereső mellett). Ha pl. törölni akarok egy fotót, számomra egyértelmű, hogy a bal kezemmel nyomom meg a Delete gombot, hiszen ahhoz van közel. Igen ám, de ha a kereső fölé kerül az újjam kikapcsol az LCD kijelző így nem látom tovább a képet amit törölni szeretnék. Ha lehúzom onnan az ujjam akkor újra látszik a kép az LCD-n és így tovább. Ergó ha törölni akarok kénytelen vagyok kényelmetlenül is de jobb kézzel, vagy valahogy úgy ballal megoldani a törlést, hogy közben ne kapcsoljon ki a kijelző.
  • Akkumulátor kapacitás. Max 300-350 fotó / akku ideális környezeti viszonyokban, ami nem sok, de talán annyira nem is kevés, ha nem nézegetjük vissza a fotókat akkor akár 400 is lehet.
  • A beépített filmes presetek nagyon jók, de azért erősen túlértékeltek.
  • Lassú, amikor bekapcsolom idő mire teljesen kész állapotba kerül és el tudom készíteni az első fotót. Hirtelen elém kerülő témák esetén sajnos nem állja meg a helyét.
  • A nyakpánt, rettentően bök, konkrétan elviselhetetlen, utálom.
  • Ennyi pénzért nincs akku töltő fej, se adapter, az akkut csak usb-vel számítógépről vagy valamilyen töltő fejjel tudjuk tölteni. Azért ennyi pénzért, már joggal várnám el, hogy legyen egy külön töltő fej a kábel mellé, pl.: 2 akku esetében mindegyiket a fényképezőbe lehet csak feltölteni.  Leica Typ-109 -eshez alapból jár a külső akku töltő! Ha nem vesz valaki külön töltőt, akkor konkrétan nem tudja használni a fényképezőt amíg az egyik akku töltődik: ULTRA GÁZ!
  • A töltő kb úgy 20cm hosszú. 🙂 (Természetesen ez bármilyen USB-C töltő kábelre cserélhető ami hosszabb.)
  • Az akku töltése rettentően lassú.
  • Nem lehet, vagy nem jöttem rá, hogy hogyan kell kikapcsolni teljesen a külső kijelzőt.
  • Kompakt géphez képest talán kicsit nagy, az ekkora méretet nem feltétlenül indokolja semmi.
  • Bármilyen objektív védő-t teszünk fel az objektív végére, vakuzás közben belelóg a beépített vaku fényébe, és a fotón ki fogja takarni a kép alsó részeit, így oda nem ér el a vaku fénye. Ez ugyanúgy igaz a Fuji TCL-X100 II telekonverterre is. Ez ugye a konstrukcióból adódó probléma. A Leica Typ-109 esetében ez úgy működött, hogy csak külső vaku volt, amit a fényképezőhöz mellékeltek, így a vaku pozíciója jóval magasabbra került, az objektív kitolt állapotban sem akadályozta a vaku fényét.
  • Fekete kivitelben a felületek és élek nagyon sérülékenyek. Az objektív gyűrűi kisebb behatástól is megsérülnek. Az összes ujjlenyomat és szennyeződés látszik. Ezüsttel nem volt tapasztalatom így arról nem tudok mit mondani.

A Fuji X100v teszt fotóit a vázról Iphone 11 PRO Max -al készültek.

A referencia fotókon melyek alább láthatóak saját egyéni film szimulációs beállításaim vannak. Ezeket a beállításokat a vázban állítottam be, így a képeken semmilyen utómunka vagy módosítás nincsen. Minden fotó JPG-ben készült el.

A finálé / Összegzés

Imádom, teljesen méltó utódja a Leica Typ-109 -esnek. Mindenhova viszem magammal, számtalan helyzetben tökéletes társamnak bizonyult és az élmény amit ad valóban páratlan. Mindenkinek ajánlom aki az X100 -as szériában gondolkozik.

Itt is elérhető vagyok: Instagram

Fuji X100V teszt
Fuji X100V teszt
Tibor Simon Photography
Fuji X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fuji X100V teszt
Tibor Simon Photography
Fuji X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fuji X100V teszt
Tibor Simon Photography
Fuji X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fuji X100V teszt
Tibor Simon Photography
Fuji X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fuji X100V teszt
Tibor Simon Photography
Fuji X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fuji X100V teszt
Tibor Simon Photography
Fuji X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fuji X100V teszt
Tibor Simon Photography
Fuji X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fuji X100V teszt
Tibor Simon Photography
Fuji X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fuji X100V teszt
Tibor Simon Photography
Fuji X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fuji X100V teszt
Tibor Simon Photography
Fuji X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fuji X100V teszt
Tibor Simon Photography
Fuji X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fuji X100V teszt
Tibor Simon Photography
Fuji X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fuji X100V teszt
Tibor Simon Photography
Fuji X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fuji X100V teszt
Tibor Simon Photography
Fuji X100V teszt
Fujifilm X100V teszt
Fuji X100V teszt
Tibor Simon Photography
Fuji X100V teszt
Fuji X100V teszt
Fuji X100V teszt
Tibor Simon Photography
Fuji X100V teszt
Sony A7 IV teszt

Sony A7 IV teszt

Bevezető Sony A7 IV teszt

A Sony A7 IV teszt nem egy vásárlási tanácsadás. Nem egy javaslat a többi gyártóval szemben. Posztom kizárólag a személyes tapasztalataimra épül és azokat mutatja be elfogultság mentesen, teljesen objektív megközelítésben. Szeretem a Sony vázakat, de ugyanúgy szeretem a Canon, Fuji, Leica vázait is. Lájkolom továbbá a jó és működő dolgokat, és nagyon nem a felesleges hype-ot ... feliratokért. Posztom mindezek fényében készült el, így aki azt várja, hogy agyon istenítsem a Sony-t az néhol csalódni fog, néhol pedig odáig lesz. 🙂

Előzmények

Sony A7 IV teszt számos alapra épül. Első sorban és talán legfontosabb előzménynek azt mondanám el, hogy nagyon meg voltam elégedve az előddel, elődökkel, azaz a Sony A7 II és Sony A7 III vázakkal. Nem is nagyon volt kérdés ezek után, hogy ha lesz utód akkor az be fog kerülni a táskámba ahol a jól megérdemelt helye van. 🙂 Ez így is történt.

A Sony A7 IV váz kereskedelmi forgalomban való megjelenése 2021 december volt. Nem akartam azonnal ráugrani a beszerzésre, így megvártam azért pár tesztet, hogy nagyjából képbe kerülhessek mik is az első tapasztalatok a nagyvilágban. Nagyon azért nem lehetett melléfogni, és a már korábban megjelenő technikai paraméterek alapján lehetett tudni, hogy ez egy elég jó váz lesz, csak azért kézbevétel után elő-elő szokott bújni pár apróság. Itt nem találkoztam sehol semmi olyan nagatívummal amire azt mondtam volna, hogy ezt a vázat bizony kihagyom egyenlőre. Hajrá jöhet a vétel. Megmondom őszintén nagyon vártam már, hogy tesztelni tudjam és megírjam a Sony A7 IV teszt -beszámolómat.

A beszerzés nehézségei

Igen ám, de a Sony A7 IV esetében nem úgy van, hogy bemegyünk a boltba és levesszük a polcról. Ahogy más területeken jelenkezett a chip hiány úgy az a fényképezőgépeknél is problémát okozott. Jelenleg 2022 év elején nagyon nehéz volt beszerezni a vázat. A külföldi beszerzés a magas (390Ft kürüli) euró ár miatt egyre jobban nem érite meg még akkor sem ha a külföldi áfa alapvetően 7%-al kevesebb a Magyar Áfa vásárlásoknál. A kereskedőknél szinte sehol sem volt kapható, csak előrendelhető állapotot tüntettek fel weboldalaikon. Úgy érzem, hogy hatalmas szerencsém volt és sikerült rátalálnom egyetlen egy példányra amire azonnal le is csaptam. Mindez úgy történt, hogy a bolt ahol az eszközeim nagy részét vásárolom felrakta az oldalára, hogy a váz már előrendelhető de nincs náluk raktáron. Gondoltam egyet, hogy felhívom őket és megkérdezem mikor várható, hogy kapnak belőle. Meglepetésemre a vonal túlsó végén lévő fiatalember egyből azt mondta, hogy 1db van nekik raktáron. Hohhóóóó, azonnal rakjátok félre jövök érte! Na ez így történt. 🙂

Sony A7 IV teszt legizgalmasabb része a kicsomagolás

A Sony A7 IV teszt számomra egyik legélvezetesebb pillanata a kicsomagolás. Ez a rész szuper, mindig örömmel bontogatom ki az új eszközöket, mindez amolyan szertartás nálam.  Szerintem ezzel sokan így vannak, bárki bármit is mond. 🙂

A doboz tartalma jól be van csomagolva, szinte minden külön egyesével, kivéve a dokumentációk és a nyakpánt. (Itt halkan megjegyezném, hogy ugyanebben az árfekvésben azért a Canon R6 egy csöppet professzionálisabban volt dobozolva. Sony A7 IV teszt kicsomagolás fázisánál nem éreztem azt a nívót amit Canon esetében szinte mindig. Sorry.

A Sony A7 IV teszt kicsomagolás részénél azonnal szembetűnt, hogy legfelül volt egy papír, ami arról árulkodott, hogy ha regisztrálom a vázat a Sony hivatalos oldalán, akkor plusz egy év teljeskörű garanciát adnak ajándékba. Na ez már valami.

A kicsomagolást követően azonnal akku után kutat, megtalál, behelyez majd bekapcsol. 🙂 - Ami furcsa de nagyon jó számomra, hogy ugyanaz az akku megy bele mint az elődbe, pontosan: NP-FZ100 2280 mAh, DE a gyári Sony portré markolat már nem megy fel rá egy hajszál híján. Megmondom őszintén joggal feltételeztem, hogy mivel ugyanaz az akku megy a vázba, így majd fel fogom tudni rakni rá az elődjének a markolatát és milyen jó lesz, hát nem lett az. Egy miliméter híján nem ugrik a helyére, így az érzékelők sem érik el rendesen a csatlakozókat, ettől pedig mondani sem kell, hogy nem kapcsol be. 🙂 Szuper, erre majd csillió millió jó magyar forintért vehetünk másik markolatot. Nem lepődtem meg.... ja de. 🙂

Sony A7 IV teszt
Sony A7 IV teszt
Sony A7 IV teszt
Sony A7 IV teszt
Sony A7 IV teszt
Sony A7 IV teszt
Sony A7 IV teszt
Sony A7 IV teszt a csomag tartalma

Első kézbevétel.

Nagyon szerettem a Sony A7 III váz ergonómiáját és kialakítását. Mondhatni talán az egyik legjobb volt amivel valaha is dolgoztam, persze szigorúan portrémarkolattal. Így kicsit féltem amikor megláttam, hogy a Sony A7 IV esetében a markolat kicsit más lett, illetve, hogy az expó gomb és a bekapcsoló gomb dőlésszöge látszólag kisebb. Ez az illúzió el is repült ahogy kézbe vettem a vasat. Szuper, minden területen jobb ez az új ergonómia, jelentősen jobb és biztonságosabb tartást eredményez. Gyakorlatilag itt azt lehet elmondani, hogy nem változtatták meg, inkább csak finomhangolátk azt, férfiasabb lett a fogása, így a nagyobb kezűeknek kényelmesebb tartást ad.

Az rögtön látszik, hogy szinte minden kezelőszervet a jobb kéz közelébe igyekeztek elhelyezni, holott a baloldal is adott volna lehetőséget pár kevésbé fontos vezérlőnek pl.: módválasztó tárcsa. Ennek hatására páran érezhetik úgy, hogy a váz jobb oldala kissé zsúfolt.

Sony A7 IV teszt
Sony A7 IV teszt
Sony A7 IV teszt
Sony A7 IV teszt
Sony A7 IV teszt

Új szoftver

A Sony A7 IV teszt számomra nem kívánt része, de mégis meglepetés és jó irány. Miért? Mert nem szerettem soha annyira a Sony menüjét. Számomra mindig is egy átláthatatlan káosznak tűnt, soha nem találtam meg azt amit kerestem elsőre. Egy memóriakártya formázás is alapvetően gondot okozott és jó néhány percbe telt mire az átláthatatlan menü erdőben rátaláltam. 🙂 Sorry gyerekek ez ilyen nálam. Canon menü függő vagyok.

A Sony A7 IV teszt mégis ikonkus pontjához értem, hiszen itt valami csoda történt, (erről valahogy nem is olvastam korábban semmilyen beszámolóban, vagy csak elkerülte a figyelmemet) hiszen a bekapcsolást követően új menü fogadott. Nem néztem még át annyira, nem mentem bele a dolgosk sűrűjébe, de az már most látszik, hogy azért itt már átgondoltabb a történet.

Röviden ne lepődjünk meg, mert teljesen új menü fogad bennünket. A Szoftver sokkal részletesebb beállítosokat tesz lehetővé mint az korábban volt. Vannak új funkciók, új dolgok amiket ki kell próbálni, ki kell tesztelni. Ezekről egyenlőre nem sokat tudok elmondani, de frissítem ezt a részt kicsit később. Az új menü a Fujik függőleges menüjére emlékeztet Sony szinezettel.

Adapterezés

A Sony A7 IV teszt számomra sarkallatos része az adapterezés, hiszen alapvetően Canon L-es és Sigma ART (Canon) csöveket használok, így mondhatni elengedhetetlen az adapter használata. Egyetlen egy natív optikám van jelenleg ami egy Sony Zeiss Distagon 35mm 1.4 ZA. Természetesen mondanom sem kell, hogy ezzel az objektívvel a váz olyan mint az álom. 🙂

Adapterből továbbra is Metabones Mark V -t használok, ami szerintem továbbra is a legjobb és egyben legdrágább választás azok számára akik adapterezni szeretnének Sony vázon Canon objektíveket.

Sajnos itt ennél a pontnál úgy érzem a Metabones Mark V adapter tudománya megállt 0.67-es firmware-el, aminek a kiadási dátuma 2021. október 29. Aki hasonló vagy régebbi firmware -el használja az adaptert az a következő anomáliákkal fog találkozni. Részben működik részben nem. Itt fontos megemlítenem, hogy a cikk megírása pillanatában van ez, gondolom meg fog jelenni hozzá majd azért csak-csak valami firmware, ami orvosolja a jelenlegi problémát ami a következő: az adapter tökéletesen tudja működtetni az objektíveket, minden működik kettő kivétellel:

  • Nem lehet rekeszt állítani, a váz folyamatosan azt jelzi, hogy F1.0 -val fotózunk. Nem tudom pontosan milyen értékre áll be valójában az objektív, de ahogy látom a legnyitottabb állásban van, azaz pl.: egy Canon 70-200 F2.8 L II -es F2.8 -on működik. Egy Sigma ART 50mm F1.4 -es F1.4-en .... és így tovább. Ismét mondom ez az anomália a cikk írása közben van jelen.
  • A másik érdekesség ami annyira nem nagy gond, hogy az expó gomb máshogy reagál, sokkal keményebben kell ráfeküdni ahhoz, hogy a fókuszálás beinduljon. Továbbá a nyomást követően eltelik kb 1 másodperc mire reagál, ez így éles fotózáson elég "nagy" hátrányokkal használható főleg egy mozgó modell esetében.

Update: 0.68-as 2021 december 14-én kiadott firmware-el minden anomália megszűnt. A váz perfektül natívként kezeli az összes Canon és Sigma objektívemet. Hatalmas megnyugvás. 🙂 Az új firmware elérhető itt: Metabones

Fontosabb technikai eltérések a Sony A7 III -hoz képest

Sony A7 IV Sony A7 III
Menürendszer, teljesen új menüt kapunk. Régi, számomra a mai napig átláthatatlan menü.
33 Mpx 24 Mpx
659g. 129 x 97 x 81 mm 650g. 127 x 96 x 74 mm
Fókuszpontok száma: 759 Fókuszpontok száma: 693
LCD kijelző felbontása 1440k pont LCD kijelző felbontása 922k pont
Videó felvétel hossza: korlátlan Videó felvétel hossza: 30 perc
Giroszkópos stabilizálás (videó utófolyamataiban) nincs
CFexpress kártya támogatás (1 slotban) nincs
USB-C töltő Hagyományos Micro USB töltő

Kölső eltérések a Sony A7 III -hoz képest

Külsőleg alapvetően nem sok a különbség, de azért van pár fontos eltérés.

A Sony A7 IV igazi eltérése a kijelző kifordíthatósága, ez eredményezi azt a lehetőséget is ami nálam abszolút előny, hogy ha nincs szükség a külső kijelzőre azt egyszerűen be lehet fordítani, úgy hogy csak egy műanyag lap legyen a helyén. Továbbá ki lehet fordítani oldalra is, ami megint csak számtalan eddig nem elérhető lehetőséggel kecsegtet.

Kezelő szervek tekintetében is van némi eltérés. Első legszembetűnőbb, hogy a videó felvétel indító gomb helyet cserélt a C1 gombbal, azaz kikerült jobbra a készülék tetejére ahogy pl ez van a Canon R6 esetén is, így sokkal kényelmesebb lesz a videó felvétel elindítása. Ennek köszönhetően a C1 gomb pedig az EVF jobb alsó sarkába ahol eddig a videó gomb volt. Nem tudom ennek milyen hatása lesz a használatra, majd kiderül.

Nagyobb lett a joystick kerülete és bordázott a felülete. Nekem ez nem akkora változás ami akkora figyelmet igényelne, jó-jó, de régen is jó volt.

A zársebesség állító tárcsa eddig félig volt csak kint a váz testéből, ez most teljesen kívülre került. Mindez inkább csak esztétika, nem érzem azt, hogy ennek bármilyen jelentősége lenne a használatra vetítve.

A rekesz állító tárcsa a mutató ujj alatt kicsit felfele emelkedően dől, így könnyebbnek érzem annak a használatát.

A módváltó tárcsa maradt ugyanott és ugyanaz, de a tövébe egy Fuji X-T vázakat idéző kisebb tárcsa került amivel válthatunk fényképezőgép, videó és S/Q módok között. Ennek a tárcsának a végén van egy lock aminek csak a lenyomását követően állíthatjuk azt, kicsit nehezen hozzáférhető, már majdhogynem zavaró is, mert előre néz és a gomb egy pöcök végén van amit befele kell nyomni. Ez nekem furcsa így.

Az expozíció kompenzációs tárcsa maradt ugyanaz két dolgot kivéve, az egyik, hogy lekerült a tetejéről a felirat, így most csak kijelzőn láthatjuk, hogy éppen merre és mennyit kompenzálunk, továbbá a tetejére került szintén egy lock gomb amivel le tudjuk zárni, szerintem ez hasznos, nekem volt párszor olyan Sony A7 III váz esetén, hogy eltekertem véletlenül.

Ami még figyelemreméltó változás, hogy a memóriakártya fedél máshogy nyílik és talán egy kicsit nagyobb hely van a kártyák pakolgatásának.

Sony A7 IV teszt
Sony A7 IV teszt
Sony A7 IV teszt, Sony A7 III összehasonlítás.
Sony A7 IV teszt, Sony A7 III összehasonlítás.
Sony A7 IV teszt, Sony A7 III összehasonlítás.
Sony A7 IV teszt
Sony A7 IV teszt
Sony A7 IV teszt, Sony A7 III összehasonlítás.
Sony A7 IV teszt, Sony A7 III összehasonlítás.

Ami tetszett a Sony A7 IV teszt közben

  • Sony A7 IV teszt csúcspontja a fókusz a fókusz a fókusz a FÓKUSZ!!! Brutál. Egyszerűen zseniális, nagyon nagyon gyors és hihetetlen pontos. 🙂
  • Azt gondolom nagyon nem állnék messze a valóságtól, ha azt mondanám, hogy jelenleg (ár / érték arányban is) a Sony A7 IV a világ legjobb váza minden szempontot figyelembe véve. Persze külön mindenben találunk jobbat, de összevetve ebben a vázban szinte minden tökéletes.
  • Az árazása teljesen rendben van a vásárláskor átlagosan 2300-2400 euró volt a nettó ára Európai kereskedőknél. Ha megnézzük miket kapunk ugyanezért a pénzért, akkor láthatjuk, hogy nagy többségében a konkurencia messze elmarad paraméterek terén. Kivéve a Canon R6-ot ami ugyanebben az árszegmensben mozog és az egy elég jó váz, de a Canon "csupán" 20 Mpx.
  • Tetszik nagyon az új kezelő felület, bár nagyon sok minden nem változott meg mégis valahogy jobb, kézreállóbb.
  • Nagyon nagyon szeretem, hogy az LCD kijelzőt be tudom fordítani, nagyon keveset használom és akkor sem lene semmi problémám vele, ha nem lenne rajta.
  • A menü végre átlátható és sokkal könnyebben használható mint az elődökben.
  • Az akku üzemmód szuper. Hivatalos adatok szerint ugyan "csak" 600 expó / töltés, de azért ez ettől jóval több, persze használó és használó között is óriási különbségeket tudnak produkálni az akkuk. Nálam 1 töltés becsukott LCD-vel masszív esküvő fotózás közben 1000 - 1300 kép simán megvan, mondanom sem kell, hogy Flying mode=ON.
  • Tömörített és tömörítetlen RAW formátum. Ha valóban nincs szükség az 50-70 MB / fotó méretre, akkor tömörített RAW -ban is dolgozhatunk ami 30-40 MB. Nem mondanám, hogy látom a különbséget a kettő között.
  • Tetszik, hogy az ergonómiája a markolatnak kissé megváltozott, az expó gomb alatti bemélyedés mélyebb az újjaknak, így jobb a tartás,  biztonságosabb a használat. Formailag nincsenek nagy változások, így akik szerették az elődöket, azok ezt is szeretni fogják, inkább azt mondanám, hogy optimalizálták az ergonómiát és a kezelő szerveket.
  • Ugyanaz az akku megy bele mint a Sony A7 III -ba így a régebbiekkel is tudom használni a vázat gond nélkül.
  • Ha regisztrálom a Sony oldalán a vázat +1 év garanciát (alapból 2 év jár hozzá) és 100 Euró kedvezményt adnak a következő objektív vásárlásakor.

Ami nem tetszett a Sony A7 IV teszt során.

  • Továbbra sincs töltő adapter (holott még a használati utasításban is benne van), ez szerintem nagyon nem oké. Így ha pl. 2 vagy több akkud van, vehetsz magadnak jó pénzért. Jelenleg egy ilyen töltő adapter ára gyári Sony BCQZ1 35.000 Ft magasságában elérhető. 🙂 Itt halkan megjegyezném, hogy a Canon minden vázához adja. Abban az esetben viszont, ha nem akarsz gyárit vehetsz utángyártottat, amik ilyen 6-15.000 Ft között mozognak amazonon, de speciel én nem tenném bele a gyári Sony akkukat ilyen utángyártott cuccokba. Aki viszont nem akar semmi ilyet venni, annak sajnos marad a fapados megoldás, hogy szépen töltögetheti a vázzal az akkukat. Ez szuper 2022-ben egy csúcs cucc esetében.
  • A csatlakozó fedelekre kívül nincs ráírva, vagy jelzéssel ellátva az, hogy éppen melyik alatt mi van. Persze tudom most már, hogy melyik alatt van a töltő, de elsőre ez azért nem oké. Hozzá kell tennem, hogy az elődnél is pontosan így volt ez, ott is furcsa volt Canon után.
  • A szemkagyló gumija és a vakupapucs nagyon közel vannak egymáshoz, így a vakuk felrakása és levétele nyomot hagy a gumi felső részén. Ez az Sony A7 III-nál is pontosan így volt, utálom.
  • A szemkagyló gumija olyannyira szöszölődik, hogy 2-3 táskába tétel után már botrányos állapotba került. A kicsomagolást követően a képek készítése között, bele-bele raktam a táskába, nehogy leverjem, ezalatt annyi szöszt szedett össze, hogy már szinte zavaró volt, mindez a fotókon is látszik itt-ott. A váz most úgy néz ki mintha már megjárt volna pár fotózást, holott nulla expó van benne. 🙂 Nem rémlik, hogy eddig bármelyik vázam is ennyire szedte volna a táska szöszeit.

Sony A7 IV teszt az összegzés

A Sony A7 IV teszt alatt nagyon sok mindenre fény derült számomra. Azt gondolom, hogy a Sony A7 IV egy nagy előrelépés az elődhöz képest. Mindazonáltal véleményem szerint a Sony A7 III is megállja a helyét a mai napig szinte minden területen, és még sokáig így is lesz. A 73-as egy zseniális váz és talán nincs is mindenkinek szüksége attól többre, még professzionális felhasználás esetén sem.

Kinek érdemes váltani?

Sony A7 III -ról Sony A7 IV -re váltani szerintem azoknak érdemes, akiknek szükségük van a 33 Mpx felbontásra, illetve akik az innováció megszállottjai. Ez utóbbit valahol én is el tudom mondani magamról. Hajrá. 🙂

Itt is megtalálsz: Instagram

Teszt fotók hamarosan
Canon R6 és egy 85mm F1.2 L II objektív.

Canon R6 teszt

Bevezető

A Canon R6 teszt nem egy vásárlási tanácsadás. Posztommal nem kívánok állást foglalni egyetlen gyártó mellett sem. Kizárólag személyes objektív tapasztalataimat írom le, kompromisszumok és elfogultság nélkül. Fontos megjegyezni, hogy nem vagyok sem a Canonnak sem a Sonynak és semmilyen más gyártónak sem az embere. Jelenleg Canon és Sony vázakkal dolgozom.

Előzmények

A Canon R6 teszt megszületését számtalan hosszas várakozás, kutatás és olvasás előzte meg. Több mint két éve használok Milc vázat (Sony A7 III) nem kicsi megelégedettséggel, de a szívem mélyén valahol mindig is Canon -os voltam. Így a R sorozatát már az első váz megjelenése óta figyelemmel követtem. Az R és később az olcsóbb változatú RP egyértelműen egy válasz a Canon részéről a többi Milc kategóriájú (pl.: Sony, Fuji) fényképezőgépek által feltett kérdésekre. Sajnos nem túl nagy sikerrel. Értem én, hogy nem volt még kiforrott technológiájuk, vagy nem akartak a piacra lépni Milc fronton. Viszont inkább később kellett volna, de akkor az profi vázzal és úgy, hogy az nagyot szóljon, mint korábban de egy R és RP vázzal, aminek alapvető hibái közé sorolnám az egy kártyafoglalatot, amivel így nem is voltam képes azonosulni. Ez utóbbi azonnal rámutatott és egyben meg is határozta saját célpiacát, hiszen számtalan olyan fotózási ágazat létezik, ahol az egy kártyás rendszerek szóba sem jöhetnek, pl.: esküvői fotós szolgáltatások.

Telt múlt az idő a Canon R és Canon Rp vázak sikertelensége után előrukkoltak a Canon R5 és Canon R6 vázakkal, melyek egyértelműen az elődök gyengeségeit javították, nem kis sikerrel. Újra lett dupla kártyafoglalat. Aztán itt jött be az új firmware ami a fókuszrendszert turbózta fel. Hát fókuszrendszer gyerekek ez valami elképesztő, de erről később külön fejezetben írok. A Canon R5 és Canon R6 vázak szerintem meghozták azt amit a piac elvár egy ilyen volumenű gyártótól. Persze itt is akadnak azért döccenők, de hát jelenleg 2021-ben nincs olyan váz aminél ne kötnénk valamilyen kompromisszumot.

Miért nem Canon R5? Miért R6?

Erre roppant egyszerű a válasz. Egyszerűen nincs szükségem az R5 -re és szolgáltatásaira. Soha nem fogok 8K-ban videót készíteni, és nincs se nekem se ügyfeleimnek szükségük a 45Mpx felbontásra sem. Az igazi különbség azonban teljesen gazdasági szempontok alapján mérhető, hiszen a Canon R5 és Canon R6 vázak közötti árkülönbség bruttó 700.000 Ft. azaz hetes-százezer forint! - Na most itt mondom azt, hogy a Canon R sorozatának árazása nem hiszem, hogy annyira átgondolt lenne. Persze értem, hogy nem Magyarország az elsődleges célpiaca, de azért mi Magyarok is szeretnénk a legjobbat adni ügyfeleinknek amit a piac legjobb eszközeivel tudunk maradéktalanul megtenni. Azt is hozzá kell tennem, hogy az új R-es objektívek árai durván úgy számolhatóak, hogy 1 objektív 1 millió Ft. Ha kell belőle 4 akkor sajnos az 4 millió lesz. Ezek a számok erősen elgondolkodtatóak.

Teljesen új technológia, teljesen új lehetőségek de magas árért. Az adapterezés.

Gondoljunk bele abba, hogy évekig gyűjtögettük a pénzt, megvettük az L-es objektív parkot sok 100.000 Ft-ot öltünk a felszerelésbe, majd jön a Canon és azt mondja, hogy mostantól ez így nem. Persze lehet használni de ahhoz már viszont adapter kell. Az adapter nem olcsó, cserébe jó drága, viszont tudjuk használni az új vázon a régi lencséket. Ez valahol megoldás is egyben de azért még sem teljesen az. A Canon R6 teszt alatt jómagam is kizárólag adapterezett objektíveket használtam. A gyári Canon adapterből többféle létezik a legolcsóbb a Canon Mount Adapter EF-EOS R a poszt írásakor bruttó 40-45.000 Ft. között mozgott. A Canon R6 teszt közben a Canon Control Ring Mount Adapter EF-EOS R típust használtam, melynek annyi előnye van, hogy egy programozható gyűrű van az adapter testén amire egy csomó lehetőséget programozhatunk. A Canon Control Ring Mount Adapter EF-EOS R ára a poszt írásakor bruttó 85-90.000 Ft. között volt.

Akkor nézzük: a kicsomagolás.

Nagy fekete doboz egyelten R betűvel a tetején. Eddig tetszik. 🙂 A belső csomagolásra egyáltalán nem lehet panasz. Az első olyan Canon váz ami bontáskor egy műanyag tálcával van elválasztva a többi kiegészítőtől pl.: töltőkábel, töltőadapter, akku, könyvek, nyakpánt stb. Az alábbi fotók jól szemléltetik mindezt.

Canon R6 teszt, a fényképezőgép gyári csomagolásban.
Canon R6 teszt, a doboz tartalma.

Első kézbevétel.

Megmondom őszintén féltem amikor még csak képeken, vagy videó tesztekben láttam a vázat. A Canon R6 nem túlzottan, de nehéz még akku nélkül is. Érezni, hogy benne van az anyag rendesen. A felület tapintása finom de mégis határozott érzést ad sehol egy karcos vagy durva rész, semmi sarok vagy bármi hegyes kiálló valami, minden lekerekített. Szó szerint öröm fogni, látni rajta a minőséget és a benne rejlő technológiát. Kicsit talán túl innovatívnak is tűnhet, ami számomra különösen jó.

Mindezek mellett pici, de nem túlságosan, egy férfi kéz is stabilan tudja tartani nem kell attól félni, hogy kiesik az ember kezéből, vagy egy óvatlan pillanatban elhajítja. Az ergonómiája is szinte tökéletes. Valóban nem lehet rá panasz.

A kezelőszervek elhelyezkedése elsőre furcsa lehet, de szerintem ez pár kép elkészítése után nem fog gondot okozni azoknak sem akik nehezebben szokják meg az új dolgokat, vagy a változást.

Canon R6 teszt Magyar nyelven. Fényképező kicsomagolást után.
Canon R6 teszt, a kezelőszervek.

Kezelőszervek első fogásra.

Azért a szoftver menüszerkezete után azt is hozzá kell tenni a Canon vázakhoz, hogy a kezelőszervek is elképesztően átgondoltak. Minden pont ott van ahol lennie kell, és pont olyan távolságra, pont olyan magasságban, imádom! Féltem kicsit a részben új elrendezéstől, de nagyon pozitívan csalódtam. Egyedül talán a videó felvétel gombja és a  Lock gomb helyét nem értem, de majd ez még lehet később ki fog alakulni. Kicsomagolást követően úgy gondolom, hogy nekem kényelmesebb, ha a videó felvétel gombja hátul a nagy kijelző mellett van. Majd meglátjuk később.

Az adapterezett objektívek.

Azért azt nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Canon a minőségből sosem engedett, az adapter brutál. A rácsatlakoztatott objektívek pedig teljesen natív üvegként működnek, minden funkciójuk elérhető ugyanúgy, sőt jobban. Pl.: egy Canon 85mm F1.2 L II objektív ezen a vázon elképesztő mit produkál. Tényleg az arcom leesett. Sokkal pontosabb, és szinte egyáltalán nem lő mellé. Ez ugye ismerős történet azoknak akik ugyanezt az objektívet próbálták használni akármilyen tükrös vázon F1.2 - F1.8 értékek között? Az adapterezéstől így semmilyen formában nem kell tartanunk, teljesen natívként működik minden rajta, videózás alatt is. Tökéletes az autófókusz a követés, minden. Semmilyen hátrány nem fog érni bennünket, ha adapterrel használjuk a régi objektíveinket.

Szoftver

Hagyományos Canon szoftver, rengeteg új lehetőséggel. A Milc vázak szoftveres szempontból, a Sony főleg, de nekem a Fuji is durván bonyolultak. Nem értem miért kell a menü almenüjének az almenüjébe elrejteni valamit. A Canon ezt mindig zseniálisan egyszerűen és eléréssel megoldotta. A kezelésre nem lesz panaszunk. Elsőre mindent megtaláltam, mindent be tudtam állítani.

Nem gyári vakuk és kioldók.

Főleg YN (Yongnuo) rendszervakukkal dolgozom. Ennek oka egyszerű, a vakuk fogyóeszközök, leesnek, összetörnek, megáznak és még sorolhatnám. Teljesen mindegy, hogy egy méregdrága gyári Canon vagy egy közel ugyanolyan minőségű de harmad annyiba kerülő YN vakuval fotózok a végeredmény ugyanaz. Számomra mindenképpen. Így akkor inkább az alacsony költségvetésű vakukat választom, ott nem fáj annyira, ha mondjuk 2-3m magasból leesik mert az mondjuk rosszul csavaroztam fel az állványra. Az YN vakukhoz vásárolható távkioldókkal is tökéletesen működik, gond nélkül teszi a dolgát, minden vaku a vázról vezérelhető.

YN 968 EX RT vakuval teszteltem, minden gond nélkül üzemel a váz. Natív vakuként látja, így az összes vakufunkció elérhető korlátozások nélkül.

Videózás

A Canon R6 teszt nem feltétlenül a videózásról szól, sokkal inkább fotós megközelítésű. Ennek ellenére erre a részre nem térnék ki túlságosan. A videózás merőben más dimenziókat nyitott meg számomra mint eddig bármi. A beépített stabilizátorral gyakorlatilag indokolatlanná vált a  DJ OSMO M -megléte amivel eddig a videókat készítettem. Persze figyelni kell és szükséges a stabil tartás, de a billegés a remegés szinte teljesen felejtős. A videózás közben az adapterezett objektívek mint az álom. Sigma ART 35 F1.4 -el teszteltem a legtöbbet F1.4 -en és tényleg káprázatos. Feltétlenül ajánlom azoknak akik videózásra is szeretnék használni a vázat.

Canon Sigma ART 35mm F1.4 kör alakú foltok

A Canon R6 teszt alatt sok érdekességre is rájöttem, de talán egyik sem volt annyira látványos mint a Sigma ART 35mm F1.4 -es objektív problémája. Konkrétan az alábbi képek szerint kör alakú szabályos foltok jelennek meg a fotókon, amik az elkészített fotókon is rajta vannak. Mi okozza ezt? A periférikus világítás korrekció. Ezt az alábbi lépésekben tudjuk kikapcsolni és egyben megoldani:

  • Piros menü / 3 panel
  • Objektívtorzítás korrekciója
  • Perif. világ. korr = OFF

Ez teljes mértékben meg is oldja a Sigma ART 35 F1.4 problémáját.

Ami tetszett a Canon R6 teszt közben

  • Hát a fókusz rendszer, édes istenem. 🙂 - Itt most kb azt érzem, hogy ezek a Canonos gyerekek valamit fogyasztottak vagy teret váltottak vagy nem tudom, de olyan durva, hogy ilyet még nem láttam. Nem elég azt írni, hogy nem lehet életlen fotót lőni, mert valóban nagyon nehéz, vagy arról beszélni, hogy gyors és pontos. Itt valami többet kellene mondani de nem tudok egyenlőre. Talán ez nem is erről a világról való, valamilyen földönkívüli technológia. Őrület. 🙂
  • Brutál anyaghasználat és minőség.
  • Az akkumulátor! Mondanom sem kell, hogy mennyire durván jó dolog az, hogy nem változtatták meg a Canon LP-E6, LP-E6N akkukat valami új típusra. Így akiknek régről még maradtak (nekem több is) ilyenek, azok tökéletesen tudják használni az R6 vázhoz. Ez nálam nagyon nagy plusz pont.
  • Az akkukapacitás LP-E6 1800mAh, LP-E6N 1865mAh - ról LP-E6NH típusra változott és a kapacitás 2130mAh -ra emelkedett. Így jelentősen erősebb akkut kapunk a csomagban. A gyári akkujával így 8-900 fotó is készíthető egyetlen töltéssel, persze kellő odafigyelés szükséges, pl.: külső kijelző befordítása, és repülőgépes mód bekapcsolása.
  • Reakció ideje, a bekapcsológomb elfordítását követő kb első másodpercben már fotózhatsz.
  • Nagyon tetszik, hogy a videó felvevő gomb a tetejére került, így sokkal könnyebb a kezelése, tartása videózás közben.
  • A régi objektívek sokkal sokkal pontosabbak, szinte nincs is melléfókuszálás. (Csak Canon L-es és Sigma ART objektívekkel próbáltam.)
  • Nem érzem a portrémarkolat hiányát, ami a kezem méretéből adódóan elég nagy csoda.
  • A váz ergonómiája perfekt még egy nagyobb tenyerű legénynek is.
  • YN vakukat és kioldókat tökéletesen kezeli.
  • Adapterezés (gyári Canon adapterrel) ellenére a rácsatlakoztatott objektívek natívként működnek, semmilyen funkció nincs letiltva, minden megy rendesen videózás alatt is. Ezt más gyártó adaptereivel nem teszteltem, így akinek az van, érhetik meglepetések.

Ami nem tetszett a Canon R6 teszt során.

  • Ilyen nem sok van, és talán nem is vészesek. Első és talán legjobban nem tetsző dolog az a bekapcsológomb. Egyszerűen utálom, hogy baloldalt van a tetején. Megszoktam már, hogy jobb oldalon van. Canon 1Dx jobb alul, Sony A7 II, Sony A7 III jobb felül az expó gomb körül.
  • Az adaptert meg kell venni hozzá ami nem olcsó. Azért valahol úgy érzem, hogy joggal feltételezem azt, ha már új objektív gyűrűt fejleszt a Canon és az a célja, hogy a korábban méregdrágán megvásárolt L-es optikáinkat is használni tudjuk, ne legyünk minimálisan sem rákényszerítve az új R-es amúgy kb megfizethetetlen árazású objektívek megvételére, akkor ugyan adja már oda a váz mellé az alap adaptert is, na!
  • Régi LP-E6 és LP-E6N akkumulátorokkal maximum 400-500 fotó készíthető. Repülőgépes mód ON, és a belső kijelző is csak akkor üzemel, ha éppen használatban van. A képek visszanézése is csak a belső kijelzőn és ritkán. Ez teljes egészében a Sony A7 II -re emlékeztet ahol szintén gond volt az akku kapacitásával. - Az akkumulátor hivatásos szinten nagyon fontos tényező. Amatőr felhasználás esetén a 3-500 fotó tökéletes lehet.
  • A módválasztó tárcsa talán kicsit mélyen van. Egy vastagabb ujjakkal megáldott felhasználó azért körülményesebben tudja tekergetni.
  • Nagyon nem tetszik a hozzá kapható objektívek árazása.
  • A két memória kártya foglalat túlságosan közel van egymáshoz. Nagyobb tenyerű legények csak körömmel tudják kipiszkálni a foglalatból, ha csak az egyikre van szükség. Nem biztosít feltétlenül gyors cserére lehetőséget.

Itt is megtalálsz: Instagram

Teszt fotók hamarosan